Állatövi fény a Mátra fölött

1308

A tavaszi égbolt feltűnő jelenségét, az állatövi fényt örökítette meg észlelőnk Eger mellől. Használjuk ki a derült eget, hagyjuk el a várost, és próbáljuk meg magunk is észrevenni ezt a különös fénylést.

Kovács Attila, Eger

Mivel pont szezonja van a tavaszi állatövifény-észlelésnek, a március 19-i hidegfrontot követően (és Landy-Gyebnár Mónika figyelemfelkeltése után) nagy várakozásokkal tekintettem a dolgok elé. Eger ÉNy-i szélén lakom, így a város összes fényét magam mögött hagyva volt lehetőségem arra, hogy gyorsan sötét ég alá juthassak. A hidegfront megtette a “dolgát”. Meglepetésemre a sötét úton haladva már szabad szemmel is majdnem a Plejádokig látszott a ferdén felnyúló fénykúp, amely fényképen még inkább kiteljesedett. A képen a fénykúp látszó kiindulópontja Galyatető. Tőle balra Kékestető látszik a TV-toronnyal.

Az állatövi fény a március 19-i hidegfrontot követő tiszta levegőnek köszönhetően rendkívül látványos volt.
Az állatövi fény a március 19-i hidegfrontot követő tiszta levegőnek köszönhetően rendkívül látványos volt.

De mi okozza az állatövi fényt? Tavasszal az ekliptika — a Nap éves látszó útja az égbolton — meredek szögben hajlik a horizonthoz, ez a különösen jól észlelhetőség oka. Ezt a fénylést valójában egy rendkívül finom porfelhő okozza, amely a Nap fényét veri vissza. Ez a lapult, ekliptikára szimmetrikus és a Nap körül forgásszimmetrikus porfelhő a Jupiter pályájáig terjed. Sűrűsége mindössze néhány részecske köbkilométerenként, össztömege pedig csupán egy nagyobb üstököséhez mérhető.

Tavasszal az északi félteke észlelői számára meredeken áll az ekliptika a nyugati égen, ezért ilyen kedvező az állatövi fény láthatósága. A hatalmas kúp alakú derengés a Tejútnál sokkal fényesebb, de csak zavaró fényektől mentes, vidéki égbolton szembetűnő. Így a kíváncsiaknak szükségszerű maguk mögött hagyni a zajos utcákat, a rohanó hétköznapokat, és a természettel körülvéve átadni magunkat az élménynek.

A por utánpótlása üstökösökből, kisbolygókból származik. Ez a rendkívül ritka anyag mégis elég ahhoz, hogy a Nap fénye megcsillanjon a szemcséken. Ezt észleljük mi innen a Földről zodiákus fényként, és ez a magyarázat arra is, hogy miért bújik a Nap után a jelenség a látóhatár alá:  a Nap szinte “húzza” maga után a jelenséget is.

 

 

Hozzászólás

hozzászólás