Hazánk földrajzi szélességén a tavaszi időszak a legalkalmasabb arra, hogy a kora esti égen megpillantsuk az állatövi fényt.
Kolláth Zoltán, Zselic
Magyarország földrajzi szélességén a tavasz az ideális időszak, hogy a csillagászati szürkület elején megpillantsuk az állatövi fényt. Ebben az évben a meteorológiai tavasz kezdetén egy markáns hidegfront határozta meg az időjárást. A vihar elvonultával szinte teljesen átlátszóvá vált a légkör.
A mérsékeltövi ciklon viharfrontja, amely jelentős károkat okozott az országban, sokakat elriasztott attól, hogy eljöjjenek az idei első zselici csillagos égbolt túrára. Bánhatják… 22 elszánt ember viszont nekivágott a 13 km-es éjszakai sétának, melynek során ritkán megfigyelhető átlátszóságú égboltban gyönyörködhettek. Az időjárás a Zselicre vonatkozó előrejelzésnek megfelelően alakult: a csillagászati szürkületre időzített túra kezdetére a front mögött teljesen kiszáradt a légkör.
Simonfát elhagyva, a kék túraút 67-es főúttal párszáz méteren együtthaladó szakaszán sétálva rögtön feltűnt, hogy valami nincs rendben a nyugati dombok fölött. Abban az irányban nem lehet ekkora fényszennyezés, hiszen a zselici dombok mögött csak távolabb, és csak kis települések vannak. De nyugaton, a Fiastyúk irányába mutató fényháromszög mi is lehet más, mint az állatövi fény! – ugrott be azonnal. Az útról letérve a Zselic-patak völgyében az első az volt, hogy elhelyeztem a fényképezőgépet, és rövidke beállítás után elindítottam a felvételt. Közben a sor vége is megérkezett, és lelkesen magyaráztam a jelenségről a túrázóknak. Még arról is megfeledkeztem, hogy készítsek további felvételeket hosszabb expozíciókkal. Bűnöm talán megbocsátható, mert tudatosan én is először láttam az állatövi fényt. Ráadásul igen jó alkalommal: zöld lézermutóval rajzolhattam körbe a jellegzetes háromszöget az égbolton egy nagyobb társaságnak. (Ez a bemutató eszköz is most debütált a Zselicben.)
Szerencsére a nagyon jó átlátszóság lehetővé tette, hogy a 30 másodperces expozícióval készült felvételen (Canon EOS 350D, 18 mm-es zoom állás, 3,5-ös rekesz és ISO 800 beállítás) utólagos kontrasztnöveléssel szépen láthatóvá vált az állatövi fény. Ha csak a fotózásra koncentrálok, kisebb zajú felvétel is készülhetett volna, de ezen az estén a kirándulás, a túrázók és a bemutatás élménye volt a fontosabb. A kép a patak völgyében, 150-160 m-es tengerszint feletti magasságban készült, a nyugati irányt a Kecske-hát jó 60 méterrel magasabban lévő gerince uralja. Ennek megfelelően a kép „horizontja” 5 fokkal a valódi vízszintes irány fölött van.
