Galaxisok egész sokasága érhető el a tavaszi égbolton, óriási számukhoz képest azonban meglepően alulreprezentáltak asztrofotós körökben. Asztrofotografikus szemezés Szauron szemével.
Kiss Péter, Törökkoppány
Amennyire csillagszegény a tavaszi ég halvány csillagképe, a Canes Venatici (Vadászebek), ugyanannyira gazdag galaxisokban. Az égterület leglátványosabb csillagvárosa az M51, az Örvény-galaxis, amelynek elég kimondani a nevét, máris megjelenik lelki szemeink előtt a jól ismert örvénylés.
Az NGC 4151 jelű galaxist (a képen lent, a narancssárga csillag mellett) még William Herschel fedezte fel 1787-ben. A mintegy 5 millió fényévre elhelyezkedő csillagváros nem túlságosan fényes, 11,5 magnitúdós. A csillagváros Seyfert típusú spirálgalaxis, magja aktív, feltűnően fényesebb a spirálkaroknál. A rendszer középpontjában szupernagy tömegű fekete lyuk foglal helyet, de vannak, akik azt feltételezik, hogy kettős fekete lyukkal állunk szemben, egy 40 millió és egy 10 millió naptömegű komponens keringhet egymás tömegközéppontja körül. Kinézete alapján a Szauron szeme nevet kapta ez a csillagváros. A felvétel másik feltűnő galaxisa a középen fent látható horgas spirálgalaxis, az NGC 4156. Az SBb típusú rendszer távolsága mintegy 300 millió fényév, átmérője nagyjából megegyezik a Tejútrendszerével.
Búcsú a galaxisoktól, ezt a címet is adhattam volna. Hihetetlen módon májusban is volt három fotózásra alkalmas éjszaka, így az áprilisban megkezdett témát sikerült befejezni. Nem a szokásos galaxisokat akartam fotózni, valami különlegesebbre fájt a fogam, hiszen az új 250/1000-es Newtont nem próbálhattam ki akármin.
