Az Orion-köd a maga szépségében

1038

Az Orion-köd az asztrofotósok kedvelt célpontja. Ideje ismét egy pillantást vetni rá, hiszen hamarosan beköszöntenek a hosszú téli éjszakák.Cserna Antal, Újhartyán

Az Orion csillagkép ékessége, az Orion-köd (M42-M43) szabad szemmel is megfigyelhető ködössége, a θ Orionist veszi körül. Távolsága mintegy 1300 fényév. Fényesebb, központi része akkora égrészen terül el, mint a telihold.

A Messier-album az alábbiakat írja az Orion-ködről: „Az Orion-ködöt 1610-ben Nicholas Peiresc látta meg először, majd 1618-ban Jean-Baptiste Cysatus. 1656-ban Christian Huygens behatóan tanulmányozta. Az M43-at azonban csak sok évvel később ismerték fel, J.J. Mariran francia tudós rajzán tűnt fel először 1731-ben.

Az M42 a legnagyszerűbb példa az ionizált hidrogén (HII)-tartományokra, amelyek az olyan forró, fiatal csillagokat veszik körül, mint a θ-1 Orionis többszörös rendszer. Ennek a többszörös rendszernek négy legfényesebb tagja alkotja a Trapézt.”

Az Orion-köd szinte mindenféle távcsővel izgalmas látványt nyújt, már a fényszennyezett városi égen is rengeteg részlet figyelhető meg legfényesebb tartományában, a négy fényes csillag alkotta Trapéz környezetében. Természetesen minél nagyobb távcsővel és minél sötétebb helyszínről vesszük szemügyre, annál több részletet vehetünk észre. A korszerű digitális fényképezőgépeknek köszönhetően egészen fantasztikus képeket készíthetnek róla az amatőrcsillagászok – nem véletlen, hogy az Orion-köd az asztrofotósok egyik kedvelt tesztobjektuma.

2007w47-nagyA hét csillagászati képe kimondottan kis távcsővel készült 2007. november 11-én, egy 80/600-as SkyWatcher ED-refraktorral. A fényképezőgép átalakított Canon EOS 350D, az érzékenység ISO 800, az itt látható kép 10×30 s és 5×600 s expozíciós idejű felvételek feldolgozásával készült.

„Az este borult, esős, igazi őszi idővel indult. Gondoltam, ma sem lesz alkalom próbálgatni a fotózást. Éjfélkor, lefekvés előtt gyors időjárás ellenőrzés, az ég tiszta, a Tejutat szépen látni, bár élénk, már-már erős északnyugati szél fúj. Gyors döntés, irány a csillagvizsgáló. A 250-hez erős a szél, fel a 80-as apót. Úgy ül az EQ6-on mint a beton. Igazából nem készültem fotózásra nincs előre kiválasztott téma. Szinte adja magát az M42, jó a magassága, iránya (nem fog ütközni a cső az állványba), nagy kiterjedésű. Bár mondták, hogy nehéz téma, de vesztenivaló nincs. Fókuszálás, pozicionálás, vezetés indul. Az első sorozat (10×30 mp) gyorsan lefut, az eredmény biztató.Jön a 10×1 perc, 10×2 perc 10×5 perc egyre szebbek, részlet dúsabbak a képek, háttér koromfekete, a halvány H-alfa területek szépen jönnek. Már két óra, gyorsan döntök, még maradok, jöhetnek a 10 percesek. Az eredmény döbbenetes. A köd finom szerkezete szinte plasztikusan emelkedik ki a képsíkból. Háromkor zárom a csillagvizsgálót, indulhatnak a darkframe-k, én pedig aludni. Reggel első teendő a flatfieldek és flatdarkok elkészítése. Az eredmény 45 light kép, ugyanannyi dark, plusz flatfield és flatdark. Indulhat a feldolgozás. Legjobb eredményt a 30 mp-es és 10 percesek feldolgozásával értem el, a többi igazából nem javított rajta. 11 óra, kész az egész. Azt hiszem, egy szép képpel, és azzal az élménnyel lettem gazdagabb, amivel az elkészítése járt.”

Hozzászólás

hozzászólás