Fényes Lóránd, Badacsonytördemic.
Az NGC 281 egy fényes H II tartomány a Cassiopeiában. Pacman-ködként is szokás említeni, mivel kis fantáziával a jól ismert videojáték figurájára emlékezteti a szemlélőt.
A köd amatőr távcsövekkel is könnyen észlelhető, megfelelően sötét helyről. Néhány tucat fényes csillag koncentrálódik a központi régió körül. Sötét porköd vágja ketté az északi oldalát. A Pacman megközelítőleg 10 000 fényévre található a Földünktől, a galaxisunk Perseus karjában. Jellemző és igen látványos részei a ragyogó hidrogénfelhőkbe ágyazott sötét csomók, az ún. Bok-globulák. Az NGC 281 emellett magába foglalja még az IC 1590 nyílthalmazt is, melynek a HD 5005 kettős a legfényesebb tagja. Ez ionizálja a ködösséget.
A Bok-globulákat Bart Bok fedezte fel az 1940-es években. 1947-ben E. F. Reillyvel publikált cikkükben már feltételezték, hogy ezekben az objektumokban zajlik a csillagok keletkezése, de az elméletet bizonyítani nagyon nehéz volt, mert a látható fényben nem lehetett a globulákba belátni. Az 1990-es évektől azonban az infravörös sugárzásuk alapján ki tudták mutatni a bennük keletkező csillagokat, később a csillagkeletkezés egyéb jellegzetes kísérőjelenségeit is kimutatták, például a Herbig-Haro objektumokat.
A globulák a csillagközi anyag gravitációs összehúzódásával jönnek létre, amit gyakran segíthet más csillagok sugárnyomása vagy szupernóvák keltette lökéshullámfront. A Bok-globulák 10-50 naptömegűek, és egy fényévnél általában kisebb átmérőjűek. Amikor a globula belsejében születő csillag a magjában beinduló magfúzió miatt elkezd sugározni, a sugárnyomás a globula csillagba be nem épült maradékát elfújja a közelből, és a csillag láthatóvá válik.
A fénykép a Bay Zoltán Tehetséggondozó Alapítvány Csillagászati és Környezetvédelmi Oktatóközpontjának támogatásával készült el. Köszönet a műszerek rendelkezésre bocsátásáért!
Hozzászólás