Soponyai György régi vágya volt az „Égi Nyolcas” megörökítése. Bár évről évre egyre több analemmafotót publikálnak a világon, még mindig ritkaságnak számít egy ilyen, nagy elszántságot és kitartást igénylő felvétel elkészítése.
Soponyai György, Budapest
A projektet 2012. decemberében kezdtem a helyszín kiválasztásával. Szerettem volna ha a Nyolcas nem csak pusztán „lógna a levegőben”, hanem valami tereptárgy megtörné a görbe alakját. Kényelmes és kézenfekvő megoldást nyújtott a munkahelyem előtti Duna-part a Nemzeti Színházzal és a Művészetek Palotájával az előtérben: ha reggel napkelte után a megfelelő helyről a megfelelő időpontban exponálok, akkor január közepén a Nap éppen a Rákóczi híd legkeletibb oszlopa mögött lesz látható. Néhány próbafelvételt elkészítve kiválasztottam a pontos helyet és képmezőt majd 2013.01.29-én reggel elkészítettem az első napkorong-fotót.
Minden alkalommal két felvételt készítettem állványra rögzített fényképezőgépemmel. Az első, teljesen alulexponált kép pontban nyolc órakor készült (nyári időszámítás szerint reggel kilenckor). Ezen csupán a Nap korongját lehetett látni, míg a második, normál expozíciós idejű képen a szemközti épületek is kivehetővé váltak. Az év során több mint ötven reggelt kezdtem a rakpart járdáján állva, az ekkor elkészült fotók közül 34 rajzolja ki az analemma alakját. Az utolsó felvétel 2014.01.06-án készült.
Eredeti elképzeléseim szerint a képet a Nap útját megmutató csíkhúzó felvételekkel egészítettem volna ki a Nyolcas metszéspontjában, az „alján” valamint a „tetején” (hasonlóan ehhez), de áprilisban az ez irányú próbálkozásom kudarcba fulladt.
Mivel a Nap-csíkok hiányában a kép bal oldala nagyon üres maradt, a következő hónapokban rengetegszer lestem ki az irodám ablakán izgalmasan vonuló felhőzetet keresve. Végül november 28-án délután pillantottam meg a végeredményen látható, északi irányból komótosan beúszó felhőt.
Az eredeti felvétel itt tekinthető meg.
