Torma Judit Nóra, Vértesszőlős
2006. szeptember 13-án csodálatos látványban volt részünk Vértesszőlősön. A délutáni órákban kezdett kialakulni két melléknap, ami errefelé már majdnem „megszokott” látvány, mivel elég sokszor alakul ki. Kis idő elteltével a melléknapokból jéghalo, illetve naphalo alakult ki, és legnagyobb csodálkozásomra létrejött a felső tangens érintőkör is, ami gyönyörű volt (pedig főként a sarkoknál látható jelenség)! Eddig csak képeken láttam ilyet, és csak reméltem, hogy valaha itt is látható lesz. 2006. szeptember 13-án 16:30-kor először a két melléknap alakult ki, majd a jéghaló (kicsi parhelikus kör kezdemény) 17 óra felé, és a felső érintőkör, mely kb. 17:10 órától 18:00 óráig mutatkozott. Mindez gyönyörű napsütéses időben zajlott, de az egész ég tele volt cirruszfelhőkkel.
Meglepő, de a halók gyakoribb jelenségek, mint a szivárványok. Az év szinte bármely részében láthatóak. Legtöbbször a 22 fokos kör alakú naphalót, illetve a parheliát (melléknapot) láthatjuk. A 22 fokos haló a Nap körüli szivárványkör, néha csak egy része látható – a Nap helyzetétől függően. A melléknap általában a Nap mindkét oldalán, attól egyenlő távolságra, mintegy szivárványfoltként jelenik meg, főleg vékony felhőrétegben cirruszfelhőkben láthatóak. A haló mindig ugyanakkora átmérőjű. A melléknapok főleg akkor láthatóak, amikor a Nap alacsonyan van. Az atmoszferikus optikai jelenségek kialakulásában a cirruszfelhőkben jelenlévő jégkristályok állása játszik szerepet. A melléknapok gyakran igen fényesek, őket tovább követve az égen következik a parhelikus kör, amely akkor alakul ki, amikor a Nap kb. 45 fok magasan van. Fehér szalagként vagy övként látható az égen, a Nap magasságában. Amikor teljesen kialakul, az egész égen körben látható. A teljes kör ritka, inkább a melléknapból kiinduló kis része gyakoribb. Gyönyörű és ritka jelenség a felső tangens érintőkör, amely mindig érinti a 22 fokos halót felüről. A két szárnya nyitott, s a végein lekonyulnak. Felső és alsó érintőkör is kialakulhat a Nap körül. A Naphoz közelebbi részén egyre fényesebb és színesebb. Alakjuk igen eltérő lehet a Nap pozíciójától függően. Végül a cirkumzenitális kör következik; amely talán az összes közül a leglátványosabb, ha elég fényes: szivárvány-kezdeménynek látszik, mely a felső tangens érintőkör felett alakulhat ki.
Ezek az atmoszférikus optikai jelenségek cirruszfelhőkben jobban láthatóak, mivel e felhőkben lévő milliónyi jégkristály formájától, állásától, fénytörésétől alakulnak ki.
A felvétel Minolta Dimage Z1-es digitális fényképezőgéppel készült 1/1000 s expozíciós idővel, F/8-as rekesszel, ISO 50-es érzékenységgel, fókusz: 38 mm.
