Üstökös és nyílthalmaz

2775

2017. október 2-án a Pan-STARRS (Panoramic Survey Telescope And Rapid Response System) égboltfelmérési program által felfedezett üstökösről hamar kiderült, hogy a 19,9 magnitúdós fényesség mellé hihetetlenül nagy távolság párosult. A Földtől 1,27 milliárd km, a Naptól 1,38 milliárd km távolságra járt a felfedezése idején. Az üstökösök aktivitása a Naphoz ennél jóval közelebb szokott fokozódni, ezért a felfedezése és a megjelenése ritkaságnak számít.

Majzik Lionel, Tápóbicske

A nagy abszolút fényességű üstökös 2020. május 4-én kerül napközelbe (perihélium) kb. 241 millió kilométerre (1,615 CsE) a központi csillagunktól, de a pályaelhajlása miatt sajnos már 2019. december 28-án földközelbe került 227 millió kilométeres (1,517 CsE) távolságban. Ennek ellenére a jelen sorok írása idején úgy tűnik, hogy ez az üstökös 2020 leglátványosabb égi vándora. Ehhez hozzájárul az is, hogy Magyarországról a tavaszi hónapokban cirkumpoláris objektumként figyelhető meg és az aktivitása alapján csóvára is számíthatunk.

Az üstökös a Földről látható égi útjának egyik legszebb együttállását 2020. január 26/27-én a Perseus csillagkép híres ikerhalmazaival alkotta (NGC 869, NGC 884). A téli felhős időszak kifogott rajtam, ezért csak egy héttel később tudtam megörökíteni az ikerhalmaztól addigra már távolabb került kométát. A felvétel készítését február elsején az esti órákban kezdtem el, de a kiváló átlátszóság ellenére rengeteg hátráltató körülmény is akadt. Az üstököstől 48 fok távolságra lévő majdnem 50%-os megvilágítottságú és -10,6 magnitúdó fényességű Hold zavaró fénye mellett, a viharos széllel is meg kellett küzdenem. Hiába a kis és viszonylag stabil rendszer, sajnos a felvételek vezetését sokszor megzavarta, így végül egy rögtönzött szélfogó rendszerrel és saját magam szélfogóként alkalmazva igyekeztem a széllökéseket tompítani – szerencsére sikerrel.

Az expozíciók meghatározásánál igyekeztem közepes záridőket használni, annak ellenére, hogy az üstökös lassú sajátmozgása elbírta volna a hosszabb expozíciós időt, sajnos a Hold fénye miatt csökkenteni kellett. Az összeadott fényképen az üstökös 5′ méretű kómával és kb. 8′ csóvával rendelkezik (bár ez utóbbit nehéz a Hold miatt pontosan meghatározni). Az üstökös kómája és csóvája rendkívül látványos módon elkülönül. A jellegzetes zöld színt a kétatomos szénmolekuláknak köszönhetjük.

A fénykép bal alsó sarkát domináló objektum a Perseus-ikerhalmaz. Az NGC 869 és NGC 884 néven ismeretes kiemelkedően fényes csillagcsoportosulások – nyílthalmazok, melyek egyenként körülbelül 300-350 csillagot és mintegy 5000 naptömegnyi anyagot tartalmaznak. Mivel viszonylag kevés csillag alkotja őket, ezért az a kevés csillag szupernagy tömegű. A halmazok 38 km/s-es sebességgel közelednek felénk, ennek ellenére természetesen aggodalomra semmi ok, hiszen 7600 fényévre találhatók tőlünk. A halmazok egymás közötti távolsága nagyjából 100 fényév.

A fénykép az Emberi Erőforrások Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Nemzeti Tehetség Program által kiírt Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj támogatásával valósulhatott meg.

EXIF:
Időpont: 2020. 02. 01. 19:12-20:57 UT
Helyszín: Tápióbicske
Összesített expozíciós idő: 57 perc
Távcső: Sky-Watcher Esprit 80/400 mm apokromatikus refraktor
Mechanika: Sky-Watcher EQ6-R Pro GoTo
Fényképezőgép: Canon EOS 1300D (mod)
Korrektor: Sky-Watcher Field Flattener
Vezetés: Lacerta MGEN-II (off-axis guider)
19 x 180 s light – ISO 1600
Feldolgozás: Astro Pixel Processor, Adobe Lightroom, Adobe Photoshop

Égi találkozó

Hozzászólás

hozzászólás