Galileo Galilei elvitathatatlan érdeme, hogy elsőként ismertette meg a világgal Holdunk felszínét. Miként lehetséges az, hogy a holdkrátereket felfedező Galilei nevét manapság csak egészen jelentéktelen holdbéli alakzatok viselik?
Békési Zoltán, Úrkút
Aki ismeri a Holdon a Galilei-krátert, önkéntelenül felmerül benne az a kérdés, hogy miként lehet az, hogy egy ekkora tudósról, a modern tudomány atyjáról egy ilyen jelentéktelen, kicsiny krátert neveztek csak el? Ha ismerjük Galilei életét, munkásságát, és küzdelmét, amit a kopernikuszi világkép elfogadtatásáért vívott – főként a jezsuitákkal -, majd a „bukását”, és tudjuk, hogy a Hold ma is használatos nomenklatúráját Galilei fiatal kortársa, a jezsuita Giovanni Riccioli (1598-1671) vezette be, nincs min csodálkozni. A helyzet az, hogy eredetileg nem is a mai Galilaei-kráter volt az az alakzat, amelyet Riccioli „Galilaeus”-ként jelölt meg, a Francisco Grimaldi (1618-1663) által készített, 1651-ben megjelent holdtérképükön. Az eredeti Galilaeus csak egy fehér színű, igen fényes foltot jelölt az Oceanus Procellarumban. Egy nagyot ugorva előre az időben, 1834-ben jelent Johann Heinrich Mädler (1794-1874) és Wilhelm Beer (1797-1850) korszakalkotó holdtérképe, amely letisztázta és véglegesítette a Riccioli-féle nomenklatúrát. Mädler és Beer észrevették, hogy a Galilaeusként jelölt alakzat nem kráter, csak egy fehér folt, egy úgynevezett albedópamacs. Mivel koncepciójuk az volt, hogy külön névvel nem illetnek albedóalakzatokat, ezért azt a döntést hozták, hogy Galileiről egy közeli, addig még névtelen krátert neveznek el. Így esett a választás a mai Galilaei-kráterre. Riccioliék még a latinizált Galilaeus-t, míg Beer és Mädler a modernebb Galilaei-t használták. A fehér albedópamacsot ma Reiner Gammaként ismerjük, a közeli Reiner-kráter után.
A modern holdtérképeken Galilei nevét több alakzat is viseli egy viszonylag kisebb területen belül. A mindössze 15,5 kilométeres Galilaei-krátertől északra egy hasonló, de kisebb kráter látható, ez a Galilaei A. A Galilaei és Galilaei A-tól keletre, a Marius dómmező nyugati szélén meanderezik a nagyon nehezen megfigyelhető, pedig vagy 180 kilométer hosszú Galilaei-rianás. Ez egy egykori lávacsatorna. Hogy mennyire nehéz megpillantani, azt mutatja, hogy Békési Zoltán 20 cm-es távcsövével készült felvételén is csak sejteni lehet. A rianás közelében, egészen pontosan attól kissé nyugatra találjuk a Galilaei χ nevű hegyet, amely tulajdonképpen a Marius dómmező legnyugatibb fekvésű, legalább hárommilliárd éve kialudt vulkánja. A Galileiről elnevezett alakzatok mindenképpen nagyobb távcsövekért kiáltanak, de ha holdfázis és a légkör állapota is megfelelő, izgalmas célpontot jelentenek.
Békési Zoltán 2012. augusztus 13-án, egy 200/1000-es Newton-reflektorral készült felvétele a Galilaei-krátert és tágabb környezetét mutatja. A papírsárkányra emlékeztető fehér folt az eredeti Galilaeus, amit ma Reiner Gammaként ismerünk. A Galilaei- és a Galilaei A-kráterek a kép közepétől kissé jobbra láthatóak, az Oceanus Procellarum bazaltsíkságán.
Szöveg: Görgei Zoltán
Észleljük a Galileiről elnevezett holdfelszíni alakzatokat!
