Halvány kozmikus buborék

10270

Az NGC 6781 planetáris köd gazdag csillagmezőben helyezkedik el a Sas csillagképben, tőlünk 2600 fényévnyi távolságban. A fő gyűrű átmérője hozzávetőleg két fényév, látszó mérete mindössze két ívperc. A ködösség vizuális fényessége 11,4 magnitúdó. William Herschel fedezte fel az objektumot 1788. július 30-án.

Sebestyén Attila, Csongrád

A köd kialakulásáért a központjában lévő forró, halvány kékes központi csillag a felelős, amely élete végéhez közeledve vörös óriássá vált, majd évezredekkel ezelőtt ledobta fokozatosan a külső rétegeit, végül fehér törpévé alakult. A csillag felszíni hőmérséklete 100 000 K, ultraibolya sugárzása ionizálja a korábban ledobott gázfelhőt, amely ennek következtében világítani kezd, így válik láthatóvá a ködösség, amelyet planetáris ködnek nevezünk. Az NGC 6781 egyik érdekessége a kékes, ionizáló központi csillaga, amit leginkább a “kék” hullámhosszon (emissziós vonalakon) lehet megmutatni. A képen is nagyon szépen megfigyelhető.

A köd szerkezetét vizsgálva megállapították, hogy a fő gyűrűn kívül egy nagyon halvány toroid héj is található körülötte, ami a bipoláris planetáris ködökre jellemző. Ez a központi csillag egy korábbi eseményére vezethető vissza, valószínűleg a gyors és intenzív csillagszél a pólusok irányába több hullámban meg tudott szökni, és messzebbre jutva létrehozta a külső rétegeket.

A planetáris köd kissé ovális alakú, szerkezetét és rétegeit színszűrők segítségével nagyon szépen el lehet különíteni, így láthatóvá válnak a részletek a fő gyűrűben és a központi részen is. A köd külső vöröses rétegét főként hidrogén és hélium, a belső sötétebb rész pedig nehezebb elemekből, szén-, oxigén- és nitrogénatomokból áll.

A képek egy 150/750-es Newton-távcsővel, HEQ-5 Pro mechanikával és egy ASI 174MM kamerával készültek, Zwo RGB szűrőkkel. 24×180 s R szűrő – 24×180 s B szűrő – 8×180 s G szűrő

 

Hozzászólás

hozzászólás