Itt jártak a Geminidák

Az év legszaporább meteorraja a december közepén jelentkező Geminidák. Menetrend szerinti visszatérésük észlelése azonban nem egyszerű feladat, a megfigyelést gyakorta megzavarja a télen oly gyakori felhősödés, ködösödés.

1598
Soponyai György, Galyatető.
Az év legszaporább meteorraja a december közepén jelentkező Geminidák. Menetrend szerinti visszatérésük észlelése azonban nem egyszerű feladat, a megfigyelést gyakorta megzavarja a télen oly gyakori felhősödés, ködösödés.
A meteorrajok fotózása számomra sokáig tabu volt, soha nem is próbálkoztam vele, de egy évvel ezelőtt felfedeztem magamnak a Galya-kilátót és rájöttem hogy ez a helyszín túl jó ahhoz, hogy holmi “elvek” miatt veszni hagyjam a témát. Először áprilisban utaztam ide meteorozni (Lyridák), de a biztató előrejelzések ellenére egész éjjel ömlött a havas eső. Próbáltam Perseidázni is augusztusban: korábban is tudtam, hogy a holdfény nagyon zavar, de nem hittem volna, hogy ennyire. Emellett a szél is fújt, ami bármilyen hosszabb expozíciót lehetetlenné tett.
A Geminidákkal óriási szerencsém volt december 14-én. A sorban vonuló felhőrendszerek között sikerült elkapnom egy háromórás hidegfrontos rést. A szél most is tombolt, de a nyári kudarcból tanulva ezúttal sikerült ezt a problémát kiküszöbölni.
Négy évvel ezelőtt vettem egy Vixen Polaris mechanikát, amit pont az ilyen nagylátószögű felvételekhez ajánlanak. Ez a mechanika mindig is sok bosszúságot okozott, szinte lehetetlen volt vele pólusra állni – az évek alatt mindössze három vállalható képet készítettem vele. Nyáron Tarjánban el is akartam adni a szombati bazárban, de senki nem vette meg. Erre szeptemberben második lettem egy francia fotópályázaton, és a nyereményem egy Vixen Polarisra rakható iránytű volt, amivel a pontos pólusra állás csupán egy percet vesz igénybe. Úgyhogy most már örülök, hogy nem kellett a mechanika nyáron senkinek.
A két és fél órányi felvételen összesen 15 meteornyomot találtam. Lehetett volna jóval több is, de éjfél után nem sokkal felért a hegycsúcsra a köd. Az előtér/csillagos háttér 60 másodperces felvételekből állt össze ISO 3200-as érzékenységen, míg utána ISO 12800-on  (HI1) készítettem 45  másodperces képeket, hogy látsszanak a meteornyomok is. Végül az utófeldolgozás során a háttérképre másoltam a meteorokat.

Hozzászólás

hozzászólás