Az ismét erősödő naptevékenység egyik napfoltjáról készített érdekes felvételeket budapesti észlelőnk, Baraté Levente.
Baraté Levente, Budapest
Az erősödő naptevékenységet jelzik központi csillagunk „makulái”, az egyre gyakrabban jelentkező napfoltok. A napfoltok a fotoszférában lévő, a környezeténél néhány száz Kelvin fokkal alacsonyabb hőmérsékletű, ezért sötétebbnek mutatkozó területek, melyek a fotoszférából ki- és belépő mágneses erővonal-hurkoknál keletkeznek. Egy különálló napfolt mérete általában több ezer km, belső részén sötétebb terület (umbra) található, ezt övezi a világosabb zóna (penumbra).
A hét csillagászati képe SkyWatcher 120/900-as apokromatikus refraktorral készült 2010. július 2-án, Scopium Herschel-prizmán keresztül. A teljes napkorongot ábrázoló kép Canon EOS 40D-vel készült, míg a napfolt részleteit különbözőképpen bemutató részletfelvételek ALCCD5/QHY5 kamerával és 5x-ös, illetve valamint 8x-os fókusznyújtással. A felvételen jól látható a napfoltcsoport belső, sötétebb része (umbra), és külső, világosabb területe (penumbra), melynek szálas szerkezetén jól megfigyelhető a mágneses tér hatása. A részletképeken a napfelszín granulációját is megfigyelhetjük.
