A Nap „lángjait”, a protuberanciákat közönségesen csak teljes napfogyatkozások idején lehet megfigyelni. Speciális műszerekkel fogyatkozásokon kívül is láthatóvá lehet tenni ezeket a látványos jelenségeket.Iskum József, Budapest
A protuberanciák látványos, általában hídszerű alakzatok a korona kromoszféra feletti régiójában, és csak adott hullámhosszakon, leginkább a hidrogén Balmer-alfa vonalának hullámhosszán (656,28 nm) figyelhetők meg. A mágneses tér képes lehet arra, hogy a nem túl nagy sebességű plazmát megtartsa, és ez a fénylő plazma mintegy láthatóvá teszi a mágneses teret. A protuberanciák általában nyugodt alakzatok, akár hetekig is „élhetnek”, de ha a plazma valahogy járulékos fűtést kap, akkor a stacionárius állapot megszakadhat, ilyenkor lép fel a robbanó protuberancia jelensége. A napkorong előtt a környezetükhöz képest sötétebbnek látszanak, ekkor filamentnek nevezzük őket. Legtöbbször két különböző mágneses polaritású terület határán húzódnak.
Protuberanciák a napperemen 1999. június 19-én. A több órás észleléssorozatból készült animáción (a fenti képre kattintva) „működésben” láthatjuk a Nap protuberanciáit: a plazma szemmel láthatóan mágneses erővonalak mentén áramlik.
A hét csillagászati képe (vagyis inkább animációja) 100/1000-es Zeiss AS refraktorral és házi készítésű protuberancia-feltéttel készült. A Nap vakító korongját „műhold” takarja ki. A felvétel szép példa arra, hogy akár egy lakótelepi erkélyen felállított távcsővel is milyen nagyszerű jelenségeket lehet megörökíteni.
