Mi lesz a vasútfotós és az amatőrcsillagászat hobbik találkozásából? Hát pl. szolárgráf, de vasúti területen! A kép onnan készült, ahová utasok végképp nem juthanak be (vagyis fel): a Keleti pályaudvar csarnokának tetejéről.
Pete Gábor, Budapest
De vajon mivel lehet ilyet készíteni? Hát nem kell hozzá más, mint egy camera obscura, magyarul lyukkamera. Ez a rendkívül egyszerű szerkezetű kezdetleges fényképezőgép nem áll másból, mint egy hengeres zárt dobozból (konzervdoboz, filmes doboz, üdítős doboz, stb.), amibe fényérzékeny fotópapírt helyezünk, illetve a papírral szemközt egy precízen kialakított 0,3-0,5 mm-es lyukból, ami a fényt a papírra beengedi és lencseként működve azon fejjel lefelé, oldalfordított képet alkot. Azt a lyukkamerát nevezzük szolárgráfnak, amelyiket kifejezetten a Nap égi járásának rögzítésére használunk. A hagyományos lyukkamerától elsősorban abban tér el, hogy a fotópapír érzékenysége töredéke az általában használtakhoz képest, hiszen itt egy naptól akár fél évnyi exponálási idő alatt kell begyűjtenie a képalkotáshoz elegendő fényt. Az ilyen hosszú ideig a szabad ég alá kirakott eszköznek persze mindenhol máshol tökéletesen zártnak kell lennie, hogy a nem kívánatos fény és főleg a csapadékvíz bejutását megakadályozza. A modern világ természetesen már réges-rég túlhaladta ezt a módszert, ám lelkes amatőr fotósok azóta is lelkesen kísérleteznek ezzel a különleges fotográfiai módszerrel.
A gondosan előkészített, lyukkal ellátott és fotópapírral is feltöltött energiaitalos dobozt még 2024. nyarán kaptam a Magyar Csillagászati Egyesület nyári táborában Czinder Gábortól, de végül csak 2024. december 16-án került ki egy különleges helyre, a Keleti pályaudvar utascsarnokának tetejére. A 2025. június 23-án beszedett kamera szinte napra pontosan a nyári napfordulóig exponált. Ekkor a lyukat fekete szigetelőszalaggal leragasztottam, majd este otthon egy elsötétített szobában egyszerűen kivettem a fotópapírt, s beszkenneltem az amúgy fekete-fehér fotópapíron színesben látható negatív képet egy síkágyas szkennerrel. Innét már csak némi utófeldolgozás, képszerkesztés kellett, hogy a helyes állású és immáron pozitívra átfordított képet elővarázsoljuk.
Ahogy láthatjuk is a fotókon, a közel téli napfordulókor kihelyezett lyukkamera az eltelt fél év alatt akkurátusan napról-napra egy-egy fehér vonalat rajzolva alkotta meg a csillagunk égi útjának változását. Remekül látszik, hogy a nyári napforduló idején mennyivel magasabban jár a Nap, de azt is megbecsülhetjük, hogy mennyit sütött ezen idő alatt. A fél év elegendő arra is, hogy a környezet, mint háttér is megjelenjen a fotópapíron. A látottak azonosításában segít az ugyanott készített panoráma fotó.
A jobboldali épületek bádogozását elképzelhető, hogy tükröződés miatt látjuk duplán, de az is lehetséges, hogy a kamera vagy esetleg a dobozon belül maga a fotópapír mozdulhatott el – ezt már nem fogjuk megtudni.
