Pillantás a Neptunuszra

6247

A Neptunusz óriási távolsága miatt nagyon kevés részlet figyelhető meg a bolygón. Már az is sikernek számít, ha sikerül megörökíteni a bolygókorongot, hát még ha részletek is mutatkoznak rajta, mint aktuális hétképünkön.

Csabai István, Zagyvarékas

A Naprendszer objektumai iránt érdeklődő magyar amatőr asztrofotósoknak  a Jupiter és a Szaturnusz – alacsony égi helyzetük miatt – sajnos még évekig nem kínálnak kedvező észlelési lehetőséget. Ezzel szemben a két legtávolabbi bolygó, az Uránusz és a Neptunusz 53, illetve 37 fokkal emelkedik a horizont fölé delelésük idején. Augusztus végén, majd szeptember első éjszakáján a Neptunusz fotózását tűztem ki célul.

Naprendszerünk legkülső bolygójának átlagos keringési távolsága 4,5 milliárd km (30,1 CSE), egy teljes keringést 164,79 év alatt tesz meg a Nap körül. A fény 4 óra alatt ér róla Földünkre. Mindenképpen meg kell említenem, hogy az eddig egyetlen ember alkotta űreszköz, a Voyager-2 űrszonda éppen 30 éve közelítette meg pár ezer kilométerre és küldött igen részletes fotókat az óriásról, valamint legnagyobb holdjáról, a Tritonról.
Ahhoz, hogy részleteket is meg tudjunk örökíteni a Neptunusz korongján, nagyobb távcsőre van szükség a 2,4″ látszó átmérő és a 7,8 magnitúdós fényesség miatt. Két éjszaka próbálkoztam a fotózásával. Sajnos a légkör mindkét alkalommal gyenge volt, így a videók feldolgozása során sok „műtermék” keletkezett a képeken. A 2019. szeptember 1-jén 1 óra körül készült videók között azonban találtam olyat, amelyen  már látható a bolygó fősávja, amely emékeztet a Stellarium programmal készült szimulációhoz.

Technikai adatok: távcső: C-14, Zeiss 2x Barlow, kamera: ASI 385MC + Zwo L és Baader R filterek + Zwo ADC.

Légköri átlátszóság: 8/10, nyugodtság: 4/10.

Hozzászólás

hozzászólás