Az első negyedben járó Hold ezüstös fénnyel vonta be a tájat, benne a tési szélmalmokkal.
Ladányi Tamás, Tés
Az április 12-i Hold-észlelők találkozója másnapján hazafelé tartva ötlött fel bennem a fotózás gondolata, miután – a front átvonultával – kellemesen tiszta időben autóztam a Balaton felé. Az est eljövetelével mégis kissé északabbra vettem az irányt, ugyanis a Tési-fennsík malmait már régóta kiszemeltem asztrofotóvá komponálni. A helyszínre érve a magasan járó első negyedben levő Hold ezüstös fénnyel takarta be a tájat; különösen a falu két szélmalma dominált a széles horizonton. Az éjszaka apró zörejeitől kísérve igyekszem a település nyugalmát nem zavarni; óvatosan settenkedek fotóállványommal a hónom alatt a legjobbnak tetsző beállítást megtalálni. Az Ozi-féle kisebbik szélmalom totál holdfényt kap az éppen felkelő csillagképek előterében; először a Corona Borealis – Hercules, majd a Lyra – Draco együttessel készültek a képek, majd az idő előrehaladtával a Cygnus csillagai is feltűntek a látóhatáron. A közeli Csőszpuszta fényei zavaróan hatnak; a néhány fős lélekszámú kis falu közvilágítása erősen fénylik hosszabb expozíciónál, így igyekszem olyan perspektívát találni, hogy kitakarjam a bántó fényeket. Hiába, ma már a Bakony sűrűjében sem találunk igazán sötét helyet!
Az élességállítás komoly kihívás f/2 fényerőnél: több próbaképet is készítek csillagokról, amíg elfogadhatónak nem tűnik a minőség. Állókamerával a csillagokat pontszerűnek kívánom megtartani, amely 30 mm-es fókusznál maximálisan 10 másodperces záridőt jelent; több az erős holdfény mellett sem lehetséges. Időközben az akkumulátor lemerül, csere, élesség újra ellenőrizendő, és várok még egy kicsit… Talán a felkelő Hattyú – Lant páros lesz ma a nyerő, miközben a kamera képérzékelője is tovább hűl, csillapítva a képzajosodás kedélyeit – és az enyémeket is: az elmúlt napok sokszáz kilométerével a hátam mögött indulok vissza, elvégre már munkanap van. Bárcsak minden hétfő így kezdődne…
