Szélviharos Quadrantidák

3554

A Quadrantidák meteorraj idei jelentkezését komoly várakozás előzte meg, azonban a megfigyeléseket ezúttal nem csupán a felhők, hanem az erős szél is igen megnehezítette.

Landy-Gyebnár Mónika, Veszprém

Meteoros pályafutásom során eddig a Quadrantidák raját tartottam mindig a legkegyetlenebbnek: nemcsak az alig pár órás maximum miatt, amit könnyű kihagyni, hanem a január elejére jellemző, hideg-szeles időjárás miatt is. Amikor nem volt felhős, biztosan erős szél volt, ez nem egyszer a fényképezést is lehetetlenné tette, mivel a szél nemcsak bemozgatja a képeket, hanem fel is tudja dönteni az állványt (ennek csúnya anyagi következményeit pedig nem szívesen vállalja egy fotós sem).

Idén se volt másképp: a maximum éjszakájának első felében még borult is volt az ég, de amikor elvékonyodott a felhőzet, akkor is egy kezemen meg tudtam számolni a látható csillagokat. A felhőzet előrejelzés az éjszakára 40-60% közti felhőfedettséget ígért, ami a „jobb a semminél” kategória. Sok remény nem volt, bár az időjárási műholdkép alapján úgy saccoltam, 2-3 felé ideérkezhet egy kevésbé felhős rész, és így is lett, 3-ra kellően felszakadozott! Az előrejelzett maximum ideje ekkor volt, így azt hiszem, külön szerencse is járt az égkép alakulásához.

Viszont az erős alapszél ismét viharos lökéseket produkált cserébe, így esélytelen lett volna terepről fotózni, sőt, a kertbe is csak azért mertem kitenni egyik kamerámat, mert a kinti állványom lába bele volt fagyva a hó maradékába, s így nem lökte fel a szél (viszont innen csak nagyon kis égrész látszik sajnos).

Van viszont egy remek lehetőségem, ami nem a szokványos meteorfotós felszerelés: egy kis kínai biztonsági webkamera (Hikvision ds-2cd25fwd-i típusú) felszerelve odakinn az oszlop tetejére, elsődlegesen időjárás-megfigyelési céllal. Nem mellesleg remek az éjszakai képe is, és arrafelé néz, amerre én is tudnék fotózni, ha a közeli hegyre kimegyek, így jó támpontot ad az ég aktuális állapotáról, mielőtt eldönteném, hogy érdemes-e kimenni. Ősz óta van fenn, és ezen idő alatt már jó néhány fényesebb meteort megcsípett, így nem volt esélytelen, hogy valamit látok majd a Quadrantida maximumból akkor is, ha nem tudok kimenni.

Az első meteorokat még éjjel 11 felé láttam meg egy kisebb felhőszünet idején, így bíztam benne, hogy később, ha esetleg kiderül az ég, többet is láthatok. A kamera élőképét (ezt itt lehet követni: https://vmeteo.hu/ – Veszprém, kelet néven) figyelve örömmel láttam, hogy 3 után, amint a felhőzet a vártnak megfelelően felszakadozott, beindultak a meteorok!
Mivel a kamera éjjeli üzemmódban másodpercenként 3 képet készít, így a csillagos égi háttérből jól kiemelkednek a meteorok, sokkal feltűnőbbek, mint egy hosszabb expozícióval készülő rendes fényképen, és így látványos műsorban lehetett részem a pirkadatig hátra lévő kb. 3,5 órában. Időközben számtalan felhőátvonulás is volt, így biztos, hogy sok meteor nem látszott miattuk, de szerencsére a mennyiségre egyáltalán nem tudok panaszkodni. Jellegzetesen csomósodva jöttek, néha percen belül is sok, majd percekig semmi, de akik rendszeresen meteoroznak, azoknak ez nem meglepetés. Még így, hogy 1/3 másodperces képek készültek, így is volt több, amelyen két rajtag is megjelent! Nagyon sok volt a halvány, amelyeket az élő videón könnyű volt észlelni, de képen már nem mutattak jól, így az észlelés végén azok képeit mentettem le, amelyek elég fényesek voltak ahhoz, hogy rendesen látszódjanak a felvételeken (ezek időpontjait folyamatosan felírtam, hogy majd könnyen vissza tudjam őket keresni a kamera vezérlőfelületén). Ezekből is 66 lett, így bőven volt alapanyag egy kompozit kép elkészítéséhez. Néha persze kiléptem a kertbe is, és jó pár Quadrantidát „személyesen” is láttam, legfőképpen a nyírfáink szélviharban vadul twistelő ágai közt…

A fényesebb meteoroknál azt is lehetett látni, hogy hullás közben hullámzóan változik a fényességük (kifényesedik, elhalványul, megint kifényesedik), Jónás Károly élőben is hasonlót tapasztalt. Mivel a Quadrantidák szerencsére nem a leggyorsabb, hanem inkább a közepes sebességű meteorok közé tartoznak, számos, főleg a fényesebb és hosszabb utat bejáró nem is egy, hanem néha 3-4 képkockán volt jelen, így ezeket külön össze kellett adni a „kész” meteor képéhez. A 3,5 órás időtartam alatt azért elég sokat mozgott az ég, így a kompozit elkészítéséhez a felvételeknek csak egy részét tudtam felhasználni (csillagra illesztés során „kicsúszott” a látómezőből számos meteor), illetve a felhasználandókat eleve a fényesebbekből igyekeztem összeválogatni. A végeredmény azonban még engem is meglepett kissé, meglehetősen látványosra sikerült! Biztos, hogy ez nagyban köszönhető annak, hogy a rövid expozíciós idő miatt kontrasztosabbak a meteorok az égi háttérhez képest. Nagyon jó volt, hogy a maximum ideje járt pont relatíve jó égképpel, gyakorlatilag a kb. 4 órás körüli időszak majdnem teljes tartamát végignézhettem.

A kis biztonsági webkamera tökéletesnek bizonyult, igen nagy segítséget adott egy olyan helyzetben, amikor terepi észlelést-fotózást nem lehetett volna a fényképezőgép összetörése nélkül lebonyolítani! Habár a képminőség hagy maga után kívánni valót, nem is keveset, de mivel ez nem egy éjjeli égboltra való kamera, csak mellékesen alkalmas rá, nagy örömet jelentett így is, hogy az eredeti célja, a betörőfogás helyett meteorfogásban jeleskedett.

Kína nagyon sokat fejlődött az utóbbi években, és nemcsak a Hold túloldalán tudnak már leszállni, hanem remek kamerákat is képesek gyártani! Ez talán nem véletlen, bolygónk legnépesebb országa igen sokat költ oktatásra, kutatásokra, sok ország példát vehetne róluk…

Hozzászólás

hozzászólás