Szupernóva a baktériumok korából

1295

Az idén már a második szupernóvát fedezték fel Magyarországról, a mostani a hazánkból felfedezett 47 vendégcsillag közül a legtávolabbi.

Sárneczky Krisztián-Kuli Zoltán, Piszkés-tető

A nyári hónapokban a Lendület Fiatal Kutatói Program támogatásának köszönhetően új CCD-kamerát kapott a Piszkés-tetői Obszervatórium lassan 50 éves Schmidt-távcsöve. Az új, korszerű detektor a korábbinál tízszer nagyobb égterület egyidejű rögzítését teszi lehetővé, a korábbinál jobb határfényesség mellett. Negyedóra expozícióval 21,5, háromnegyed órányi felvételen viszont már 22,5 magnitúdós égitestek is rögzíthetők. Az új lehetőségeket kihasználva Sárneczky Krisztián és Kuli Zoltán, a MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet és a Magyar Csillagászati Egyesület munkatársai elindították a PIszkés-tető Supernova and Trojan Asteroid Survey-t, röviden a PISTA Surveyt. A program szupernóvák és a Neptunusz trójai kisbolygóinak felfedezését tűzte célul egy 4 négyzetfokos területen, amely a Pisces csillagképben található. Mivel az új kamerával a Schmidt-távcső látómezeje bő 1 négyzetfok, négy látómező rendszeres követéséről van szó. A referenciának használt képeket október 7-én sikerült elkészíteni, a hónap végén pedig a sötét, holdmentes éjszakákat kihasználva beindult a program érdemi része. A frissen elkészült felvételeken a korábbi képeken nem látszó, vagy fényességüket azóta jelentősen megváltoztató objektumokat kellett keresni.

A felvillanó szupernóváról készült animáció az október 7-ei, 31-ei és november 1-jei felvételek felhasználásával készült.
A felvillanó szupernóváról készült animáció az október 7-ei, 31-ei és november 1-jei felvételek felhasználásával készült.

Már az első látómezőn feltűnt egy forrás, amely a bő három hét alatt mintegy duplájára növelte fényességét, de a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) adatbázisában a forrást csillagnak jelölték, így minden bizonnyal egy galaktikus változócsillagról van szó. A következő két területen nem látszott változás, a negyedik területen azonban feltűnt egy újabb égitest, ami szintén fényesebbnek mutatkozott, mint korábban. Ezt a forrást már galaxisnak jelölte az SDSS, így meg volt az első jelölt. A felfényesedést az október 31-én készült képeken sikerült megtalálni, ám szerencsére 29-én és november 1-jén is készültek képek erről a területről. Ezeket átnézve jól látszott az égitest folyamatos fényesedése 20,4 és 20,0 magnitúdó között, míg eredetileg 20,9 magnitúdós volt. Ekkor már majdnem biztos volt, hogy egy távoli szupernóvát sikerült felfedezni. A felfényesedés lehetett volna a galaxis középpontjának kitörése az ottani fekete lyuk aktivitásának növekedése miatt, ám a pozíciómérések szerint az új fényforrás nem a galaxis középpontjában, hanem attól kicsit északra tűnt fel. Pontos természetének kiderítéséhez azonban fel kellett venni a pontforrás színképét, ami egy ilyen halvány égitest esetén nagyon nehéz feladat. Csak a világ legnagyobb távcsöveivel van rá mód, melyekre azonban ilyen hirtelen szinte lehetetlen észlelési időt kapni.

Szerencsére volt megoldás, hiszen Vinkó József, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa, az ottani szupernóvákat kutató csoport vezetője nemzetközi együttműködések kapcsán hozzáfér ilyen kaliberű műszerhez. Végül a Texasi Egyetem és a Harvard munkatársainak (J.C. Wheeler, E. Chatzopoulos, G.H. Marion és M. Shetrone) segítségével november 4-én a 9,2 méteres Hobby-Eberly Telescope-pal sikerült elkészíteni az égitest színképét. Az eredmények alapján egy meglehetősen szokatlan robbanással van dolgunk, pontos besorolása nem kis nehézségbe ütközött, ám jelen állás szerint egy z=0,23-as vöröseltolódású, IIn típusú szupernóvát találtak Piszkés-tetőn, amely az SN 2010jk jelölést kapta. A II azt jelenti, hogy egy nagy tömegű óriáscsillag megsemmisülésének lehetünk szemtanúi, pontosabban annak igencsak késői megfigyelői. A z=0,23-as vöröseltolódás ugyanis azt jelenti, hogy a szupernóva távolsága 3 milliárd fényév körüli, vagyis a jelenség 3 milliárd évvel ezelőtt, nem sokkal az élet megjelenése után történt. A robbanás fénye 3-4 milliárd éven át utazott a világűrben, mígnem október végén megérkezett hozzánk.

Hozzászólás

hozzászólás