A tavaszi égbolt egyik látványos csillagvárosa, a Sombrero-galaxis, amely a Virgo csillagképben figyelhető meg.
Hődör Gábor, Szeged
A spirálgalaxisokban két fő összetevő különböztethető meg: egy hatalmas, lapos korong, és egy kisebb, ellipszoid alakú „központi dudor”, bulge (ejtsd: baldzs). A korongban található a csillagközi gáz és por túlnyomó része, valamint rengeteg, fiatal, fényes csillagból álló nyílt csillaghalmaz és csillagcsoportosulás (asszociáció). A világító gázfelhők és a fényes csillaghalmazok rajzolják ki a lapjukkal felénk álló spirálgalaxisokban a néha lélegzetelállító spirálalakzatokat, spirálkarokat. Jelenlegi ismereteink szerint a spirálkarok a korongban körben haladó sűrűséghullámok, amik mentén az összetorlódó csillagközi gázban intenzív csillagkeletkezés zajlik. A korong síkjában összpontosuló csillagközi por fényelnyelő tulajdonsága szépen megmutatkozik az élükről látszó spirálgalaxisokban. A felvételeken az ilyen galaxisok mintha ketté lennének vágva. A központi dudor a koronggal ellentétben öreg csillagokból áll, és alig tartalmaz csillagközi anyagot. A „dudor” közepe (a galaxismag) a megfigyelések szerint általában (pl. a mi Tejútrendszerünkben és az Androméda-ködben is) több millió naptömegű fekete lyukat rejt magában. A spirálgalaxisokban a csillagok a galaxis középpontja körül keringenek, átlagosan néhány millió éves keringési idővel. A térben szétszórt, illetve nagyságrendileg néhány száz, nagyon gazdag, gömbszimmetrikus csoportba — gömbhalmazokba — összetömörülő, rendkívül öreg csillagok alkotják a spirálködök külső tartományát, az úgynevezett halót. A halók emellett jelentős tömegű, jelenleg ismeretlen összetételű, sőt, a jelenlegi észlelési technikákkal közvetlenül meg nem figyelhető „sötét anyagot” is tartalmaznak. Jelenleg az egyetlen — de igen erős — bizonyíték a „sötét anyag” létezésére annak gravitációs hatása, ami a galaxisokon belül a csillagok és a csillagközi anyag mozgását módosítja.
Az M104-et, a Sombrero-galaxist Messier munkatársa, Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben. A spirálgalaxis fényessége 8 magnitúdó, ezért kis távcsövekkel is könnyű célpont. Távolsága mintegy 30 millió fényév, átmérője 50 ezer fényév. Igazi érdekességét rendkívül markáns megjelenésű porsávja, porgyűrűje jelenti, közkeletű nevét is ezért kapta: a galaxis és a porsáv látványa sombreróra emlékeztet.
Az elmúlt időszakban leginkább Messier-objektumokat vettem célba. Így tettem múlt hétvégén is, amikor pár másik Messier galaxissal együtt megörökítettem a Sombrero-galaxist is. Talán ez a kép sikerült a legjobban a hétvégén. Egy lassan haladó felhőréteg volt végig az égen, de szerencsére mindig feloszlott pont abban az irányban, amerre fotóztam. Így nem is kellett nagyon szelektálnom a nyers képek között. A végleges kép 47 db 180 mp-es nyers képből készült egy 200/800-as Newton távcsővel, módosított Canon 1100D-vel, Az-E6 GT mechanikán, Szegedtől néhány kilométerre.
