Varázslatos volt a nagypénteki telehold-kelte, amelyhez ezúttal a zsámbéki, román kori romtemplom szolgált romantikus díszletként.
Ábrahám Tamás, Zsámbék
A házunktól nem messze álló zsámbéki romtemplomot az elmúlt 10 évben alaposan körbefotóztam, keresve a jó fotós helyeket és várva az együttállásokat, a teliholdat, a holdsarlót. Igazából hálás téma, mert ha nem is kelti fel a fotót szemlélő érdeklődését a csillagászati jelenség, a rom látványa mindenképpen megragadja. Ennek tudatában készültem a nagypénteki teliholdra, amikor is teleobjektívvel terveztem megörökíteni a holdkeltét a romtemplommal együtt. Előzőleg járkáltam egy keveset a domboldali zártkerti ingatlanok közötti utakon, kerítés nélküli telkeken hangos kutyaugatástól kísérve, hogy felmérjem, honnan a legalkalmasabb fotózni úgy, hogy fa ne takarjon nagyon bele a képbe, a Hold kelésének iránya is megfelelő legyen és hát a romtemplom is jól helyezkedjen. Végül meglett a hely. A szomszédos telkeken kutyák jelezték, hogy közelebbről megismerkednének velem. De hát volt kerítés és volt lánc is mindenki megnyugvására. Mondjuk a kutyákkal eddig mindig jól kijöttem.
Elfoglaltam a megfelelő helyet, felállítottam az állványt, rátettem a gépet és vártam. Jó ilyenkor várni, és bár tudja az ember pontosan, hogy hol és mikor fog felbukkanni a Hold, azért kellemes izgalom fut át rajta. Felhőfoszlányok úsztak a horizont fölötti égen, reméltem, nem fog gondot okozni. Aztán megjelent a halvány holdkorong a hegyek mögül és lassan, egyre fényesebben kúszott felfelé. A kutyák már nem ugattak. Talán őket is megragadta a látvány és a jelenlétem számukra már érdektelenné vált. Így néztem sokadmagammal a holdkeltét, melynek csöndjét csak az exponálás zavarta meg kissé, de nem tolakodóan.
A képen jobbra lent a római katolikus templom tornya, mögötte, távolabb egy műanyag csöveket gyártó üzem látható. A romtemplom tornyaitól balra a János-hegy kiemelkedő csúcsa is felfedezhető.
