Százezrek kísérték itthon figyelemmel a március 20-i részleges napfogyatkozást. Egy honfitársunk azonban teljes fogyatkozásban gyönyörködhetett messze északon, a Spitzbergákon.
Csernok Gyula, Norvégia, Spitzbergák
Idén, a tavaszi napéjegyenlőség napján, Budapesttől mintegy 3500 km-re északra, a fagy és jegesmedvék birodalmában, a világ legészakabbra fekvő városa (é.sz. 78° 13′), a svalbardi Longyearbyen közelében elterülő Adventdalen-völgy firnmezején lenyűgöző sarkvidéki táj fogadta égi kísérőnk, a Hold teljes árnyékát. Maroknyi emberi lény egyikeként, én ott lehettem a helyszínen, átélve életem eddigi messze leggyönyörűbb teljes napfogyatkozását kristálytiszta égbolt alól, -22 fokos dermesztő hidegben.
2 másodperccel a teljesség beállta után.
A fotón az alacsonyan a horizont felett járó, teljes fogyatkozásban lévő Nap légköre, a napkorona tűnik fel. A balról, délkeleti irányból áradó narancsos derengés pedig nem más, mint a még totalitáson túli területekről beszűrődő napfény, hogy aztán azt is elnyelje a Hold árnyéka. Balra fent a Vénusz ragyog.
2 perc 27 másodpercig tartott mindössze a varázslat, de emléknek örök marad!
