Üstökös a kanyarban

5424

Ezekben hideg, borult napokban jólesik emlékezni az elmúlt nyár (mi több, az elmúlt év) legemlékezetesebb látogatójára, a NEOWISE-üstökösre.

Bánfalvy Zoltán, Dobogókő

2020. június 13-án hajnalban Török Tündével úgy döntöttünk, hogy a kiváló északi panorámával rendelkező, 700 m magasan fekvő Dobogókőről fogjuk észlelni az üstököst, hátha sikerül az ioncsóvát is megpillantani.
Odafelé menet Pomázt elhagyva, a pilisi erdőben kanyargó úton láttunk nyulat, rókákat, őzet, a forró aszfalton a hasát süttető macskát és egy hatalmas szarvasbikát is, emlékeztetve minket, hogy nem viccből szegélyezik száz méterenként vadveszélyre figyelmeztető táblák az utat. Dobogókő felé lekanyarodva feltűnt a fák felett a kristálytisztán ragyogó, utolsó negyedben járó Hold is.

A kilátót megközelítve piros LED-ek fényére lettünk figyelmesek, jelezve számunkra, hogy nem leszünk egyedül, így gyorsan lekapcsoltuk a lámpáinkat és az észlelőlámpáink halvány vörös fényében botorkálva tettük meg az utolsó néhány tíz métert.

Az első dolgunk volt binokulárral megnézni az üstököst, a 10×42-es binokulárom 6,8°-os látómezejének több mint a felét kitöltötte ekkor a (07.12 ~23:30 UT) még 3-4° magasan, a Börzsöny fölött látszó üstökös. Szabad szemmel leginkább elfordított látással látszott a csóva valódi kiterjedése.
Én teleobjektívvel készültem fényképezni, egy ekvatoriális mechanika segítségével. A felszerelés hordozható méretének megtartása érdekében a powertankom helyett egy pucér akkumulátort vittem csak, és az összeszerelés során vettem észre, hogy nem a megfelelő csatlakozóval rendelkező kábelt tettem el hozzá, ezzel veszélybe sodorva az expedíció sikerét. Szerencsére a kocsiban volt bicska, szigetelőszalag és fogó, így el tudtam hárítani az akadályt egy gyors szereléssel a sötétben. A siker felett érzett örömöt természetesen rögtön beárnyékolta, hogy ekkor vettem észre, hogy a saru is leszakadt a vezeték végéről, de a leszakadt saru segítségével sikerült ráerőszakolni a vezetéket az akkumulátor megfelelő kapcsára, így egy gyors pólusra állást követően 00:00 UT-ra készen állt a felszerelés. A fényképeket egy 18-135 mm-es objektívvel készítettem, gyakorlatilag a 135 mm-es APS-C látómezőt teljesen kitölti az üstökös, a 70-300 mm-es teleobjektívre nem is volt szükség. Közben folyamatosan figyeltük az üstököst binokulárral is, 01:00 UT felé már annyival magasabban volt, hogy már a binokulárom 6,8°-os látómezejét kitöltötte, hiába tartott már eközben a csillagászati szürkület. Jut eszembe, érkezésünkkor 20,8 magnitúdó/négyzetívmásodperc értéket mutatott az SQM-mérőm zenitben, ami kb. 5,8 magnitúdós határfényességet jelent, mivel a Hold már fent volt ekkor.

További képek az emlékezetes hajnalról itt láthatóak.

Hozzászólás

hozzászólás