Üstökösvadászat a Hármashatár-hegyen

645

Üstökös függ a nyugati égen, a tavaszi télben, Óbuda, Buda és Pesthidegkút egykori hármas határán. Varázslatos kép egy ritka látogatóról!Görgei Zoltán, Budapest

Szombat délután negyed hat körül indult lelkes csapatunk a Polarisból a Hármashatár-hegyre, hogy megnézzük, lerajzoljuk, lefényképezzük a régóta várt égi vándort, a Panstarrs-üstököst. Bizakodva tekingettünk a jobbára derült égre. Csak tartson ki az „ég”, nehogy összezárjon a felhőzet. Pontosan 17:30-kor megálltunk a Kolosy téren, ahol felvettük Fiduszt (Fidrich Róbert) és Kru-t (Kereszturi Ákos), így hét főnyire duzzadt csapatunk vidáman, emelkedett hangulatban gyűrte le azt a néhány kilométert, ami még vissza volt. A parkolóban összefutottunk néhány amatőrtársunkkal, akik már lázas sietséggel pakolták ki a kocsijuk csomagteréből a távcsöveket, állványokat és egyéb hasznos holmikat. Indulás fel a hegy tetejére! Néhány perc alatt lehet gyalog felérni a Hármashatár-hegy legtetejére, de ez a pár perc most egy örökkévalóságnak tűnt. Nem azért, mert nem bírom a fizikai megterhelést (rendszeresen sportolok), hanem mert mindenképpen el szerettem volna csípni a naplementét. Végül is sikerült elcsípni, de csak vizuálisan. Éppen a budakeszi Csergezán Pál-kilátó mögött bukik le a Nap, de mire felállítom a felszerelést, már elkéstem. Nem baj, nem ezért jöttünk. A hegytetőn közben találkozunk Kárpáti Ádám régi amatőrcsillagász barátunkkal, akinek viszont sikerült lefotóznia ezt a mindennapi, de mégis megunhatatlan eseményt.

A hegytetőn lázas sietséggel készülődünk, mindenki igyekszik a legjobb helyet elfoglalni. A Hármashatár-hegy az egyik, ha nem a legjobb hely a városi csillagászkodáshoz. Közel van, könnyű megközelíteni, és gyönyörű a kilátás. Csak az ormótlan antennák ne zavarnának! Minden jel arra mutat, hogy nagy szerencsénk lesz, ugyanis a nyugati égbolt, éppen ahol az üstökös várható, derült. Az a néhány felhőcsík, ami bekúszott, még segít is a tájékozódásban. Időközben mindenki felállítja a távcsövét, fényképezőgépét és vár. És csak vár. Binokulárokkal pásztázzuk az eget, ahol az üstökösnek kellene lennie, de semmi. Ahogy sötétedik, egyre hidegebb lesz, ráadásul az északi szél is lengedez, ami tovább fokozza hidegérzetünket. Munkához látok magam is, megpróbálom elkészíteni életem első csillagászati felvételeit.

2013w01-nagyTöbb mint 25 esztendeje vagyok amatőrcsillagász, de mindvégig vizuális észlelő voltam, és talán az is maradok. Ugyanakkor nemrég rákaptam a fotózásra és a mai este megkísérlem összekötni az új hobbit a régivel. A fotózás technikáját amúgy könyvekből és saját tapasztalatból tanulom és most itt egy lehetőség, ami sohasem tér vissza. Ezt az üstököst mi már nem fogjuk látni soha többé. Számomra éppen ez a vonzó a fotózásban: megragadni egy soha vissza nem térő eseményt, jelenséget. De vissza a történésekhez! Sánta Gábor tagtársunk 18:27-kor felkiált, megvan az üstökös! Gábor egy 80/400-as refraktorral pillantja meg a kométát, ami halványabb, mint vártuk. Időközben én is fotózgatok, és igen. Fél hét után néhány perccel készült képeimen határozottan látszik az üstökös. Ez még nem az igazi, várnunk kell, amíg sötétebb lesz. A hangulat fokozódik, közben egyre többen érkeznek a városból, hogy lefotózzák, vagy egyszerűen csak megcsodálják az üstököst. Molnár Péter barátom éppen mellettem áll 15×70-es binokulárjával, ami most egy masszív fotóállványon ül. Mint gyakorlott bemutató, jól bírja a kíváncsiskodók rohamát. Háromnegyed hét körül szabad szemmel is látható a Panstarrs, de nem könnyű látvány. Csillagszerű mag és egy legyezőszerűen szétterülő halvány, kb. 1 fok hosszúságú csóva látszik. A csóva északi része a fényesebb. Én közben erősen koncentrálok és teszem a dolgomat. Felszerelésem alapja egy Nikon D90-es tükörreflexes fényképezőgép, amire egy 50 mm-es, f/1,8-as fix gyújtótávolságú objektívet raktam fel. A jó fényerő nagy előny, rövidebb záridőt tudok elérni. Az ISO-t 800-asra állítom, az expozíciót pedig 4 másodpercesre. Az eredmény nem is olyan rossz, de tapasztalt fotósok bizonyosan sok hibát találnának benne. Ahogy telik az idő az üstökös is egyre lejjebb megy az égen, már a fotókon sem látszik nagyon jól. Közben jól át is fagytunk, az ujjaim alig akarnak mozogni, ideje menni. Összeszedelődzködünk és indulunk vissza a városba.

A felvétel 2013. március 16-án, 19:08-kor készült. Nikon D90-e gépváz, AF-S Nikkor 50mm 1:1,8 G objektív, ISO 800-on, 4 s-os felvétel, RAW-fájlból készült JPEG. Photoshopban csak egy minimális beavatkozás.

Hozzászólás

hozzászólás