A Vénusz Nap előtti átvonulása egyike a legritkább eseményeknek. Legutóbb 2004. június 8-án figyelhettük meg a „Fekete Vénuszt”.Csabai István, Zagyvarékas
A 2004-én Vénusz-átvonulást Európa-szerte milliók követhették figyelemmel. Az érdeklődés óriási volt, hiszen az azt megelőző utolsó ilyen jelenség 1882-ben volt észlelhető. A jelenség nem csupán ritkasága, érdekes látványa miatt volt fontos, hanem tudománytörténeti szempontból is. Az Európai Déli Obszervatórium szervezésében sok ezer amatőr észlelő és középiskolás diák bevonásával újra megmérték a Csillagászati Egységet. Egészen a XIX. század végéig a Vénusz-átvonulások révén lehetett a legpontosabban meghatározni a Nap-Föld távolságot, vagyis a Csillagászati Egységet.
2004. június 8-án országszerte alig zavarták felhők a Vénusz méltóságteljes átvonulását a Nap előtt. Többen is sikeresen észlelték a Vénusz légkörét, amikor a bolygó belépett a napkorong elé, majd kilépett onnan. A bolygó légkörét „átvilágító”‘ napfény szóródása rövid időre érdekes fénykört vont a Vénusz köré. A jelenség előtt izgalmas kérdésnek számított, hogy vajon lehet-e látni szabad szemmel a Vénusz korongját? A bolygó mérete ugyanis éppen az emberi szem felbontási határán volt (1 ívperc) az átvonuláskor. Június 8-án aztán kiderült, hogy szinte mindenki képes észrevenni a Nap előtt éktelenkedő tűhegynyi éjfekete pontocskát. A Vénusz-korong rendkívül feltűnő volt, ami ragyogó napfelszín és a fekete bolygókorong erős kontrasztjával magyarázható.
A hét csillagászati képét Csabai István készítette 80/1200-as Zeiss AS refraktorral, Nikon D100 fényképezőgéppel, 1/500 s expozíciós idővel, SFO szűrőn keresztül. Érdemes összehasonlítani a felvételt két héttel ezelőtti „hétképünkkel”, melyen a Merkúr 2003. május 7-i átvonulása látható.