Ismerjük jól a csillagászat fejlődésének nagy állomásait, azokat a nagyszerű szellemi felvillanásokat, amelyekkel Kopernikus, Kepler, Newton és mások a tények helyes szemléletéhez segítették a kutató emberi értelmet. Ismerjük jól Galileit, az első távcsövet rendelkező csillagászt s a végeláthatatlan sok új felfedezést, amit a távcső alkalmazása hozott. A heliocentrumos világszemlélet, a távcső, a fényképezés és a színképelemzés képviselik a csillagászat eddigi történetének és fejlődésének négy kiemelkedő állomását.
A további fejlődés útja is az új meglátásokból és az új technikai eszközökből indul el. A két lehetőség, az új megismerések is az új eszközök együtt hoznak majd új, nem remélt eredményeket.
A technikai eszközök fejlődésének, tökéletesítésének megvannak a lehetőségei, de nem korlátlan mértékben. Vannak nehézségek, alapvető tényekben rejlő korlátok, amelyeket a technikai alkotásokkal nem minden esetben lehet áthidalni. Légkörünk szerkezete olyan, hogy a Föld felé irányuló sugarak egy részét elnyeli, ez, és a fénytörésben megnyilvánuló fizikai lények sok tekintetben határt szabnak a megfigyelés lehetőségének. Vannak sugárzások, amelyek nem jönnek át a légkörön és ezeket tehát itt a földfelületen semmilyen eszközzel nem foghatjuk fel. A légkör fizikai állapotának állandó változása miatt a nagyításnak, a kép tisztaságának korlátai vannak.
Azokon a nehézségeken, amelyek itt felmerülnek csak úgy lehetne segíteni, ha a megfigyelést kellemet lenül befolyásoló légkör fölé tudnának emelkedni, vagy oly technikai eszközökhöz juthatnánk, amelyekkel az égitesteknek a fényen kívül más sugárzásait is megfoghatnánk és így a fénysugár megfigyelésévet kapcsolatos nehézségeket ki lehetne kerülni.
Ennek a füzetnek érdekességét éppen az adja, hogy ezekben a vonatkozásokban talált megoldásokról számol be, feltárja azokat az új utakat, amelyeken haladva a csillagászat fejlődésének új korszakához érkezeit és a megismerésnek nagy perspektíváit nyitotta meg,
A kellős út, amely most bontakozik ki előttünk: az új felismerések és az új technikai eszközök. Mindkettő ma még be nem látható eredményeket ígér, de már az eddigiek is méltán jogosítanak fel bennünket arra, hogy a csillagászat új korszakáról beszéljünk.
A csillagászat fellendülésének első nagy perspektíváit a fizika előrehaladása adta az alomfizikai tények felismerésével. Ennek lehetősége abban áll, hogy ma már nem kell megelégednünk csupán a sugárzások jelenségeivel, hanem lassanként fény derül azok forrására, az atomi folyamatokra is. Az eddigi eredményeket a század elejéig a jelenségek megfigyeléséből kellett kihámozni. Nem ismertük alapjában azalatt a folyamatokat, amelyek az atom belsejében lejátszódnak és amelyek a molekulákkal, elektronokkal kapcsolatosak. Ma már sok esetben annyira ismeretesek ezek, hogy matematikai megfogalmazásuk is lehetségessé váll. Mihelyst pedig a matematika bekapcsolódik a jelenségek leírásába, a matematika szigorú logikája módot nyújt elméletileg követni a jelenségek lefolyását. Az alaptények és a fizikai törvények ismeretében a belső atomi folyamotokat kísérteit berendezésekkel elő lehel állítani és a jelenségek között oly összefüggéseket lehet felderíteni, amilyeneket a megfigyelés önmagában nem tár fel előttünk. Ennek az eljárásiak eredménye az a sokatigérő kísérletezés, amelynek gyakorlati eredménye már most, az atomi energiák felszabadítása. Az atomfizikai felismerések csillagászati vonatkozásban magyarázatát adják, vagy legalább is elfogadható magyarázatát adják a csillagok energiaforrásainak és a sugárzások mechanizmusának megsejtésével igen sok egyéb problémának. A lehetőségek rendkívüliek tudományos, közelebbről csillagászati és az egész emberiségre kiterjedőleg gazdasági szempontból is.
A jelen kor fizikai felismerései sok esetben még tisztán tudományos jellegnek, de amint Herz és Marconi kísérleteinek és felismeréseinek következménye rövidesen számos új, a mindennapi éleiben használható eszköz lett, ugyanúgy alkalmazást nyernek majd az új ismeretek is, remélhetőleg az emberiség hasznára.
A másik utat az új csillagászati megismerésekhez az új technikai eszközök nyújtják. A csillagászati megfigyelés korlátaiként említett légköri tulajdonságokat megvált áztatni nem áll módunkban. Lehetőség kínálkozik azonban oly eszközök igénybevételére, amelyekkel a légkör fölé emelkedhetünk, vagy a légkör fölé küldhetjük a megfigyelő készülékekéi. Mód nyílik ezáltal felfogni főként a Napból oly sugárzásokat is, amelyekre eddig nem volt lehetőség. Eddig a 40 km-es légköri magasságot sem értük el, míg most értesülésünk szerint közel 300 km magasságig is feljutottak. Az eddigi kísérletek az elmúlt háborúból ismeretessé vált V fegyverekkel történtek. A szerzett és még kevéssé ismert eredmények a csillagászat, a meteorológia és geofizika szempontjából jelentősek.
Az akció-reakció elvén felépülő rakéták talán rövidesen teljesen ki is juthatnak a Föld vonzó köréből s a legközelebbi égitestet, a Holdat bizonyára el is érik velük. Egyelőre talán nincs értelme annak, hogy fantáziánkra támaszkodva képet fessünk a várhaló eredményekről, az önmagában is meglepetésként ható konkrét eredményekről e füzetben és következő kiadványainkban folyamatosan beszámolunk olvasóinknak, úgy, ahogyan azokról mi magunk is tudomást szerzünk.
A számos új technikai eszköz, amelynek az utóbbi években jutott birtokába a tudomány, egyrészt az a jelentősége, hogy a sugárzásoknak eddig is felfogott fajtáit jobban ki lehel használni, de ezen felül most folynak eredményes kísérletek a világűrből és főleg a Napról érkező rádióhullámok észleléséről is. Tudjuk jól, hogy az elektromágneses hullámoknak a rádióhullámoktól messze az ibolyán túl terjedő széles skálájából eddig csaknem minden csillagászati ismereteinket a fény útján szereztük. Jelképesen úgy fejezhetjük ki az elénk táruló lehetőségeket, hogy eddig az elektromágneses sugaraknak a fénysugár által képviselt keskeny résén tekinthettünk a Világegyetembe s most az újabb sugárzások felfogásával ez a keskeny rés széles ablakká tágult, amelyen keresztül a Mindenség jelenségei sokkal jobban és több szempontból megfigyelhetők.
A világűrből és a Napból érkező rádióhullámok valószínűleg széles hullámtartományra terjednek ki s ebből már sikerült felfogni a néhány méteres és a centiméteres, valamint az annál is rövidebb mikrohullámokat.
Ennek a ténynek jelentősége abban mutatkozik majd meg. hogy az újonnan felfogott sugarak az égitesteknek oly fizikai termeszeiéről számolnak be, amelyeket a fénysugár nem árult el nekünk. Minden sugárzás fizikai jelenségekkel kapcsolatos és ha megismerjük a sugárzást kísérő fizikai tüneményeket, ezek az újonnan felfogható sugarak el is küldik üzeneteiket az égitesteken lefolyó jelenségekről.
Némely esetben sikerül majd ezeket a láthatatlan sugarakat láthatókká átváltoztatni, azonban ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy a megfigyeléseket nem feltétlenül csak a szem közvetítheti értelmünkhöz, hanem esetleg oly hatások, amelyeknek felfogására csak műszereink vannak, de természetes szerveink nincsenek. Annak tudata, hogy a teremtett világ sokkal színesebb és gazdagabb, mint amennyit abból természetes szerveinkkel felfoghatunk, még nem zárja ki azt, hogy a természetes szerveinken túl fekvő világ örökre, ismeretlen is marad a számunkra. Sőt a haladás iránya az a tudományos megfigyelésében, hogy azokból lehetőleg teljesen kapcsoljuk ki mindazt, ami emberi, mert úgy látszik, az objektív igazságot, a valóságos tényeket a fizikai világban hívebben regisztrálják a műszerek, mint közvetlen szerveivel az ember.
Ehhez a füzethez bevezetőnek szánt sorokban már itt szerelném eloszlatni olvasóinkban azt az érzést, hogy a füzet tartalmának kevés köze van a csillagászathoz. Az volt célunk, hogy mindazokat a tényeket, amelyek a csillagászat új korszakának kapuit nyitják meg, összefoglaló módon megismerhessék azok is, akik ezekkel a kérdésekkel eddig nem foglalkoztak.
A Csillagok Világa "Rádió, radar rakéta a csillagászat szolgálatában" elnevezésű 1947-es számában megjelent cikk internetes változata
