A jénai csoda. Így emlegetik a jénai Zeiss-Planetáriumot, és méltán. Kulin György 1944-ben írott cikke a nevezetes planetáriumról.
Itt ülünk a jénai Prinzessinengarten Zeiss Planetáriumában. Kint tűző napsugárban örülnek az emberek az életadó melegnek, amit a júniusi időszakban már hetek óta nélkülözött ez a vidék. Bent, a 25 méteres átmérőjű, félgömbalakú kupola belsejében uralkodó félhomályban csak nehezen szokik szemünk a sötéthez. Az esti, alkonyati hangulatban felcsendül Beethoven Prometheus nyitánya s a nagyszerű muzsika hangja mellett teljes sötétség borul reánk. A zene úgy áramlik szét a kupolában, mintha végtelen messzeségből a szférák zenéje szólna hozzánk. A hangszóró a 13 méter magas kupola tetejéről közvetíti a muzsikát s így minden oldalról egyformán árad füleinkbe.
Közben az alkonyati szürkületet az éjszakai sötétség váltja fel s mire a zene utolsó hangjai elhalnak, felettünk ragyog a mélykék égbolt ezernyi csillagával. Az az érzésünk, mintha nyári estén a szabadban ülnénk. A 25 méter átmérőjű kupola az alkalmazott sötétkék színben teljesen a végtelen távoli égbolt benyomását kelti.
A kupola építkezése önmagában véve is építési csoda. Betonfala mindössze 6 centiméter vastag. Az arány a belső területhez viszonyítva kisebb, mint a tyúktojás héja és a tojás belső része közötti arány. Az ember itt a természetnél is meglepőbb ügyességgel épített. A betonkupolán belül, vele párhuzamosan egy kisebb kupolahálózat van, amelynek falára kifeszített lenvászon képezi az égboltot. Erre vetíti a terem közepén felállított gépezet a csillagos égboltot. A két kupola közötti résben rendszertelenül elhelyezett bádoglapok a kellemetlen hangvisszaverődés meggátlására szolgálnak.
A Planetárium éjszakai csöndjében felismerjük az ismerős csillagképeket. Fejünk felett a Nagy-Göncöl, amott a Lant a Végával, a Cassiopeja, a Hattyú és a Sas.
Minden olyan itt, mint a természetben, csak egyedül az idő fogalma lett más. Mert a Planetárium csillagos egén, az előadás egy órája alatt napok, évek, vagy évezredek játszódnak le.
Magyarországon a nyári forduló idején is van az éjszakának néhány órája, amikor teljes sötétségben láthatjuk a csillagokat. Itt Jénában június 21-e körüli napokban egész éjjel nem köszönt be a teljes sötétség, s feljebb Berlinben még kevésbbé. Itt most magyarázatot kapunk errenézve is.
Előadónk dr. Werner Helmut, a jénai Planetárium lelkes vezetője most figyelmeztet bennünket, hogy a következőkben úgy látjuk a jelenségeket, mintha percenkint többezer kilométeres sebességgel repülnénk Dél felé. Az északi láthatár felett látható csillagok a látóhatár alá buknak s a déli égbolton új csillagképek tűnnek elénk, amelyeket a mi földrajzi szélességünkről sohasem láthatunk. Felbukkan a Skorpió teljes terjedelmében, majd a csillagos ég legközelebbi csillagát, a Centaurus alfáját látjuk. A déli látóhatár peremén most tűnik fel a Dél Keresztje. Huszonnégy fokkal haladunk Délre, valahol Egyiptom magasságában, a Ráktérítőn állapodunk meg. Számunkra idegen ez az égbolt. A sarkcsillag mindössze 23½ fokkal van az északi látóhatár felett. A Göncölszekér itt már nem cirkumpoláris csillagkép, vannak órák, amikor a látóhatár alatt jár.
Egy nap leforgását éljük most itt át négy perc alatt. A csillagok pályája sokkal meredekebben fut a látóhatárhoz viszonyítva, mint nálunk. A keleti égbolton a hajnali szürkület fénye jelenik meg, elhalványodik az égbolt ezernyi csillaga, most már csak a legfényesebbek látszanak. Azok fénye is elvész a felkelő Nap fényáradatában. A négy perces napnak megfelelően gyorsan emelkedik a Nap. Mire delelésbe ér, pontosan fejünk felett, a tetőponton jár. Ezen a szélességi fokon, 23½ fok egyenlítő feletti magasságban most mindenütt délben tetőponton delel a Nap. Nálunk Budapesten, illetve Magyarországon a nyári Nap nem emelkedik soha a zenitpontig, legfeljebb 66–68 fok magasságig. Itt délebbre meglepően rövidebb a reggeli és az esti szürkület tartama. Napnyugtakor hamar beáll a teljes sötétség, mert a Nap merőlegesebb pályán haladva, hamarabb éri el azt a látóhatár alatti mélységet, ami a teljes sötétség feltétele.
A Jénai csoda – Kulin György cikke a Csillagok Világa 1944. júliusi számában. (Az MCSE gyűjteményéből.)
Kevés időzés után megfordítja előadónk az utazás irányát. Most Északnak repülünk. A látottakat most még szemléletesebbé teszi azáltal, hogy a nappal tartamát egy percre rövidíti le. Gyorsan váltogatják egymást az éjjelek és nappalok s közben roppant sebességgel haladunk Észak felé. A csillagképek kezdik elfoglalni a megszokott helyzetüket, a Nap pályája egyre hajlik Dél felé, a sarkcsillag egyre magasabban látható a látóhatár felett. Most azonban nem állunk meg sem Budapest, sem Jéna magasságában, tovább haladunk Észak felé. Kopenhága magasságában az 55 fok szélességben már feltűnő, hogy az éjjelek világosak maradnak, még feljebb 66 fokon Helsinkiben és Stockholmban éjfélkor is olvasni lehetne az utcán. A Nap mindössze 6½ fokkal süllyed a látóhatár alá. A nappalok oly hosszúak, hogy alig bukik le a Nap az északnyugati égbolton, nemsokára északkeleten ismét feltűnik. Még tovább haladva Észak felé, jóval Délre Murmanszk alatt, valahol a Kola-félsziget déli részén elérkezünk a 66½ fok magasságig, ahol a Nap már nem is nyugszik le éjszaka. Itt kezdődik az örökös nappal és az éjféli Nap birodalma.
A Planetáriumban lehetőség nyílik arra, még tovább haladjunk Észak felé. Az éjféli Nap egyre magasabban látszik az északi látóhatár felett. Elérkezünk az északi sarokra, ahol egyszerre megszűnt számunkra a földi irány értelme. Itt nincs tovább északi irány, nincs Kelet és nincs Nyugat. Bármerre nézünk, csak Dél felé látunk. A Nap nem kél és nem nyugszik. Huszonhárom és fél fok látóhatár feletti magasságban jár és 24 óra alatt ugyanebben a magasságban egyszer körül vándorol az égbolton.
Milyen lehet itt az élet? Mindig süt a Nap? Most erre kapunk magyarázatot. A Nap félévig van az égi egyenlítő felett és és fél évig alatta. Amíg felette jár, az északi póluson nappal van. E féléves nappal kezdete március 21 és vége szeptember 22.
Mindezeket most gyors ütemben látjuk lefolyni előttünk. Az egy perces napsebességgel is sokáig kellene várni, míg félév lepereg, ezért egy gombnyomásra meggyorsul az idő és négy perc alatt egy teljes évet élünk át. A Nap spirálisban egyre közelebb kerül a látóhatárhoz s az őszi napéjegyenlőség idején eléri a látóhatárt. Pár nap múlva teljesen a látóhatár alá bukik a Nap, következnek az őszi szürkület hetei. Heteken, sőt hónapokon át örökös szürkület dereng, a Napot ettől kezdve féléven át nem lehet látni. A féléves éjjel tehát voltaképpen mégsem tart fél évig itt a sarkon, mert néhány hónapot az őszi és tavaszi szürkület elvesz belőle.
A jénai planetárium 1930 körül, korabeli képeslapon.
Milyen különösek itt az éjjelek! A sarkcsillag pontosan zenitben áll s az összes csillagok a látóhatárral párhuzamos körökön futják be napi pályájukat. A Sirius, az Orion jórésze, a Skorpió innen sohasem látható.
Megtudjuk, hogy a Planetárium a mozgás rendkívüli lehetőségeit nyujtja s ha akarjuk, a következő percben már a földi egyenlítő környékéről látható eget varázsolja elénk. Néhány pillanat és már a déli póluson járunk. A másodperc sebességű év segítségével néhány perc alatt évszázadokat mehetünk hátra vagy előre az időben. Beállíthatjuk azt a konstellációt, amely a magyarok bejövetelekor, vagy kétezer évvel Krisztus születése idején uralkodott. A gépezet a valóságot a lehetőség határáig hűen tudja ábrázolni s így nem puszta költői élmény az, ami itt lejátszódik előttünk, hanem a tények tudományos pontosságú ábrázolása.
A jénai planetárium nézőtere (a Zeiss cég katalógusából).
Amit itt láttunk, ezen a nyári délutánon a jénai Planetáriumban tehát csak rövid ízelítő abból, aminek bemutatására e nagyszerű gépezet képes.
Oly gyorsan szaladt el ez az egy óra, mintha valóban meggyorsult volna az idő járása.
Az előadó újra a jénai nyári éjjelt varázsolja elénk. Most lassan forog az égbolt, 13 perc alatt folyik le egy nap. Elbűvölve nézzük az égbolt lassú forgását s ismét felcsendül a szférák muzsikája, Grieg Peer Gyntjéből a Morgenstimmung hangjai mellett világosodni kezd a keleti égbolt. Pirkad a hajnal és mire a zene utolsó akkordjai elcsendülnek, méltóságteljesen felemelkedik a Nap.
Meg tudjuk érteni, hogy Jéna, e közepes nagyságú diákváros százezrével vonzza a látogatókat a jénai csoda megtekintésére. Néhány német város után több európai állam is felállított Planetáriumot. Amerika rövid idő alatt öt Planetáriumot szerzett be és ma már szerte a világon elterjedt. Tokio 1938-ban állította fel az első japán Planetáriumot s az első esztendőben 601.257 látogatóról számolt be. Budapesté lesz a huszonnyolcadik Planetárium s ha felépül, minden bizonnyal a külföldi példákhoz hasonló módon százezrek számára végzi majd tudományos értékű ismeretterjesztő munkáját.
Az ember sokszor csak akkor kezdi felismerni a világ szépségeit, amikor utánozni kezdi. Egy-egy gyönyörű játékra, naplementére azt mondjuk: olyan, mint egy festmény. Pedig nyilván elsősorban a természet szép, a festmény már csak utánzat. A természet Isten szava, a művészet, technika költészet az ember dadogása s mi emberek mégis könnyebben értjük az ember kifejezésformáit, mint a Teremtő közvetlen szavát. Így lesz mindenki számára fenségesen szép a csillagok világa, aki egyszer a Planetáriumban utánozva látta a csillagos égboltot, a Nap, a bolygók, a Hold és a csillagok járását.
Kulin György
Megjelent a Csillagok Világa 1944/2. számában.
A 100 éves jénai planetáriumot jelenleg felújítják, az intézmény honlapja szerint július folyamán nyitják meg a nagyközönség számára.
- Érdemes elolvasni: A prágai csoda
