Csillagászsorsok Sztálin alatt

1460

Az előzetes nyomozás során a vizsgálótiszt kiverte Kozirjev fogait, nem hagyta aludni és azzal fenyegette, hogy egy életre nyomorékká teszi. Kozirjev letartóztatása csak röpke epizódja a 16 "régi bolsevik" 1936 őszi kirakatperét követő tisztogatásoknak. 1936 szeptemberében Nyikoláj Jezsov lett az NKVD vezetője, amivel kezdetét vette egy 1938 nyaráig tartó hírhedt, véres időszak.

Bár az NKVD a letartóztatásokat gyakran keretszámok alapján végezte, úgy tűnik, volt, ami a csillagászat felé terelje figyelmét. Sklovszkij szerint a leningrádi csillagászokat a helyi hatóságok túl büszkének és önállóknak tartották, "gyanús" külföldi kapcsolataikat sem nézték jó szemmel. Anélkül hogy tudták volna, maguk a csillagászok is sok "ötletet" adtak az NKVD-nek. A tisztogatásokra látszólag a pulkovói intézet igazgatója, Geraszimovics és a többi, jórészt fiatal kolléga rossz személyes viszonya, valamint a tudományos "csalások" adtak okot. Mindkét kategóriát jól szemlélteti a következő eset. 1935-ben egy 22 éves égimechanikus, Nyikoláj H. Voronov Pulkovóba került. Korábban, amikor a taskenti obszervatóriumban dolgozott, gyors kisbolygópálya-meghatározási módszerével hívta fel magara a figyelmet. A Vestával kapcsolatos elmélete elismeréseként az IAU a meridiáncsillagászati bizottság tagjává választotta.

Ám hamarosan kiderült, hogy Voronov csaló. A pulkovói obszervatórium körlevele 1936 februárjában azt vélte tudni, hogy Voronov a kérdéses eredményeket idegileg terhelt állapotban, egy idegösszeomlást megelőző időszakban érte el. Ebből következik – így a körlevél -, hogy eredményei hibásak, nem vehetők figyelembe. Voronovnak azonnal távoznia kellett. Voronov korábbi főnökét, a taskenti obszervatórium igazgatóját, Alekszandr I. Posztéjevet heteken belül eltávolították posztjáról, és letartóztatták. Posztéjev később úgy emlékezett vissza erre, hogy ellenforradalmi szervezkedésben való részvétellel vádolták. Jogi eljárás mellőzésével koncentrációs táborba szállították. Nem Voronov volt az egyetlen, akit 1936 elején elbocsátottak Pulkovóból. Geraszimovics úgy érezte, eljött az idő, hogy megszabaduljon két fiatal kollégától, Kozirjevtől és Eropkintól. A vád szerint egy felsőatmoszféra-kutató expedíció során dupla fizetést vettek fel. A két fiatal csillagász bírósághoz fordult és visszanyerte állasát. 1936 nyarán a pulkovói botrányok híre elérte a sajtót. Több cikk is elítélő hangon szólt az obszervatóriumról és igazgatójáról, a leningrádi Pravda pedig kijelentette: "Itt az idő, hogy igazi bolsevik rendet teremtsünk az obszervatóriumban". Ez nem volt üres fenyegetés.

1936 őszén megkezdődtek a letartóztatások. Decemberben a taskenti obszervatórium 9 csillagásza közül 6 az NKVD kezei közé került. 1937 májusára Geraszimovics egy kihalt intézet igazgatója lett. Ekkor már ő is észbe kapott, és mindent megtett a megmaradt személyzet védelme és a bebörtönözöttek szabadon bocsátása érdekében – csekély sikerrel. 1937. november 30-án őt is halálra ítélték, és az ítéletet még aznap végrehajtották.

A mintegy 25-30 letartóztatott csillagász többsége a pulkovói, a taskenti és a leningrádi csillagvizsgáló munkatársa volt. A Leningrádtól távolabb eső helyeket jórészt elkerülték ezek a viharok. A legtöbb csillagászt bírói ítélet nélkül kényszermunkára ítélték vagy kivégezték. Sajnos Szibériából sem tértek haza sokan. Csupán Posztejev és Kozirjev kerültek ki élve a munkatáborból, néhányukat pedig még korábban elengedték. Az elítéltek feleségére is hasonló sors várt. Csak Geraszimovics és Borisz V. Numerov feleségéről, tudjuk biztosan, hogy életben maradtak. A szabadlábon maradt szovjet csillagászok számára a veszély 1937 nyarával elmúlt, bár a tisztogatások még 1938 végéig folytak.

A magyar olvasó számára szükségtelen bármilyen epilógus vagy magyarázat, hiszen mindenki ismeri a ma sem teljesen nélkülözött sztálini eszköztárat és azt a folyamatot, aminek eredményeképp ma már nem csak a sztálinizmus örökségét, hanem a tények feltárásának hátborzongató érzését is ismerhetjük.

A Sky and Telescope 1989 októberi száma alapján: Dán András

A Meteor 1991/2. számában megjelent cikk internetes változata

Hozzászólás

hozzászólás