Szóban is hallottam, írásban is kiderül a ragozásból, hogy így ejtené a szerző. A csillag- és csillagképnevek általam ismert legteljesebb kézikönyve, a Star Names, Their Lore and Meaning (Richard H. Allen, 1899) ezt tudja róla: "Betelgeuze is from Ibt al Jauzah, the Armpit of the Central One; degenerated into Bed Elgueze, Beit Algueze, Bet El-geuze, Beteigeuze, etc., down to the present title, which itself is also written Betelgeuse, Betelguese, Betelgueze, Betelgeux, etc. The Alfonsine Tables had Beldengenze, and Riccioli, Bectelgeuze and Bedalgeuze. […]" (A többi egyéb arab nevek felsorolása.)
A mai írásmódban is keveredik a z és az s, inkább s-sel írják, de pl. az NDK forgatható diáktérképén z-vel van. Nekem úgy tűnik, hogy az eredeti arab név egyik latinos formája (ne feledjük, a középkorban egy-két betű ide vagy oda nem sokat számított) emlékeztette a tagokat egy francia végződésre, és így kezdték franciául ejteni. Ez később írásba is átment, erre utal az egyetlen egyértelmű ilyen végződés, az -eux. Lehet, hogy a franciák írták csak így? A többi alak azonban nem utal ilyen ejtésre. Mint tudjuk, az arab csillagaszati irodalom az ezredfordulót követő 2-300 évben közvetlenül került át a latinba.
Szerintem tehát semmi okunk feltételezni, hogy az arabból latinra áttett csillagnév franciás ejtésre utalna, s semmi okunk franciául kiejteni; mint ahogy az eu németes ejtése sem jutna eszünkbe. Javaslom, hogy maradjunk a "Betelgeuze" ejtésmódnál, hacsak a fenti okfejtést meg nem tudja cáfolni valaki.
Persze nevezhetjük bennfentesen csak Alfa Orionisnak, de azért mégiscsak kínos így megkerülni a forró kása lényegét! Szóval, ha van valakinek arab ismerőse, kérdezze meg tőle, hogy kell ejteni!
A Betelgeuse 2001. május-júniusi számában megjelent cikk másodközlése
