Egy régi üstökösmegfigyelés

898

b) Üstökös megfigyelések.
1. Wels-üstökös. (1882. I.)

   Ezen nevezetes üstökös észlelése sok akadályba ütközött s vége felé egészen meghiusúlt. Majd a park északi részén lévő nagy fák, majd meg a felhők között kellett vadászni az üstökösre, mely alkalmakkor nem egyszer csodáltam meg a reflectort hajtó óramű tökéletességét. Kellő méréseket sem tehettem, s különben elég gyenge spektrumon, a szükséges berendezésű spektroskóp hiányában. Az észlelésre Vogel-féle okulár-spektroskopot használtam réssel a prisma s az okulár között.
   Az észlelési napló feljegyzéseit szó szerint közlöm.
   Márcz. 29-én kaptam első ephemeridiáit Konkoly Miklós barátomtól s az nap este megkíséreltem felkeresni az üstököst; de az erős holdfény s a csillagzat alant állása meghiusítottak minden törekvést.
   Közben  atyám halála minden munkát megszűntetett; míg végre ápril 7-én rövid keresés után ráakadtam 88-szoros nagyítással. 140-szeres nagyításnál igen szépen látszott, feltűnően erős magja s hosszú egyenes csóvája van.
   Ápril 22. Az üstökös jóval nagyobb, de spektrumát észlelni nem lehet. Magja 7-8-ad nagyságú, fényesebb rész veszi körül, míg a csóva vége felé fokozatosan gyengébb.
   Május 11. Már közönséges szinházi távcsővel is látható, míg ápr. 7-én a kisebbik keresővel nem is, a 27"’ Steinheillal alig látszott. Alakja változatlan.
   Május 16. Erős nézéssel szabad szemmel véltem látni. Spektruma szintelen, gyenge szalag.
   Május 17. Jó légköri viszonyok mellett a gyenge folytonos spektrumban három fényesebb csomót pillantottam meg, e csomók feltétlenül szémhydrogen vonalaknak felelnek meg, a vonalak a széles résnyílás mellett nagyon elmosódottak, azért csak mintegy a spektrum megvastagodásai tűnnek fel. Mérésről vagy összehasonlításról szó sem lehet.
   Május 20. A 17-én észlelt csomókat nem voltam képes újra meglátni, mely körűlményt a rossz légköri viszonyoknak tulajdonítok.
   Május 22. Az üstökösön, de főkép a spektrumán nagymérvű fénygyarapodás. Magja nagyon élénk sárgás színű, a szomszéd csillagok szinéhez képest, köröskörűl fényes ködanyag környezi s úgy tetszik, mintha a mag a csóva felé eső részen sokkal élesebben volna határolva, míg a nap felé fordúlt oldal fokozatosan elmosódnék.
   Spektruma az eddigiekhez hasonlítva nagyon élénk és szép színes; különösen hosszú a vörös rész – majd az egész spektrum 1/4-része – a törékeny rész azonban nagyon halovány.
   A szalagalakú folytonos spektrumot elliptikus fehéres-zöldes világos köd környezi, melyben három fényes, végein hegyezett csík látható. Egyik a sárgában, a másik körülbelöl a b vonal táján a sárgás-zöldben, a harmadik leggyöngébb a halvány törékeny részben szeli át a folytonos spektrumot. Mérést, alklmas eszköz hiányában, nem tehettem, különben is a rossz levegő s az erős holdfény mellett az észlelés nagy nehézségekkel jár.
   Május 25. Spektruma az előbb leírthoz hasonló, csakhogy a folytonos spektrum jóval erősebb. Polariskoppal a csóvában a maghoz közel, mintha polarizált fényt észleltem volna.
   Május 28. Az üstökös alant állása s a nedves levegő lehetetlenné tette a komoly észlelést.
   Junius 2. A távcsövet nem tudtam már rá irányozni, annyira alant áll, különben daczára az erős holdfénynek, szabad szemmel is igen jól látható.
   Június 3. Okulva a tegnapi eseten, ma korán kezdtem az észleléshez (9 30m), az apró fürtös felhők azonban újra sok akadályt gördítettek útba. Végre egy felhőhasadékbe megpillantottam valami 10-15s-ig. magja egészen narancsszinű és korongalakú, a csóva mintha kétágúnak tűnnék fel, de az csalódás is lehet a rövid észlelés mellett. Beállítva az óragépet, spektroskópomat csavartam fel a távcsőre és szememet folyton az okuláron tartva, vártam egy kedvező fekvésű felhőhasadékra, végre felvillant egy pillanatra az intensiv folytonos spektrum, de azzal vége volt mindennek, az eget a felhők végleg elborították.
   Június 6-án hasonló körűlmények között folyt a vadászat, míg végre az üstököst épen a lenyugvás pillanatában még egyszer utóljára megláthattam.
   Későbbi napokon, különösen a perihélium idejében, nappal kerestem az üstököst, de apró cirrus felhők annyi fényt tükröztek a távcsőbe, hogy lehetetlen lett volna bármely kisebb égitestet megpillantani.

Forrásunk: Gothard Jenő: Astrophysikai megfigyelések a herényi obszervatóriumon 1882. évben. Budapest, 1884. MTA kiadása, Atheneum ny. 17-18. o. Értekezések a matematikai tudományok köréből. X. köt. VII. szám.

A Meteor 1989/5. számában megjelent cikk internetes változata

Hozzászólás

hozzászólás