Április 18-án, életének 88. évében elhunyt Lovas Miklós, a magyarországi csillagászat legsikeresebb felfedezője, aki 42 szupernóva, 5 üstökös és egy nevezetes földközeli kisbolygó felfedezésével írta be magát a csillagászat történetébe.
Az eget fürkésző, felfedezésekre vágyó amatőr és profi csillagászok négy klasszikus égitesttípus után kutatnak: távoli galaxisokban felvillanó szupernóvák, a mi galaxisunkban megjelenő nóvák, a Naprendszer törmelékét alkotó kisbolygók, és a legnagyobb dicsőséget jelentő üstökösök. Ezek nyomában járt Lovas Miklós is, aki 1951-ben került az MTA Csillagászati Intézetébe, mint az Uránia Csillagvizsgálóból feljáró lelkes amatőrcsillagász. Az akkori igazgatónak, Detre Lászlónak szüksége volt „kérlelhetetlen” észlelőkre, akik a háború után éledező csillagvizsgáló távcsöveivel minden derült éjjel fotózták az égboltot. A Szabadság-hegyi Csillagvizsgáló korosodó műszerei nem voltak ideális felfedező távcsövek, de az újonnan alapított Piszkéstetői Obszervatóriumban 1962-ben felállított 60/90 cm-es Schmidt-távcső 5 fok átmérőjű látómezejével és 18-19 magnitúdós határfényességével tökéletes fegyvernek bizonyult a megszállott észlelő kezében.
Az észlelőnaplók tanúsága szerint az első hivatalos felvételt 1962. június 15-én exponálták el, de megfelelő érzékenységű fotólemezek beszerzése a szocialista hiánygazdálkodás közepette csak 1963 végére sikerült. A klasszikus változócsillagok, flercsillagok, nyílt- és gömbhalmaz változók megfigyelése mellett az akkoriban még sokkal kevésbé ismert szupernóvák keresése vált a műszer fő profiljává, amely programot Lovas Miklós volt hivatott vinni. A távcső hatékonyságát – és persze a szerencse elengedhetetlen szerepét – jól mutatja, hogy szinte az első keresőfelvételek egyikén sikerült megtenni az első felfedezést, az Ursa Maior egyik halványabb galaxisában feltűnt 13 magnitúdós szupernóva képében.
Az 1964. március 12-én éjszaka készült 30 perces lemezen a másnap reggeli átvizsgálása során sikerült észrevenni az UGC 6983 jelű, halvány galaxis peremén feltűnt, később I-es típusúnak bizonyult szupernóvát. Az első felfedezés nagy szenzáció lett, négy nappal később az MTI fotósa már a friss felfedezőt instruálta a kupolában, különböző „élethű” helyzetekben. Az ezt követő két évtizedben alig múlt el úgy esztendő, hogy legalább egy szupernóva ne akadt volna Lovas Miklós hálójába, de 1976-ban például hét távoli vendégcsillagot is talált a lemezeken. Végül egy 1995-ös utolsó felfedezéssel együtt 42 szupernóva megtalálása köthető a nevéhez, miközben egy további lehetséges robbanó napot is azonosított egy 1955-ben, a Palomar-hegyen készült fotólemezen. Figyelembe véve, hogy a nyolcvanas évek közepén nagyjából hatszáz szupernóva volt ismeretes a csillagászok előtt, ennek nem elhanyagolható része volt köthető Piszkéstetőhöz (négy további eseményt más ott dolgozó magyar csillagászok fedeztek fel), és Lovas Miklóshoz.
Az igazán nagy hírnevet és dicsőséget azonban nem ezek a több százmillió fényévre történő robbanások hozták meg számára, hanem az üstökösök, amelyek a felfedezőjükről kapják nevüket. Az első Lovas-üstökösért már keményen meg kellett dolgozni, de végül 1974 és 1986 között ötször is átélhette ezt az élményt, ráadásul két üstököse is a Jupiteren túl mutatkozott, ami akkoriban szakmai körökben is nagy feltűnést keltett. Az első kométa egy 1974. március 21-én készült lemezen tűnt fel, ami egyébként egy különösen sikeres éjszakának bizonyult, mert egy új szupernóva is látszott az aznapi felvételeken (egy további pedig előző éjszaka)! Az első három üstököse csak százezer és millió évek múlva fog visszatérni, az 1980-ban felfedezett 93P/Lovas és az 1986-ban talált 184P/Lovas viszont néhány évente visszajár, így ezekkel a következő évtizedekben, évszázadokban rendszeresen találkozni fogunk.
Szintén nagy visszhangot kiváltó naprendszeres felfedezés volt az 1982 BB jelű földközeli kisbolygó felfedezése, amely ma (3103) Eger néven ismert. Az 1,5 km-es, bolygónkat akár 12 millió km-re is megközelíteni képes égitest az akondritok közé tartozó aubrit meteoritok egyik fő forrása lehet. A felsorolt felfedezések mellett sok egyéb érdekesség is mutatkozott a lemezeken, olyan üstökös, amelynek felfedezéséről csak néhány nappal csúszott le, az egyik leghíresebb földközeli kisbolygó, amelyet kilenc évvel a hivatalos azonosítás előtt rögzített, egy olasz csillagásszal közösen felfedezett nóva az Androméda-ködben, és ritka kitörésben mutatkozó kataklizmikus változók.
A hazai csillagászat nemzetközileg is ismert alakja, a nagy fotografikus felfedező generáció egyik utolsó tagja távozott közülünk, akinek neve örökre megmarad az égbolton (a tiszteletére elnevezett (73511) Lovas kisbolygó által is), és akinek halálával 1942 óta először nincs élő magyar üstökös-felfedező sorainkban. Munkája rendkívüli inspiráció arra, hogy ez ne sokáig maradjon így.
