Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/4.

1508

    A fizikai csillagászat első, "úttörő" nemzedékének legfontosabb feladata a műszerek és a módszerek kidolgozása mellett a lehetőleg mennél nagyobb mennyiségű észlelési adat gyűjtése, összeállítása és rendszerezése volt. Ezek az adathalmazok alapozták meg a következő "asztrofizikus generáció" tapasztalati, majd elméleti következtetéseit. A 19. század utolsó harmadában, illetve századunk elején készültek az első nagy csillagfényesség-katalógusok (Müller és Kempf: Potsdamer Durchmusterung [14199 csillagról], 1886-1907. Pickering: Göttinger Actinometrie [fotografikusan 3689 csillagról], 1910) és az első színképosztályzási rendszerek, illetve az ezeken alapuló jegyzékek (Vogel és Müller potsdami csillagszínkép katalógusa 1874-től 1893-ig Potsdamban, Fleming cambridge-i jegyzéke 1890-ben készült). [20]

    Ugyancsak rendszeres és terjedelmes munkát jelentett a Nap felszínének, majd 1869-től a spektroszkopikusan észlelhető protuberanciáknak folyamatos megfigyelése. Miután R. Wolf és mások az 1850-as években kimutatták a naptevékenység periódusainak jelentkezését egyes földi jelenségekben (sarkifény, mágneses viharok), a folyamatos napészlelés világszerte fontos feladattá vált. A bolygókon észlelhető változások (Jupiter felhőzete stb.), a belső bolygók "térképezése" V. Schiaparelli, C. Flammarion, W. Dening, O. Lohse és mások – gyakran az ügyes műkedvelők – munkája nyomán vált érdekessé az 1870-es években.

    Konkoly Thege Miklós is az adatgyűjtő nemzedékhez tartozott, ógyallai obszervatóriumában maga is a folyamatos napészlelést, utóbb a bolygók rendszeres megfigyelését, csillagszínképek tanulmányozását és katalogizálását, legfőként azonban az üstökös színképek vizsgálatát tűzte ki célul. Megfigyeléseiről (és munkatársainak tevékenységéről) először a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának kiadványában ("Értekezések a mathematikai tudományok köréből"), 1874-ben számolt be, és 1886-ig számos közleménye jelent meg itt. A részletes beszámolókat 1879-től a saját kiadásában megjelentetett német (utóbb kétnyelvű) évi beszámolókban tette közzé. A "Beobachtungen angestelt am Astrophysikalischen Observatorium in OGyalla in Ungarn" 16 kötete, a hozzá csatlakozó 2 újabb sorozatú kötettel az egész világon ismertté tette az Ógyallai Astrophysikai Observatorium működését. Utóbb, a már állami kezelésben működő Magyar Királyi Konkoly-alapítványú O-Gyallai Astrophysikai Obszervatórium két vaskos kötetben és 12 "kisebb kiadvány"-ban közölte a megfigyeléseket (ugyancsak magyar és német nyelven).

Napfolt rajz 1872-ből  

  Nap megfigyelések. Ógyallán 1872 májusától kezdődött el a rendszeres napészlelés. A kivetített napképet lerajzolták, és a napfelületen látható foltokat a lehető legpontosabban kimérték. A rajzról egyúttal a napfolcsoportok felülete is meghatározható volt, de ugyancsak megállapították a Wolf-féle napfolt relatívszámokat is. Konkoly már 1896-tól foglalkozott a napfelület rendszeres fényképezésével is. 1908-tól pedig a fotografikus napfolt-regisztrálásra tért át.

    Ógyalla egyike volt az első obszervatóriumoknak, ahol folyamatosan foglalkoztak napmegfigyeléssel. (Catania, Greenwich, Potsdam és Zürich mellett). Az 1918-ig terjedő napészlelési sorozat nemzetközi viszonylatban máig is nagyon nagy jelentőségű. A század elején ezért is választották Konkolyt a Nemzetközi Nap-bizottság (International Solar Committee) tagjává.

    Meteorok és meteoritek. A másik, már igen korán megkezdett munka Ógyallán a meteorok vizuális és spektroszkopikus észlelése volt. Konkoly egyike volt az első észlelőknek, akiknek sikerült több meteor színképét megfigyelni. Az angol Alexander Herschel vizsgálataival párhuzamosan megállapította, hogy a meteorok magja izzó, szilárd anyag, amely fémeket és emellett nátriumot is tartalmaz; a fénylés nagyobb része pedig a magot övező gázburokból ered. Még érdekesebb az a megállapítása, amely szerint a légkör magasabb rétegei maguk is nátriumot tartalmaznak:

"A nátrium vonala a hulló csillagok spektrumából csak igen ritkán hiányzik…
az izzó meteor a maga előtt hajtott és összesűrített levegőben a benne levő nátriumot megizzitsa és az a spektrumban mutatkozzék". [21]

    Ezt a megállapítást először Konkoly közölte a szakirodalomban is.

    Az 1869-as években, V. G. Schiaparelli és az osztrák Edmund Weiss megfigyelései alapján merült fel először a meteorrajok kérdése (a hullócsillag-záporok eredete kapcsán). Konkoly, valószínűleg az 1872. november 27-i meteorzápor benyomására kezdte meg – Nagy Tamás észlelővel – a meteorrajok megfigyelését. A M. kir. Természettudományi Társulat támogatásával sikerült 1875-től, egy évtizeden át működő országos meteor hálózatot szerveznie, amelynek központja Ógyalla volt. A 4-5 vidéki állomás önkéntes (amatőr) észlelői úgynevezett meteoroszkóppal határozták meg a fényesebb hullócsillagok feltűnési és eltűnési koordinátáit. Ezekből (elsősorban Kövesligethy Radó munkájaként) számos hulló-raj radiánspontja és a rajok térbeli mozgása is meghatározható volt. [22]

    Az első hazai meteorészlelő hálózat 1886 után feloszlott, de a századfordulón Konkoly a budapesti egyetem hallgatóinak nyári gyakorlata során felélesztette a hullócsillagok megfigyelését. Ekkor Ógyalla és a légvonalban 36 kilométerre délebbre felvő Nagytagyos között történtek párhuzamos észlelések, amelyeknek eredményként számos meteor magasságát sikerült kiszámítani.

    Érdekes, bár következtetéseiben némileg téves eredményeket ért el Konkoly az izzított kő meteoritok színképeinek tanulmányozása terén. E vizsgálatai már átvezettek az üstökösök kutatásához.

Coggia 1874 III. Konkoly üstökösrajza, 1874.

    Üstökös vizsgálatok. Konkoly Thege Miklós egyike volt a 19. század legszorgosabb üstökösészlelőinek. Mint éles szemű megfigyelő, az igen halvány kibocsátási vonalakat és néha a még gyengébben jelentkező elnyelési vonalak jelenlétét is érzékelte. Először 1874-ben figyelt meg üstökösszínképet (a Coggia 1874. III. üstökösét), és 1910-ig 40 üstököst észlelt, ezek közül 23-nak a színképét is kimérte. (Haláláig még további hét üstökösspektrumot tanulmányozott.)

    Először az olasz Donatinak sikerült üstökösspektrumot észlelnie. 1864-ben az angol Huggins, az orosz N. Bregyihin és a német H. C. Vogel végzett alapos vizsgálatokat. Ezekhez csatlakozott Konkoly, ma már klasszikusnak számító megfigyelési sorozata. Vizsgálatai nemcsak az üstökösspektrum fő vonásaira, hanem azoknak változásaira is kiterjedt. Az üstökösök színképét azután összehasonlította a különféle nyomású szénhidrogéngáz vegyületekkel. Eredményeit összegezve meghatározott egy "normál" üstökös spektrumot, amelyben három fő- és három mellékvonalat tüntetett fel [23]. Üstökösszínképeit még jóval később is felhasználták összehasonlítási anyagként. [24]

    Konkoly egyike volt az elsőknek, akik az 1881. évi fényes üstökös magjának színképében sötét elnyelési (Fraunhoffer) vonalakat, és a nátrium fénylő emisszióját észrevette. Ezt a jelenséget később Huggins (London) és Vogel (Potsdam) is igazolták.

{mosimage}

Konkoly rajzai a Marsról és Jupiterről a 16 cm-es távcsövel, 1879.

    Bolygó megfigyelések. A bolygók felszíni jelenségeinek rendszeres észlelése és rajzolása csak a múlt század utolsó negyedében vált rendszeresebb programmá a nagyobb csillagvizsgálókban. Főként a Jupiter sávjainak változásai, és a Nagy Vörös Folt jelentkezése, valamint a Mars- térképek szerkesztése keltette fel néhány csillagász érdeklődését.

    Konkoly 1877 őszén, a 10,5 hüvelykes reflektorral kezdte meg a Mars rajzolását, a következő esztendőben pedig a rendszeres Jupiter-észlelések is megindultak. Elsősorban igen jó, megbízható rajzaival tűnik ki a megfigyelési sorozat: mentesek a képzelet szülte részletektől. A Mars megfigyelését azért kezdte meg, hogy meggyőződjön arról, mennyire hitelt érdemlők az akkoriban elterjedt bolygótérképek. Hamarosan megállapította, hogy a legtöbb marstérkép részletei minden alapot nélkülöznek.

    "…lehet ugyan Angliában hasonló Mars-térképeket rajzolni, de nem a Merz mesteri kezei által készült greenwichi refractoron!". [25]

    Mai szemmel is érdekesebbek a Jupiterről készült rajzai, amelyek 1879-től 1892-ig terjednek. Az észlelések, amelyek részben a 10,5 hüvelykes, később főleg a 6 hüvelykes (16 cm-es) refraktorral készültek, zömmel Konkolytól származnak, ezért az adatsorozat meglehetősen homogénnak tekinthető. Megfigyelte 1879-ben a Nagy Vörös Foltot is, amelynek forgási időtartamát később H. Kobold határozta meg, igen nagy pontossággal Ógyallán.

    Csillag-színképelemzés. Az 1870-80-as években igen jelentős tevékenység folyt Ógyallán a csillagok spektrumának tanulmányozása terén. Konkoly talán a vizuális színképészlelés legtehetségesebb európai szakértője volt, az általa leírt, regisztrált csillagspektrumokat csak a fényképezés eredményei múlták felül. Két területen végzett a maga korában jelentős munkát: a "normálistól" eltérő csillagszínképek vizsgálatában, és a színképtípusok szerinti katalógusszerkesztésben. A csillag-színképtípusok leírására Konkoly azt az osztályozási rendszert alkalmazta, amelyet barátja, H. C. Vogel dolgozott ki: a színképvonalok jellege és erőssége szerint három főcsoportba, és főcsoportonként két-két alosztályba sorolta az égitesteket.

    Vogel javaslatára már 1875-ben egy nemzetközi együttműködés alakult az északi égbolt csillagainak színképtípus szerinti katalogizálására. (A tervezett együttműködésben H. C. Vogel (Bothkamp, majd Potsdam), Konkoly (Ógyalla), H. L. D’Arrest (Koppenhága) és J. Schmidt (Athén) vettek volna részt, de D’Arrest halála és Schmidt más elfoglaltságai miatt a munka félbeszakadt.) (Ez volt Ógyalla első részvétele nemzetközi programban.) A munkát végül is csak Konkoly és maga Vogel kezdte meg. A tervezett katalógus azonban kitűnő alapot szolgáltatott a további munkához. Konkoly egy jó csillagspektroszkópot is épített e munka céljaira. [26] Lényegesen nagyobb szabású volt az a katalógus, amelyet a potsdami színképjegyzék folytatásaként, az égi egyenlítőtől a -15 fokos deklinációs körig terjedő övezetben, a 7,5 fényrendnél fényesebb csillagok összeállításával végeztek. [27] Az 1883-1886 között végrehajtott katalogizálás – amelynek legfőbb kivitelezője a fiatal Kövesligethy Radó volt – 2095 csillag színképtípusát sorolja fel. Ezeket a katalógusokat a színkép-fényképeken alapuló, sokkal pontosabb jegyzékek szorították ki az 1890-es években, de nagy szerepük volt a modern színképtípus osztályozás kialakításában.

    Igen értékes megfigyeléseket végzett Konkoly néhány különleges színképi jellegű csillag vizsgálata terén. Így a gamma Cassiopeiae és a béta Lyrae spektrumában elsők között észlelt változást, és behatóan tanulmányozta a nóvák színképének változásait is.

    Konkoly ösztönözte és támogatta az ifjú Kövesligethy Radó tanulmányait a színkép-fotometria terén, majd a spektrumok elméletének kidolgozásában. Közreműködött Gothard Jenő (1856-1909) nagy jelentőségű színkép-fényképező munkájában is.

    Igen sokféle egyéb megfigyelés fűződik Konkoly nevéhez. Így az 1877. évi teljes holdfogyatkozás alkalmával spektroszkopikus úton megállapította, hogy a holdkorong vörös színe a földárnyékban nem a protuberanciák fényétől származik; észlelte a Vénusz napkorong előtti átvonulásának egy szakaszát 1874-ben stb. A klasszikus csillagászati munkákkal keveset foglalkozott, de az 1880-as évek elejétől a MÁV és Dunagőzhajózás számára Ógyalla adta a pontos időt. Még jelentősebb azonban, hogy Konkoly végzett először telefon segítségével földrajzi hosszúság-különbség mérést 1891. október 22-én, és sikerült ily módon a pontosságot kétszeresére növelni. [28]

    Az 1890-es években a nagy műszerekkel felszerelt külföldi obszervatóriumok számának gyarapodásával – és az USA-beli óriás műszerek felszerelésével – az ógyallai csillagvizsgáló spektroszkopikus munkaprogramjának jelentősége egyre inkább háttérbe szorult: az akkor már inkább a közepesnél kisebbnek számító eszközök nem vehették fel a versenyt a nagy intézményekkel. Ezért az állami kezelésbe vételt követően, elsősorban Dr. Harkányi Béla obszervátor (1869-1932) javaslatára az obszervatórium főmunkaterülete – a napészlelés és a meteor megfigyelés folytatása mellett – a csillagászati fénymérés lett. Ebben a munkában Konkoly már kevésbé vett részt, de műszertechnikai készségével, gyakorlati tapasztalataival nagymértékben előmozdította a fotometrikus vizsgálatokat. Utolsó, befejezetlen vizsgálata, kedves munkatársával, Terkán Lajossal a holdfelszín színkép-fotometriájára vonatkozott.

A "Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916)" című könyv másodközlése

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/1.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/2.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/3.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/5.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/6.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/7.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/8.

Hozzászólás

hozzászólás