Hazalátogatásai alkalmával ismételten felajánlotta, hogy csillagászati előadással áll szülőföldje népe elé. A kommunista-nacionalista politikai hatóságok, olyanok, mint a hírhedt-rettegett szekuritáté, ezt mindannyiszor visszautasították. Ezért úgynevezett „titkos" összejövetelek mellett döntött Gyurka bácsi, amelyek maroknyi hallgatóságból álltak. Ennek köszönhetően 1973. december 30-án, Szalontán, húga, Bagosi Julianna Vasút utcai lakásában láthattam viszont. Főmérnök unokaöccsével, dr. Bagosi Attilával küldött értem. Szűk körű összejövetelen vettem részt egy fizika- és egy irodalomtanár, két cégvezető, valamint édesapám és egy 12 éves amatőrcsillagász barátom társaságában. Ahogy Gyurka bácsi beszélt nekünk a csillagok világáról, képzeletünk mindjárt szárnyra kelt, s máris a világűrben találtuk magunkat. Megigézve hallgattuk előadását. Mondanivalóját egyformán megértettük mi, diákok, és korosabb, más-más hivatást képviselő társaink. Az égi dolgokra épülő beszédét számunkra szokatlan kedélyesség, szinte családias szellem jellemezte — ilyen előadói modorral napjainkban már alig találkozhatunk.
Később, esztendők múltával, néhányszor újra meglátogattam őt Budapesten, az Urániában, s egyetlen egyszer sem engedett el anélkül, hogy ne lett volna hozzám egy-egy kedves szava, vagy ne adott volna valamilyen távcsőoptikát, szakirodalmat. Az is előfordult, hogy Budapesten jártamkor utam másfelé vezetett, esetleg csak átutaztam a fővároson, s a rendelkezésre álló röpke időben nem néztem be hozzá. Ilyenkor bizony neheztelt rám. Soha nem felejtett el érdeklődni szalontai és nagyváradi családtagjai hogyléte felől. Temérdek dolga mellett még levelezésre is futotta idejéből. Levele végén mindig üdvözölte a romániai amatőrcsillagászokat. Megkért, állítsuk fel a távcsövet, és minél több embernek mutassuk meg az égitesteket.
Egy alkalommal a Boga-völgyében, az Erdélyi Szigethegység gyönyörű környezetében sétáltam szüleimmel. Bagosi Attila jött velem szemben, és a világ legtermészetesebb módján közölte: „Magát már várja Gyurka bácsi a domboldalon". A Biharországból elszármazott kitűnő csillagász kint üldögélt a faházikó mellett egy asztalkánál, és egyik kisbolygója pályáját számította. Köztudottan évekig nem vette ki szabadságát, így aztán kész szerencse, hogy a csodálatos erdők által övezett tisztáson összetalálkozott utunk. A Boga-völgyében tett látogatásairól szeretettel emlékezik Égi rettenet c. tudományos-fantasztikus könyvében, melyben pontosan leírja a környező táj arculatát.
Amennyire én ismertem Gyurka bácsit, teljes joggal kijelenthetem, hogy olyan kiemelkedő, karizmatikus csillagász személyiséget, mint ő, csak egyet ad egy nemzet évszázadonként. Külön öröm számomra, hogy személyes ismerőse, sőt, tanítványa lehettem.
A Meteor 1996/6. számában megjelent cikk internetes változata
