Fiastyúk

550

A monda szerint egy tündér a szélanyótól ajándékba kapott egy aranytyúkot hat csibével, s mivel ezek segítségére voltak abban, hogy megtalálja kedvesét, hálából elhelyezte őket az égbolton.

A Fiastyúkot másképpen Fagyhozó csillagnak is mondják, mert amikor már kora este látható az égen, akkor közel a tél. Tehát évszakcsillag is volt.
Mivel a temérdek csillag között könnyű volt megtalálni, s igazodni lehetett hozzá az út során, ezért útmutató csillagnak is használták. Egy Mátyás királyról szóló regében Kampó táltos, aki Mátyás elveszett lovát kereste, eltévedt a sötétben, s az égből alászálló Fiastyúk igazította útba.

Erdélyben Szitáslyuknak ismerik, mert azt hitték, hogy az égbolt kárpitja azon a helyen ki van lyuggatva, és áttünedezik rajta a mennyei fényesség.
Az Oláhtánc elnevezés valószínűleg onnét ered, hogy amikor párás a légkör, a halvány csillagocskák reszketni, táncolni látszanak.
A Hetevén nevet (amely Hetemén, Hetevény, Hetevin alakban is előfordul) így magyarázzák: "A névváltozat a csillagképet kitevő csillagok számára vonatkozik. Kétségtelenül régi név lehet. Erre főként a hét számnév alakjából következtethetünk. A hét számnév rövid tővéghangzós hete- tövéből képzett név. A névalkotás régiségére utal az is, hogy csak a nyelvjárási peremvidékeken – Baranyában, Bukovinában, Moldvában, Csíkban, Háromszéken, stb. fordul elő."

Sok egyéb neve közül néhány: Csirkéstyúk, Csürkecsillag, Fiascsillag, Fiastik, Kaptár, Kaptárhódja, Kaptárhugya, Kottafias, Tyúk a Csürkékkel, Vadgalambfót.

A kevély emberekre szokták mondani: "Azt hiszi, ő ültette a Fiastyúkot".

A Pallas Nagy Lexikona szerint:

Csirkéstyúk, csibéstyúk. Saját népies hagyományunk szerint (Kálmány, Szeged népe III, 180) a Fiastyúkot Szent Péter vitte fel az égre, hol csirkéket költött.

Hetevény. A Fiastyúk csillagképnek a német Siebengestirnre emlékeztető neve, melyet már Dugonics említ. A (régi) Tájszótár szerint a székelyeknél is megvan. E névvel jól megegyezik az a mondai adatunk, hogy a Fiastyúk csillagképe csakugyan hét csillagból áll, melyek legfényesebbike a tyúkot, többi hat pedig annak a csibéit képviseli.

Források: Bödők Zsigmond: Harmatlegelő Csaba György: Hazánk csillagos égboltja Kulin György: A távcső világa Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok Zsigmond Győző: Az erdélyi magyarság csillagnévhasználatáról A Pallas Nagy Lexikona

Hozzászólás

hozzászólás