Elképzelhető, hogy mégis van élet a Holdon: több ezer, gyakorlatilag elpusztíthatatlan teremtmény formájában, melyek képesek az extrém sugárzást, a roppant forróságot és az Univerzum leghidegebb hőmérsékleteit is egyaránt túlélni, valamint évtizedeket átvészelni élelem nélkül. Ezek az ijesztőnek hangzó élőlények nem földönkívüliek, hanem mikroszkopikus földi lények, melyeket medveállatkaként ismerhetünk. Valószínűsíthető pedig, hogy életben maradtak az izraeli Beresheet szonda áprilisi becsapódása után, a misszióért felelős, amerikai kötődésű szervezet keddi nyilatkozata szerint.
Az űreszköz útvonalát és a mikroméretű állatkákat tároló doboz összetételét vizsgálva Nova Spivack, az Arch Mission Foundation egyik alapító tagjának véleménye szerint igen magas a valószínűsége, hogy a medveállatkák életben vannak. A non-profit szervezet célja, hogy az emberi tudásnak és a Föld biológiájának egyfajta biztonsági mentéseit helyezze el a Naprendszer különböző pontjain. Ehhez a medveállatkák ideális alanyok, hiszen mikroszkopikusak, többsejtűek és a földi életformák közül az egyik legszívósabbak.
Spivack hozzátette, hogy az apró, 1 milliméternél is kisebb élőlényeket dehidratálták, hogy egyfajta hibernációs állapotba kerüljenek, ezután pedig mesterséges borostyánra emlékeztető epoxi gyantába tették őket, hogy a jövőben újraéleszthetőek legyenek. A medveállatkákat egy Hold Könyvtár elnevezésű nanotechnológiai eszközbe tették, mely kinézetre egy DVD lemezre hasonlít, és mikroszkóppal megtekinthető 30 millió oldalon keresztül tartalmazza az emberi történelem archívumát, valamint az emberi DNS-t is. Spivack szerint ez a lemez is túlélhette a becsapódást. Nem ez az első alkalom azonban, hogy genetikai kód vagy életforma került lerakásra az egyébként kietlen Holdon. Az 1969-1972 között lezajlott Apolló küldetések során ugyanis amerikai űrhajósok majdnem 100 zacskónyi emberi ürüléket és vizeletet hagytak hátra az égitesten.
Nem lesz mentőküldetés
A medveállatkák kis vízimedvék néven is ismertek, vízben és szárazföldön is képesek élni ugyanis. Emellett pedig akár 150 °C-os forróságot és -272 °C fagyot is átvészelnek, habár nem túl hosszú ideig. A hernyókhoz hasonló, nyolclábú állatkák képesek feléledni azután is, hogy évtizedekig élettelenre szárítva hevertek, a világűr közel zéró és a Mariana-árok óriási nyomását is el tudják viselni. Ha nem égtek el a robbanásban, akkor elméletben életképesek a holdi felszínen mérhető apró nyomás és extrém hőmérsékletek mellett is.
William Miller, a medveállatkák egyik szakértője hozzátette azonban, hogy ahhoz, hogy aktívak legyenek, növekedjenek, egyenek és szaporodjanak, ahhoz vízre, élelemre és levegőre lenne szükségük. Így tehát nem lehetséges, hogy sokasodjanak és kolóniát hozzanak létre. A NASA asztrobiológusa, Cassie Conley véleménye szerint túlélésük pontos ideje függ attól is, hogy pontosan hogyan csapódtak be és mindeközben milyen hőmérsékleteknek voltak kitéve. Ha nem lesz túl melegük, akkor akár évekig túlélhetnek.
Conley szerint nagyobb aggodalomra adhat okoz, hogy hogyan hatottak rájuk az epoxi gyantában vagy a ragasztóban található mérgező anyagok, mint, hogy hogyan viselik a világűrt. De még ha éveken keresztül is életben maradnak a Holdon, a NASA 2024-re várható Artemis programján kívül nincs más emberes küldetés tervben a közeljövőben – és ez is a déli sarkvidéket célozza, mely messze található a Beresheet becsapódási helyétől. Rafael Alves Batista, a Sao Paolo egyetem egyik kutatója, aki korábban foglalkozott medveállatkákkal, kiegészítése szerint nem valószínű, hogy időben megmentik őket. Így még ha át is vészelték a becsapódást, valószínűleg sajnos nem térnek már haza élve.
Forrás: phys.org
