A Hera űrszonda felvételt készített a Didymos–Dimorphos kettős kisbolygóról

8276

Az Európai Űrügynökség (ESA) Hera-űrszondája közeledik a Didymos és Dimorphos földközeli kettős kisbolygóhoz, és távolról már sikerült is felvételt készítenie, amelyen mindkét kis égitest látszik. A Hera-szonda a NASA DART űrszondájának még 2022. szeptember 26-án a Dimorphos kisbolygóba sikeresen végrehajtott tervezett becsapódásának következményeit fogja közelről részletesen tanulmányozni.

Az ESA Hera az Európai Űrügynökség (ESA) első bolygóvédelmi űrmissziója, amely a NASA korábbi DART (Double Asteroid Redirection Test) missziójának utókövetését és részletes vizsgálatát végzi a 65803 Didymos kettős kisbolygó-rendszerben.

A NASA és ESA közös programja az AIDA program

A DART és Hera programokat a NASA–ESA közös projektje fogja össze, az AIDA (Asteroid Impact and Deflection Assessment), azaz aszteroidabecsapódási és -eltérítési értékelési program, a NASA és az ESA (Európai Űrügynökség) közös nemzetközi bolygóvédelmi kutatási együttműködése, amelynek célja a becsapódás módszerének tesztelése kisbolygók eltérítésére, ugyanis a becsapódás következménye a kettős kisbolygó egymás körüli és Nap körüli pályájának megváltozása. A program most a Hera küldetéssel folytatódik a DART-szonda Dimorphos kisbolygóba történt becsapódása következményeinek tanulmányozására. Ez nem csak a kettős kisbolygó pályaváltozásának tanulmányozására, hanem a kis égitestbe történt becsapódás hatásainak és a testek szerkezeti tanulmányozását is jelenti.

Előzmények: a DART-szonda felvételei a becsapódása előtt, majd a becsapódás következményeinek eddigi megfigyelései

Négy évvel ezelőtt, 2022. szeptember 26-án a NASA DART űrkísérlete során a mintegy 570 kg tömegű DART-űrszonda közel 6,1 km/s sebességgel a Didymos–Dimorphos földközeli kisbolygó kisebbik tagjába, a Dimorphos aszteroidába csapódott. A Didymos mintegy 780 méter átmérőjű, a kisebbik, a Dimorphos átmérője pedig 160 méter. A kettős kisbolygó közelében készült egyik felvétel az alábbi képen látszik.

A NASA DART űrszondája DRACO kamerájával 2022. szeptember 26-án készült felvétele a nagyobb Didymos (balra lent) és kisebb és a szonda becsapódási célobjektumának kijelölt Dimorphos (jobbra fent) kisbolygótól mintegy 920 km távolságból és 2,5 perccel a szonda becsapódása előtt (ESA Space Safety, 2026.10.27.).

A felvételt a DRACO (Didymos Reconnaissance and Asteroid Camera for Optical navigation), a DART (Double Asteroid Redirection Test) űrszonda egyetlen fedélzeti műszere készítette. A DRACO egy nagy felbontású optikai kamera, egy 20,8 cm apertúrájú teleszkóp. A DRACO kamera a NASA Pluto-rendszert, majd a Kuiper-övbeli 486958 Arrokoth kisbolygót meglátogató New Horizons szondája LORRI kameráján alapuló, BAE CIS2521F CMOS szenzorral szerelt rendszer (2048 × 2048 pixeles felbontással, 2628 mm-es gyújtótávolsággal) tervezték, ami a LORRI egy újabb példánya.

Mekkora a Didymos és Dimorphos kettős kisbolygó?

Még a DART-űrszonda kamerájával, valamint miniholdjával készült felvételeken sikerült meghatározni a két aszteroida méretét, közelítő alakját és felszínük akkor látható részének szerkezetét. A kettős kisbolygó nagyobbik tagja, a Didymos a közel 830 méter magas Burj [burdzs] Kalifa szupermagas felhőkarcoló (Dubai, Egyesült Arab Emirátusok) méreténél egy kicsit kisebb. A Dimorphos mérete az egyiptomi Gizai Nagy Piramis magasságához hasonló és a párizsi Eiffel-torony magasságának mintegy fele. Az ESA Hera és a NASA DART űrszondái mérete egy londoni autóbusz és a párizsi Diadalív mérete között van. Ezeket a méret-összehasonlításokat az alábbi kép mutatja.

A 65803 Didymos és Dimorphos kisbolygópár komponensei méretének összehasonlítása földi magas tornyokkal építményekkel (ESA Multimedia Images, 2024.09.18.).

A DART-űrszonda becsapódása után kidobódott törmelékfelhő szétterjedése

A becsapódáskor kidobott anyagfelhőről a DART-ról korábban leválasztott mini-műhold, egy CubeSat kamerája készített felvételeket. Az ütközés törmelékfelhőjét a DART űrszonda által magával vitt LICIACube (Light Italian CubeSat for Imaging of Asteroids) 10 cm × 20 cm × 30 cm méretű minihold (CubeSat) kis kamerája vizsgálta közelről. A miniholdat az Olasz Űrügynökség (Agenzia Spaziale Italiana, röv. ASI) készítette a DART misszió számára.

A DART űrszonda miniholdja, az olasz készítésű LICIACube által készített felvételen a Dimorphos holdacskából a DART ütközése után kiszabadult anyag hatalmas törmelékfelhője látszik mintegy 50 km távolságból. Az előtérben a kettős rendszer nagyobbik tagja, a túlexponált Didymos látszik (ASI/NASA, New Scientist 2022.09.27.).

A DART szonda becsapódása után a törmelékfelhő mozgásának követését távolról a Hubble-űrtávcső, valamint a James Webb űrteleszkóp is követte.

A Dimorphos aszteroida törmelékfelhője a DART szonda becsapódása után a HST WFC3/UVIS csatornáján F350LP szűrővel készült felvételen (balra) és a hozzá legközelebbi időpontban a James Webb-űrtávcső NIRCam kamerája F070W vörös szűrővel készült felvételén (jobbra). Mindkét képen a Nap (to Sun), valamint a becsapódás irányát (direction of impact) nyilak jelölik. Az égi északi (N) és keleti (E) irányokat (ekvatoriális rendszer) is nyilak mutatják. (NASA/ESA Hubble Space Telescope, NASA James Webb Space Telescope, STScI-2022-047, NASA Science, 2022.09.29.).

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) négy 8,2 méteres Nagyon Nagy Teleszkópja (Very Large Telescope, VLT) 4-es számú távcsőegysége (UT4, chilei mapuche indián nyelven Yepun, vagyis Vénusz nevű távcső) Nasmyth-fókuszában levő MUSE (Multi Unit Spectroscopic Explorer) műszerével is követték a Dimorphosról kidobódott törmelék mozgását. Továbbá a VLT UT1 (Antu, helyi indián nyelven: Nap) távcsőre szerelt FORS2 (FOcal Reducer/low dispersion Spectrograph 2 műszerével a törmelékanyag képalkotó fotometriai és polarimetriai vizsgálatát is végezték. Dr. Cyrielle Opitom és kutatócsoportja az ESO VLT teleszkóprendszerével (a MUSE és FORS2 műszerekkel) kutatta a NASA DART-szonda becsapódásának utóhatását.

A DART becsapódása után a Dimorphos kisbolygóból kidobódott törmelékanyag mozgása és szétterjedése az ESO VLT MUSE műszerével készített felvételeken is követhető volt 2022. szeptember 22. és 2022. október 25. között közel egy hónapon át. A keskeny egyenes vonalak a háttércsillagok, mert a teleszkóp a kisbolygó látszó mozgását követte, ezért a csillagok vonalaknak látszottak (ESO eso2303a, 2023.03.21.).

A Dél-afrikai Csillagászati Obszervatórium (SAAO) 1 méteres Lesedi-teleszkópjával (Lesedi = fény a helyi törzs nyelvén) is látványos felvételsorozatot készítettek, amely szintén jól mutatja a DART szonda becsapódása által a Dimorphosból kiszakított anyag törmelékfelhőjének alakulását. A két aszteroida a Földről nézve egymástól elválaszthatatlanul látszott a felvételeken, de az összfényességük jelezte, hogy a Dimorphos megmaradt, és nem az eltávolodó anyagtörmelékben távozik a kettős rendszerből.

Az alábbi képsorozat az SAAO felvételeit mutatja.

A SAAO 1 méteres Lesedi-teleszkópjával készített felvélek a Dimorphos törmelékfelhőjének változásáról, időrendi sorrendben a bal felső saroktól a jobb alsó sarok felé haladva (Nicolas Erasmus (SAAO) és Amanda Sickafoose (PSI), Sky and Telescope online 2022.09.27.).

Mikor indult útjára az ESA Hera-űrszondája?

A floridai Cape Canaveral Space Force Station (CCSFS) SLC-40 (Space Launch Complex) starthelyéről 2024. október 7-én 14:52 világidőkor útnak indult az ESA Hera űrszondája. A hordozóeszköz a SpaceX Falcon-9 Block-5 típusú nagy teljesítményű kétfokozatú rakétája volt, ami alkalmas a tervezett sok manőverezéshez megfelelően nagy mennyiségű üzemanyaggal feltöltött, mintegy 1180 kg össztömegű Hera-szonda bolygóközi térbe való kijuttatására.

Hogyan jutott el a Hera-szonda a kettős kisbolygóhoz?

A Hera-szonda a 2024. október 2-i indítás után 2024. október végén az első mélyűri pályakorrekciós manővert végezte (Deep Space Maneuver 1, DSM-1), amelynek célja a Mars közelébe érés volt.

A második mélyűri manőver (DSM-2) során 2026. február-március folyamán mintegy 4 hetes manőver történt három nagyobb hajtóműgyújtással és egy kisebb korrekciós lépéssel, a Mars közelében való elrepülésre irányítva a Hera-szondát. A manővert a mérnökök három nagyobb hajtóműgyújtásra és egy kisebb korrekciós lépésre bontották szét: a szonda 123 kg hidrazin üzemanyagot égetett el, a sebességét 367 m/s-mal (kb. 1320 km/h-val) változtatta meg.

Csaknem fél évi bolygóközi út után 2025. március 12-én a Mars elrepült a Mars mellett. A bolygó gravitációs hatását használva (gravity assist) nyert extra sebességet és megfelelő mozgási sebesség irány korrekciót is a Didymos eléréséhez. A Mars közelében látványos felvételeket készített a vörös bolygóról és annak Deimos nevű holdjáról is.

Ezek után a Hera-szonda 2026. október 15-én és 22-én fékező manővereket hajtott végre a Didymos–Dimorphos közelébe érve. Október 15-én és 22-én a szonda több mint 90 perces hajtóműindításokkal lefékezte magát (mindössze 20 m/s-ra a célponthoz képest), hogy megkezdhesse a közvetlen megközelítést, és sikeresen megérkezzen az aszteroidákhoz.

Most 2026 novemberében a pályára állást végzi, hogy megkezdje a legalább 6 hónaposra tervezett tudományos misszióját a kettős kisbolygó körül keringve. Az ESA tájékoztatása szerint a Hera-szonda megközelítési fázisa után a részletesebb, közeli és nagy felbontású felvételek készítése 2026. november végétől kezdődik meg. A tervek szerint a Didymos–Dimorphos kettős kisbolygó körül 2026. december 14-én áll véglegesen majd pályára a szonda.

A megérkezést követően a Hera fokozatosan megközelíti az aszteroidákat, és 2027 elején két kísérő miniszondát (CubeSat), a Milani-t és a Juventas-t is szabadon ereszti, amelyek még közelebbről vizsgálják majd a Dimorphos szerkezetét és felszínét.

A Hera-szonda (elöl) és két mini-műholdja, a Milani (balra) és Juventas (jobbra) CubeSat holdak a kisbolygó közelében fantáziaképen (ESA, Hera Mission, Spaceflight.com, 2024.10.07.).

A Hera-szonda első felvételei a Didymos és Dimorphos kisbolygókról

A Hera 2026. október 7-én készítette el a legelső felvételét a Didymos-rendszerről az Asteroid Framing Camera (AFC) (aszteroida-pásztázó kamera) nevű monokróm (fekete-fehér) kamerájával. Tehát a legelső észlelés során pontosan az indítása után két évvel, 2026. október 7-én mintegy 236500 kilométeres távolságból pillantotta meg először a célpontját. Ezen a képen a Didymos és holdja, a Dimorphos még egyetlen apró, alig kivehető fénypontként olvadt össze.

Az első nagy felbontású felvétel, ami két különálló égitestként felbontotta a kettős kisbolygó-rendszert bő két héttel később, 2026. október 23-án pénteken este készült, 1280 kilométeres távolságból. Az AFC kamerának első alkalommal sikerült két különálló objektumként lefotóznia a kisbolygót és annak holdját. Bár a kisebb Dimorphos még csak egyetlen pixelt (képelemet) foglalt el a képen, már egyértelműen elkülönült a fő aszteroidától.

A Hera első olyan felvétele, amelyen a Didymos és Dimorphos kisbolygók külön-külön látszanak: a fényesebb a Didymos, kísérője, a Dimorphos halványabb (balra) (ESA Multimedia Images, 2026.10.27.).

Egyébként az AFC kamerarendszert – amely a redundancia érdekében két azonos, a Jena-Optronik által épített egységből áll – a Hera navigációs és tudományos célokra egyaránt használja.

Magyar részvétel a Hera műszereinek elkészítésében

A Hera fedélzetén nincsenek közvetlenül Magyarországon gyártott komplett fizikai műszerek, viszont a szonda „szemeit” és legfontosabb navigációs eszközeit magyar kutatók közreműködésével készítették fel az űrutazásra. A küldetésben a magyar űripar és tudomány az alábbi kulcsfontosságú feladatokon keresztül képviselteti magát.

A szonda legfontosabb műszerei közé tartozik az a hat optikai kamera, amelyek a Didymos és Dimorphos kisbolygókról készítenek majd közeli, nagy felbontású felvételeket, és amelyek adataira támaszkodva a szonda önálló navigációt is végez. A kamerarendszer földi kalibrációjának feladatára a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) műszaki szakembereit kérték fel. Az ESA-nak szüksége volt a német, francia, olasz, finn, holland gyártmányú kamerák bevizsgálásához egy független laboratórium közreműködésére. A hat különböző cég által gyártott optikai kamerák kalibrálását az ESA magyar delegációjának támogatásával, annak hozzájárulásából a BME Gépészmérnöki Kar Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszékének (MOGI) munkatársai végezték el. Egyébként a MOGI munkatársai nem először vesznek részt űrküldetésben: például a 80-as években a Halley-üstököst vizsgáló VEGA-programban a kamerák bizonyos optikai tesztelésében, illetve 2006-ban a NASA Vesta és Ceres kisbolygókat kutató Dawn szondája küldetésében is részt vettek.

Jelentős magyar közreműködés volt az ESA bolygóvédelmi programjában szereplő Hera-űrszonda AFC (Asteroid Framing Camera) kameráinak előkészítésében. Bár magát a hardvert a német Jena-Optronik fejlesztette és gyártotta, a küldetés sikeréhez elengedhetetlen mérnöki és tudományos háttérmunkát hazai szakemberek végezték.

Az alábbi képen a Hera-szonda fedélzeti műszerei láthatók – köztük az AFC kamera két komponense.

Az ESA Hera űrszondája fedélzeti műszerei és a két mini-műholdjának, a Milani és Juventas elhelyezkedése. AFC = Asteroid Framing Cameras: aszteroida képfelvevő kamera, TIRI = Thermal Infrared Imager: hőkamera a termális infravörös tartományban, PALT = Planetary ALTimeter: bolygókutatásra specializált mini lézer-radar(LIDAR) magasság- vagy távolságmérő, SMC = Small Monitoring Cameras, HyperScout-H = Hyperspectral imager: 25 sávos színképelemző a vöröstől a közeli infravörös tartományig (ESA, Hera Mission).

Radiometrikus kalibráció: A szondán elhelyezett két AFC kamera precíziós optikai és radiometrikus kalibrációját a BME Gépészmérnöki Karának kutatói (a Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék munkatársai) végezték el.

Hazai tudományos kutatási részvétel a Hera-programban

A hazai kutatóintézetek (például az MTA/HUN-REN kötelékébe tartozó szakemberei) meteoritok ásványtani és infravörös elemzésével is segítették a kisbolygó-küldetéshez kapcsolódó laboratóriumi hátteret és a Hera jövőbeli eredményeinek elemzésével is hozzájárulhatnak a kisbolygók megismeréséhez.

Miért nagyon fontos a NASA DART és ESA Hera űrszondák küldetése?

A NASA DART küldetése megmutatta, hogyan lehet kitéríteni néhány száz méter méretű kisbolygókat a pályájukról egy próbatest nagy sebességgel történő becsapódásával. A jövőben a Földre esetleg veszélyes objektumok pályáját meg lehet változtatni ilyen módszerrel, és bolygónkba való ütközésük elkerülhető lenne. Ilyen vizsgálatokra igen alkalmasak a kettős kisbolygók. Hangsúlyozni kell, hogy ma nem ismerünk olyan természetes kis égitestet, amely konkrét ütközési veszélyt jelentene bolygónkra, de csak idő kérdése, hogy bekövetkezzen egy ilyen ütközés lehetősége. Azonban érdemes előre felkészülni: ezt a célt szolgálta a DART és most a Hera misszió is. A Didymos egy potenciálisan veszélyes kisbolygó (PHA) és kettős is, ami alkalmassá tette a sikeres bolygóvédelmi űrkísérletre. A DART és a Hera űrmissziók a Föld kozmikus testek becsapódása elleni védelmi módszerek kidolgozását és tesztelését szolgálják.

A hír GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.

Források:

ESA Multimedia Images (2026.10.27.)

ESA Space Safety (2026.10.27.)

Spaceflight Now (2024.10.07.)

ESA Multimedia Images (2024.09.18.)

ESO VLT eso2303a (2023.03.21.)

NASA, STScI – HST, JWST (2022.09.29.)

New Scientist online (2022.09.27.)

Sky and Telescope online (2022.09.27.)

Kapcsolódó internetes oldal:

Űrvilág (2024.10.08. 10:15)