Ami az elmúlt hónapokban várható volt, immáron hivatalos: a James Webb űrtávcső jövő év márciusában sem fog elindulni. A járványügyi intézkedések nyomán kialakult helyzetben mindez nem meglepő, azonban a James Webb űrtávcső már így is menthetetlenül a halasztások és az elszálló költségek szimbóluma lett. Hogyan jutott ide a NASA eddigi legambíciózusabb csillagászati projektje?
1989 – A NASA és a Space Telescope Science Institute (STScI) közös szervezésében rendezik meg a Next Generation Space Telescope Workshopot, amelyen a Hubble-űrtávcső (amelynek szavatossági cédulája ekkor még csak 2005-ig szólt) utódjának céljait és az azokkal járó kihívásokat vitatják meg.
1996 – Next Generation Space Telescope (NGST) munkacímen zöld utat kap a projekt, amely elsősorban az infravörös tartományon érzékeny, nagyméretű űrtávcsövet hivatott tető alá hozni. A Goddard Space Flight Center és az STScI kutatóiból összeállt független bizottságok megvalósíthatónak ítélik a kitűzött célokat; a becsült büdzsé: 500 millió USD.
1997 – Előzetes tervek és felmérések készülnek a Ball Aerospace és a TWR magánvállalatok részéről, együttműködésben a Goddard Space Flight Center-rel. Tervezett indítás: 2007.
1999 – A Lockheed Martin is csatlakozik a fenti trióhoz az előzetes koncepciók megalkotásának versenyében.
2000 – A grandiózus projekt számos új technológiát követel meg, amelyek ugyanakkor jelentős rizikófaktort hordoznak magukban. Ezek élesben való teszteléséhez indítják el a NEXUS programot, egy 2004-ben startoló, technológiai demonstrációként szolgáló kisebb űrtávcsövet.
2000 decembere – Költségvetési okokból törlik a NEXUS programot. A laboratóriumi tesztelési időszak várható elhúzódása miatt az első alkalommal kell módosítani a céldátumot, 2009-re.
2002 – A NASA a TRW (műszaki konstrukció) és a Ball Aerospace (optika) közös pályázatát választja a Lockheed Martin koncepciójával szemben. A nyertes cégek egy 6,1 méter átmérőjű főtükröt tartalmazó, infravörös-űrtávcső megépítésére kapnak megbízást.
Az NGST közben új címkét kap: hivatalos neve innentől James Webb Space Telescope (JWST), a NASA ’60-as években regnáló igazgatója után. Egyben új az indítási dátum is, amelyet 2010-re tolnak.
2003 – Többek között a NASA-val kötött 825 millió USD-ről szóló szerződés miatt a TRW-t felvásárolja a hadiiparban is érdekelt Northrop Grumman.
2004 – Megkezdődik a JWST első elemeinek kivitelezése.
2005 – A költségek elszaladnak, ezért az év közepén alapjaitól tervezik újra az űrtávcső technikai specifikációit és a jövőbeli teszteket. Az új becslések alapján 4,5 milliárd USD környékén lesz a végösszeg, az indítás pedig 2013-ra tolódik.
Ugyanebben az évben kiválasztják az indítás helyszínét és módját, eszerint az Európai Űrügynökség kouroui (Francia-Guyana) indítóállomásáról startol majd a JWST egy Ariane–5 rakéta orrkúpjában.
2006 – A kiadások átlépik az egymilliárd dollárt.
2007 tavasza – Tíz kritikus technológiai újításból kilenc sikerrel veszi a fizikai koncepciót ellenőrző vizsgálatokat. Ezzel az innovációs fejlesztések zöme lezárul, és a projekt a részletes tervezési fázisba fordul.
2008 tavasza – Elfogadják a projekt előzetes technikai terveit (Preliminary Design Review), és az ún. kritikai összefoglaló (Non-Advocate Review) sem talál végzetes kivetnivalót bennük, az összköltség azonban várhatóan 5 milliárd dollár felett lesz.
2009 – Sorra készülnek el a tudományos berendezések, az optikai rendszer és a napvédő pajzs tervei.
2010 áprilisa – A JWST-projekt sikerrel veszi a tervezési fázis utolsó akadályát, az MCDR-t (Mission Critical Design Review), ezzel megkezdődhet a kivitelezés. Az eredeti elképzelésekhez képest azonban túl későn történik mindez, így 2015-ös céldátumot jelölnek ki, és további 1,5 milliárd dollárral toldják meg a büdzsét.
2011 – További késés, az űrtávcső 2018-ig biztosan a Földön marad. Először merül fel komolyan a JWST program törlése, de a novemberi költségvetési tárgyalások során megmenekül az űrtávcső. Igaz, bő kétmilliárd dollárral többe, összesen kb. 8,7 milliárd dollárba fog kerülni.
De legalább elkészül a 18 db aranybevonatú hexagonális tükörelem.
2012 – Elkészül a Mid-Infrared Instrument (MIRI), az első tudományos berendezés. A következő két évben sorra szállingóznak a detektorok a Goddard Space Flight Center központjába.
2013 – Megkezdődik a napfénytől védő pajzs fejlesztése, amely a későbbiekben az űrtávcső fejlesztésének kritikus elemévé válik.
2014 – A JWST éves költségvetése eléri a csúcsot, 650 millió dollárt.
2014 márciusa – A közeli infravörösben működő NIRCam és NIRSpec detektorokat integrálják az űrtávcső optikai rendszerébe.
2015 novembere – Megkezdődik a tükörelemek összeillesztése.
2016 tavasza – Befejeződik a tudományos berendezések extrém hőmérsékleteken történő, valamint vibrációs tesztelése. A JWST optikai rendszerének utolsó eleme is a helyére kerül, az űrtávcső 6,5 méteres tükre tehát készen áll – a tesztelésre. A 2018. év végi start még tarthatónak tűnik…
2016 decembere – Nem, mégsem, talán majd 2019 májusában. A vibrációs tesztek során talált anomáliákat ugyan gyorsan javítják, ám a tesztek egy részét meg kell ismételni.
2017 – Az utolsó detektor is helyére kerül az optikai rendszerben, majd a JWST-t Houstonba szállítják. Itt található a NASA Johnson Space Center vákuumkamrája, ahol a tesztelés utolsó fázisát fogják végezni.
2018 márciusa – A napvédő pajzs vezetékein repedések tűnnek fel, miután azok nem tágultak ki kellőképpen a hőingadozási tesztek során. Újabb egy év csúszás.
2018 júniusa – Ez a határidő volt a legrövidebb életű. Miután a független ellenőrző testület több mint háromszáz potenciális hibát talál az űrtávcsövön, 2021. március 30-ra módosítják az indítás dátumát. A becslések szerint a figyelmetlenségekből fakadó hibák (olyan bagatell apróságokat is beleértve, mint a laza csavarok) már több mint 600 millió dollár pluszköltséget okoztak.
2019 augusztusa – A Northrop Grumman kaliforniai laboratóriumában végeznek az összeszereléssel, helyére kerül az utolsó csavar is.
2019 októbere – A számos problémát és késést jelentő napvédő pajzs az utolsó teszteken is átmegy.
2020 januárja – A Government Accountability Office (GAO) szövetségi ellenőrző testület elemzése mindössze 12% esélyt lát arra, hogy a 2021. márciusi indítás tartható. Az új költségvetési források révén 9,7 milliárd dollárra nő a JWST összköltsége.
2020. június 10. – A járványhelyzet miatt lelassul az űrtávcső előkészítése, így az indítás menthetetlenül tovább csúszik. Jelen bejegyzés írásakor még nincs kijelölve konkrét dátum; Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos igazgatótanácsának vezetője véleménye szerint 2021 júliusáig jó eséllyel elstartolhat a JWST.
Az immáron 24 éve készülő, az eredeti összköltséget hússzorosan meghaladó projekt természetesen számos (a NASA és a Northrop Grumman számára egyaránt) kínos kérdést vet fel. Ahogyan azonban a NASA vezető munkatársai fogalmazni szoktak ilyen helyzetekben: a téves becsléseket a változó koncepció, a túlzott optimizmus és az emberi hibák elegye okozta, de legfőképpen, hogy valami olyasmit alkotnak meg, amelyhez hasonlóra még nem volt példa. Habár a James Webb űrtávcső csillagászati költsége, valamint indításának újabb és újabb halasztása szakmai körökben is a vicc kategóriájába tartoznak, abban mindenki egyetért, hogy megéri várni rá…
Valamikor 2021-ben – A James Webb Space Telescope egy Ariane–5 rakéta rakományaként elindul négy évig tartó missziójára az ESA Francia-Guyanában található indítóállomásáról. Fél órával az indítást követően az űrtávcső leválik a rakétafokozatról, és útnak indul a Nap–Föld-rendszer L2 Lagrange-pontjához. A 1,5 millió km-es utat közel két hét alatt teszi meg, ezen időszakban sorra bontja ki napelemtábláit, a napfénytől védő pajzsot és a tükörelemeket. Az L2-höz való megérkezését követően fél éves beüzemelési időszak veszi kezdetét, mielőtt az első tudományos mérésre sor kerülne.
2022-2027 – Úttörő eredmények születnek a csillag- és bolygókeletkezések, a porképződés, az első galaxisok, valamint a kozmológia kutatásában. A James Webb űrtávcsővel első alkalommal válik lehetségessé kőzetbolygók légköri molekuláinak kimutatása.
Valamikor a 2030-as évek elején – A James Webb űrtávcső küldetése ugyan csak öt évre szól, problémamentes üzemeltetése esetén azonban szinte biztosan tovább is működtethető. Az L2 körüli keringés stabilitása közel tíz évben maximalizálja az űrtávcső működését.
