A már 29 éve működő Hubble Űrtávcső egyik hosszú távú programja, az OPAL keretében évente egyszer részletes felvételeket készítenek a Naprendszer gázóriásairól, így azok néhány éves légköri változásai pontosan követhetőek. A program munkatársai most tették közzé a Jupiter legfrissebb, csodálatosan részletgazdag portréját.
A 2019-es felvétel, amiről természetesen nem hiányozhat a Jupiter védjegyének számító Nagy Vörös Folt, a korábbiaknál is színgazdagabb, és ez nem a Photoshop műve, hanem a gázóriás turbulens légkörének valódi változásairól tanúskodik. A különböző színű sávokat különböző magasságba emelkedő és eltérő vastagságú ammóniajég-felhők hozzák létre. Az egymással szomszédos eltérő színű sávokban az áramlás az eltérő légköri nyomás miatt ellentétes irányú. A világosabb színű sávok felhői vastagabbak, és nagyobb magasságig terjednek, mint a sötétebbek.
A felvétel egyik legmegkapóbb részlete a két ellentétes irányú áramlás közé beékelődött, az óramutatóval ellentétes irányban forgó viharzóna, a Nagy Vörös Folt felé áramló felhők színgazdagsága. A foltba jobbról felülről (északkeletről) befutó vörös sáv nyugat felé mozog, és északról kerüli meg az évszázadok óta tomboló hatalmas vihart. A balról alulról (délnyugatról) befutó fehér felhősáv pedig kelet felé mozog, és délről kerüli meg a foltot.
A sávokat az egyenlítővel párhuzamos, akár 650 km/h szélsebességet is elérő futóáramlatok tartják a helyükön, és választják el egymástól, még akkor is, ha azok idővel megváltoztatják a színüket.
A bolygó túlsó oldalán ugyanakkor a Nagy Vörös Foltból kiinduló mélyvörös és fehér sávok jóval halványabbá váltak. A vörös óriásvihar peremén látható szálas szerkezetek a viharzónába beszippantott, annak peremén keringő nagy magasságú felhők.
A Nagy Vörös Folt nem más, mint a környező felhők teteje fölé 5 km magasan tornyosuló légköri képződmény. Ez a Földnél valamivel nagyobb gigászi jelenség egy nagy nyomású szélrendszer, egy anticiklon, ami az 1800-as évek óta lassan, de folyamatosan zsugorodik. A méretcsökkenés okát még nem ismerik a kutatók.
A Nagy Vörös Folt alatt látható nyúlvány egy anticiklon, a Vörös Folttal ellentétes irányba forgó szélrendszer. A kicsivel távolabb látható két fehér folt pedig szintén két anticiklon, a Nagy Vörös Folt kisebb testvérei. Érdemes megfigyelni még az egyenlítő környékének széles, élénk narancssárga sávját. A rikító színárnyalat annak jele lehet, hogy a mélyben kezdenek elvékonyodni a felhők, felfedve az alattuk lévő vörös szemcséket.
Ezt a látható hullámhossztartománybeli felvételt a Hubble Űrtávcső Wide Field Camera 3 nevű műszere készítette a Jupiterről, amikor az óriásbolygó 400 millió km-re volt a Földtől, közel szembenállásban, vagyis a Nap nagyjából a megfigyelő irányából világította meg az égitestet, és ezidőtájt voltunk legközelebb is hozzá.
Forrás: HubbleSite.org
