A Kepler-TESS csillagszeizmológiai tudományos konferenciáról jelentjük

203

Összegyűltek a múlt héten a világ asztroszeizmológusai az Azori-szigeteken. Kiküldött tudósítónk, a hattagú magyar csapat egyik kutatójának jelentését az alábbiakban olvashatjuk.

A Kepler-űrtávcső az exobolygó-tudomány forradalmasítása mellett a csillagok fizikájában is meglepően sok áttörő eredményt hozott. Ez jórészt annak köszönhető, hogy szervezett módon, konzorciumi keretek között folyt a célpontok kiválasztása, az adatok elemzése, a kiegészítő mérések megszerzése és az eredmények diszkussziója. A csillagok belső szerkezetének jobb megértését célzó munka hasonló formában fog folytatódni a 2017 végén felbocsátandó amerikai TESS-misszióban is. A két küldetéshez kapcsolódó Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorciumok éves konferenciáján jártunk.

Az idei alkalommal az Európai Unió által támogatott SPACEINN-együttműködés is része volt a seregszemlének, ami az űrfotometriai mérések, és az azok értelmezéséhez elengedhetetlenül szükséges pulzációs és fejlődési modellek egységes hozzáférhetőségét hivatott elősegíteni. Ennek megfelelően a program eléggé zsúfoltra sikerült, amit a kiváló szervezés és az érdekesebbnél-érdekesebb tudományos eredmények ellensúlyoztak. Hazánkat hat magyar csillagász képviselte az eseményen. 

Fig1
Kilátás a konferenciaközpontból bikát stilizáló szoborral és a gyakran ködbe burkolódzó Mount Brasil kráterével (a szerző fotója).

A konferencia festői környezetben, a vulkáni tevékenység által létrehozott Azori-szigetek egyikén, Terceirán, Angra do Heroísmo városkában zajlott július 11. és 15. között. A települést 1983-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. Az 1427-ben felfedezett, kilenc tagot számláló Atlanti-óceáni szigetcsoport Portugália része. Bolygónk ezen eldugott zuga geológiailag aktív terület, amit 1950-ben és 1980-ban is súlyos károkat és emberáldozatot okozó földrengések ráztak meg. A konferencia alaphangját azonban nem a katasztrófák, sokkal inkább a labdarúgó Európa-bajnokság megnyerését követő utcai örömmámor határozta meg, valamint az ismerkedés a változatos felszínformákkal és a szigetcsoport kulturális örökségével.

Fig2
Hans Kjeldsen (Aarhusi Egyetem, Dánia) a TESS Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorcium szervezeti kérdéseiről beszélt a mintegy 180 fős hallgatóságnak (a szerző fotója).

Mindez azonban csak a kulisszát szolgáltatta a fő attrakció, a tudományos eredmények ismertetéséhez, melyek egyrészt a CoRoT-val, a Keplerrel, illetve annak meghosszabbításával, a K2-vel nyert eredményekről szóltak, másrészt a TESS-re való felkészülés jegyében kerültek a programba. Sok kapcsolódó részterület kutatóit is meghallgathattuk, így az exobolygók, a csillaghalmazok, galaxisszerkezeti kutatások, a csillagok mágneses tere és a bennük zajló dinamóhatás, valamint a girokronológia is szóba kerültek. Utóbbi a csillagok korának meghatározását jelenti forgási periódusuk alapján. Ezen tudományterületek mindegyikét jelentős módon befolyásolta a csillagok rezgéseinek vizsgálata.

Ha néhányat ki kellene emelni a több mint nyolcvan, egyenletesen magas színvonalú előadás közül, akkor Simon Murphy (Sydney-i Egyetem) több éve folyó kutatási programja az egyik, amiben pulzáló változócsillagok kísérőit keresik fény-idő effektus révén. Az eljárás elvileg lehetőséget ad neutroncsillag- és feketelyukkísérők kimutatására is a csillagrezgések révén, a legfrissebb eredmény pedig egy óriásbolygó felfedezése egy pulzáló csillag lakhatósági zónájában. Szólni kell még Natalie Batalha (NASA Ames) előadásáról, aki a Kepler-bolygókkal kapcsolatos legfrissebb eredményeket ismertette. David Latham (CfA) a TESS-misszió várható eredményeiről és az előkészületi munkák jelenlegi állapotáról szólt. Tim Bedding (Sydney-i Egyetem) a mindeddig kemény diónak bizonyult F színképtípusú csillagok szeizmológiájának lehetőségeiről beszélt. Egy másik nagy érdeklődést és élénk diszkussziót kiváltó előadás Enrico Corsaro (CEA, Saclay) nevéhez fűződik, aki bemutatta, hogy hogyan lehet halmazokban található csillagok forgástengelyének egymáshoz viszonyított térbeli állását meghatározni – szintén szeizmológiai eljárások alkalmazásával. Az eredményeket a csillagkeletkezési régiókra vonatkozó hidrodinamikai szimulációkkal egészítette ki. Derekas Aliz (ELTE, Gothard Obszervatórium) a V1154 Cygni, az eredeti Kepler-mezőben talált egyetlen cefeidával kapcsolatos legújabb eredményeket ismertette. A konferencia tudományos programját Patrick Gaulme előadása zárta, aki a Neptunusz szeizmológiájának, és ezen keresztül a bolygó belső szerkezetének tanulmányozásának lehetőségéről beszélt a K2-misszióban kapott eredmények alapján. A nyolcadik bolygó fényének nagy pontosságú méréseiben az előzetes eredmények alapján a Nap rezgéseinek jelét már kimutatták, de magáét a planétáét még nem. Az Uránuszról készült hasonló megfigyelések előzetes adatai is kecsegtetőek.

Fig3
Az MTA CSFK Csillagászati Intézetének két posztdoktora, Plachy Emese és Molnár László a K2-vel készült mérések feldolgozását ismertető posztereik előtt (fotó: Szabó R.).

Az előadások és poszterek egyöntetűen igazolták, hogy a csillagszeizmológia nagykorúvá vált: az adatok feldolgozása és a kezdeti látványos eredmények után a csillagok fizikájának jobb megértésének korszakába léptünk. Jövő nyáron az angliai Birminghamben találkoznak a csillagszeizmológia szakértői, ahol a látottak alapján hasonlóan izgalmas tudományos program várja majd a szakembereket.

Hozzászólás

hozzászólás