Ez év júliusában a Napon több nagy aktív terület is megfigyelhető volt, és augusztus hónapban is több aktív terület tűnt fel központi csillagunkon. A hónap végén egy nagyobb kiterjedésű napfolt és a hozzá tartozó aktív terület jelent meg és kezdett a tőlünk látható napkorongra befordulni: ez az AR12674 (röviden AR2674) volt, illetve a korongján még két kisebb aktív terület, az AR2673 és az AR2572 volt látható, már a napkorong tőlünk elforduló pereme felé közeledve.
Az alábbi kép a tőlünk látható napkorongot mutatja a NASA SDO (Solar Dynamics Observatory) napmegfigyelő űrszondája HMI (Helioseismic and Magnetic Imager) képfelvevő rendszerével, 2017. augusztus 30-án.
Szeptember 3-án a Nap egy meglepetéssel szolgált: a megfigyelők – köztük a NASA SDO napkutató űrszondája – műszerei előtt az AR 2673 területén látható addig kis méretű napfolt szinte néhány óra alatt hatalmas méretűre „hízott” oly módon, hogy sok kisebb folt jött létre a már meglévő egyetlen folt körül. Az egész terület az eredeti napfolt méretének legalább négyszeresére növekedett.
Az alábbi lélegzetelállító animáció az SDO űrszonda HMI műszere által készített felvételsorozatból készült 2017. szeptember 3/4-én, és a hatalmas kiterjedésű napfoltcsoport kifejlődését mutatja.
Ugyanezt a területet mutatja az alábbi kép, amelyet a NASA SDO napkutató űrszonda HMI képfelvevő műszere készített 2017. szeptember 4-én. Ezenkívül a felvételen a mintegy 140 ezer kilométeres hosszúságúra megnyúlt AR2674 számú aktív terület is látszik, amint a napkorong közepénél szinte szétterül.
A hatalmasra növekedett AR2673 a Föld méretének sokszorosát érte el, amit jól mutat Philippe Tosi francia amatőrcsillagász infografikája (Nimes, Dél-Franciaország) a 2017. szeptember 5-én készült felvétellel.
A hatalmasra nőtt AR2673 napfoltcsoport és a hosszúra elnyújtott AR2674 a Nap forgása következtében 2017. szeptember 6-án már a napkorong jobb felén látható, amit a NASA SDO HMI felvétele jól szemléltet az alábbi képen.
A földi légkörön túl több napmegfigyelő szonda a látható fénytartományon kívül az elektromágneses színkép más hullámtartományaiban is figyeli központi csillagunkat és annak aktivitását. A következő képet a NASA SDO szondája AIA (Atmospheric Imaging Assembly) műszere 19,3 nanométer (193 angström) hullámhosszon 2017. szeptember 6-án készítette.
Az AR2673 óriás napfoltcsoport területén egy M-osztályú napkitörés történt, ami koronakitöréssel (CME) járt együtt. A flerek (napkitörések) erősségét (energiáját) B, C, M és X betűkkel jelölik, és ezen a skálán a legkisebb energiájúak a B, legnagyobbak pedig az X betűvel jelölt flerek, tehát az M egy közepesnél nagyobb mértékű, erős kitörést jelent, de az AR2673 aktív területnél előfordulhat egy X osztályú, vagyis a legnagyobbak közé tartozó kitörés is.
A NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) előrejelzése szerint a koronakitörés plazmafelhője a Nap-Föld bolygóközi utat megtéve szeptember 5-7. között G3 nagyságú, vagyis erős geomágneses vihart okozhat, ami a földi elektromosenergia-ellátó rendszerekben hamis riasztásokat okozhat azok védőberendezéseiben (pl. szünetmentes tápegységek stb.), továbbá a Föld közelében levő űreszközökön elektrosztatikus feltöltődést és kommunikációs zavarokat is okozhat, valamint az alacsony frekvenciájú rádióösszeköttetést is zavarja a Földön. A sarki fény az északi szélesség 50 fokán is látható lehet.
A NASA SOHO (Solar and Heliophysical Observatory) napmegfigyelő űrszonda LASCO (Large Angle and Spectrometric Coronograph) koronográfjának nagy látómezejű csatornáján (C3) látványos felvételek készültek a koronakitörésről:
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” (KHK) projekt támogatta.
Források:
Kapcsolódó internetes oldalak:
- NASA SDO napkutató szondája (NASA/GSFC)
- NASA SOHO napkutató szondája (HASA)
- Múlt hónapban is nagyon aktív volt központi csillagunk
- Kitörés egy gyorsan fejlődő napfoltcsoportban
