A Nap meglepetése: kis foltból óriás napfoltcsoport

A Nap ismét meglepetést okozott: egy addig kis kiterjedésű aktív terület, egy kis foltcsoport órák alatt hatalmas, a Föld méretét is sokszorosan meghaladó méretűvé növekedett szeptember 3-án, majd a következő napokban hatalmas koronakitörést is produkált központi csillagunk. Emellett a legerősebb fokozatú napkitörésre és erős geomágneses viharra is számítanak a szakemberek.

2688

Ez év júliusában a Napon több nagy aktív terület is megfigyelhető volt, és augusztus hónapban is több aktív terület tűnt fel központi csillagunkon. A hónap végén egy nagyobb kiterjedésű napfolt és a hozzá tartozó aktív terület jelent meg és kezdett a tőlünk látható napkorongra befordulni: ez az AR12674 (röviden AR2674) volt, illetve a korongján még két kisebb aktív terület, az AR2673 és az AR2572 volt látható, már a napkorong tőlünk elforduló pereme felé közeledve.

Az alábbi kép a tőlünk látható napkorongot mutatja a NASA SDO (Solar Dynamics Observatory) napmegfigyelő űrszondája HMI (Helioseismic and Magnetic Imager) képfelvevő rendszerével, 2017. augusztus 30-án.

A napkorong 2017. augusztus 30-án a NASA SDO napmegfigyelő szondája HMI képfelvevő rendszere felvételén. A bal szélen épp befordulóban van az AR2674 (AR12674) számú aktív terület egy nagy folttal. A kisebb, AR2673 jelzésű terület balra lent látható (kép: NASA Solar Dynamics Observatory, SDO, HMI, Helioseismic and Magnetic Imager).

Szeptember 3-án a Nap egy meglepetéssel szolgált: a megfigyelők – köztük a NASA SDO napkutató űrszondája – műszerei előtt az AR 2673 területén látható addig kis méretű napfolt szinte néhány óra alatt hatalmas méretűre “hízott” oly módon, hogy sok kisebb folt jött létre a már meglévő egyetlen folt körül. Az egész terület az eredeti napfolt méretének legalább négyszeresére növekedett.

Az alábbi lélegzetelállító animáció az SDO űrszonda HMI műszere által készített felvételsorozatból készült 2017. szeptember 3/4-én, és a hatalmas kiterjedésű napfoltcsoport kifejlődését mutatja.

Az AR2673 addig óriási kiterjedésű foltcsoporttá növekedését mutatja az SDO által 2017. szeptember 3/4-én felvett képekől összeállított animáció (kép: NASA Solar Dynamics Observatory, SDO, HMI, Helioseismic and Magnetic Imager).

Ugyanezt a területet mutatja az alábbi kép, amelyet a NASA SDO napkutató űrszonda HMI képfelvevő műszere készített 2017. szeptember 4-én. Ezenkívül a felvételen a mintegy 140 ezer kilométeres hosszúságúra megnyúlt AR2674 számú aktív terület is látszik, amint a napkorong közepénél szinte szétterül.

Az AR2673 jelű aktív terület nagy napfoltcsoportja a NASA SDO űrszonda HMI műszerével 2017. szeptember 4-én készített felvételen. A hosszúra nyúlt AR2674 aktív terület két nagy foltot is tartalmazó foltcsoportja a középtől balra felfelé terül szét (kép: NASA Solar Dynamics Observatory, SDO, HMI, Helioseismic and Magnetic Imager).

A hatalmasra növekedett AR2673 a Föld méretének sokszorosát érte el, amit jól mutat Philippe Tosi francia amatőrcsillagász infografikája (Nimes, Dél-Franciaország) a 2017. szeptember 5-én készült felvétellel.

Az AR2673 aktív terület napfoltcsoportjáról 2017. szeptember 5-én 18:16:22 UT-kor Philippe Tosi (Nimes, Franciaország) által készített felvétel.

A hatalmasra nőtt AR2673 napfoltcsoport és a hosszúra elnyújtott AR2674 a Nap forgása következtében 2017. szeptember 6-án már a napkorong jobb felén látható, amit a NASA SDO HMI felvétele jól szemléltet az alábbi képen.

A napkorongról 2017. szeptember 6-án készített felvétel (kép: NASA Solar Dynamics Observatory, SDO, HMI, Helioseismic and Magnetic Imager).

A földi légkörön túl több napmegfigyelő szonda a látható fénytartományon kívül az elektromágneses színkép más hullámtartományaiban is figyeli központi csillagunkat és annak aktivitását. A következő képet a NASA SDO szondája AIA (Atmospheric Imaging Assembly) műszere 19,3 nanométer (193 angström) hullámhosszon 2017. szeptember 6-án készítette.

A Nap a NASA SDO AIA műszerével a 193 angströmös tartományban 2017. szeptember 6-án (kép: NASA SDO AIA, Atmospheric Image Assembly).

Az AR2673 óriás napfoltcsoport területén egy M-osztályú napkitörés történt, ami koronakitöréssel (CME) járt együtt. A flerek (napkitörések) erősségét (energiáját) B, C, M és X betűkkel jelölik, és ezen a skálán a legkisebb energiájúak a B, legnagyobbak pedig az X betűvel jelölt flerek, tehát az M egy közepesnél nagyobb mértékű, erős kitörést jelent, de az AR2673 aktív területnél előfordulhat egy X osztályú, vagyis a legnagyobbak közé tartozó kitörés is.

A NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) előrejelzése szerint a koronakitörés plazmafelhője a Nap-Föld bolygóközi utat megtéve szeptember 5-7. között G3 nagyságú, vagyis erős geomágneses vihart okozhat, ami a földi elektromosenergia-ellátó rendszerekben hamis riasztásokat okozhat azok védőberendezéseiben (pl. szünetmentes tápegységek stb.), továbbá a Föld közelében levő űreszközökön elektrosztatikus feltöltődést és kommunikációs zavarokat is okozhat, valamint az alacsony frekvenciájú rádióösszeköttetést is zavarja a Földön. A sarki fény az északi szélesség 50 fokán is látható lehet.

A NASA SOHO (Solar and Heliophysical Observatory) napmegfigyelő űrszonda LASCO (Large Angle and Spectrometric Coronograph) koronográfjának nagy látómezejű csatornáján (C3) látványos felvételek készültek a koronakitörésről:

A SOHO LASCO C3 koronográfjával 2017. szeptember 4/5-én készített animáción a Nap AR2673 aktív területével kapcsolatos nagy koronakitörés (CME) jól megfigyelhető (kép: NASA SOHO LASCO).

A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” (KHK) projekt támogatta.

Források:

 

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás