Megérkeztek az első képek a Rosetta Philae leszállóegységéről, amelyeket leereszkedése közben, illetve a végül sikeres leszállása után készített az üstökösmagról. A leszállás végső fázisa igen kalandos volt: úgy tűnik, mintha kétszer is visszapattant volna a talajról, mielőtt megállt volna.
Mint arról előző hírünkben beszámoltunk, az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának Philae leszállóegysége a terveknek megfelelően november 12-én szerencsésen leszállt a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös magja felszínére. Közben közzétették az első felvételeket, amelyeket a Philae kamerái készítettek repülés közben az üstökösmag felszínéhez közeledőben, illetve a leszállás után a közelében lévő tájról.
A Philae leszállóegység ROLIS (ROsetta Lander Imaging System) kamerája lefelé, az üstökös irányába nézett a röppálya utolsó szakaszán és fontos felvételeket készített a leszállóhelyről.
A Rosetta keringő egységén található OSIRIS képfelvevő rendszer kislátószögű kamerája (NAC) nagyfelbontású felvételein megfelelő megvilágítási viszonyok és rálátási szög esetén a remények szerint szintén azonosítható majd a Philae helye a felszínen.
A manőverező hajtómű nélküli Philae talajt érése nem volt egyszerű az üstökösmag vad domborzatú és ismeretlen mechanikai tulajdonságú felszínén – nem egy manőverező robotrepülőgépről van szó! Még a Rosetta keringő egységétől való elválasztásakor kiderült, hogy nem fog működni a Philae tetején levő, a talajtéréskor egy „pöff” löketet adó és a leszállóegységet a talajba nyomó kis hajtómű és így a horgonyt sem szabad volt belőni a talajba a kis test rögzítésére. Így történhetett, hogy kétszer is visszapattanhatott a felszínről, míg harmadszorra megállt és ott is maradt. A visszapattanásokat közvetetten a Philae ROMAP (Rosetta MAgnetometer and Plasma Monitor) mágneses teret mérő műszere által rögzített időpontokból lehet tudni.
A következő kép a Philae CIVA (Comet Infrared and Visible Analyser) panoráma kamerarendszerével készült a leszállóhelyről.
Tudomány- és űrkutatástörténeti szempontból fontos itt megemlíteni, hogy nem a Philae az első ember alkotta eszköz, amely egy üstökösmag felszínét elérte, de kétségkívül a rendeltetése és viszonylag szerencsés „sima” leszállása folytán egy hatékony és hosszabb távra tervezett mérési sorozat végrehajtására alkotott eszköz. A NASA Deep Impact űrkísérlete során még 2005-ben egy kb. 370 kilogramm tömegű próbatestet irányítottak kozmikus sebességgel a 9P/Tempel 1-üstökös magja felszínébe, amelynek becsapódása következtében az üstökösmag néhányszor tíz méter mély és mintegy száz méter átmérőjű kis mélyedés, becsapódási kráter keletkezett. A mélyről kidobott üstökösanyag így távolról, a Deep Impact szonda műszereivel tanulmányozhatóvá vált. Ez egy ritka, ám hatékony módszere egy üstökösmag „megszondázásának”, viszont roncsolja a felszínt, illetve az ütközés következtében az eredeti anyag egy része átalakul a magas hőmérséklet és az ütközés mechanikai hatásai miatt. Összehasonlítva a Deep Impact próbatest és a Philae üstökösmaggal történő érintkezési módját, a Philae – bár kalandos befejezéssel – de végül is „sima” leszállást hajtott végre.
Források:
- Philae, a „boldog” lander (ESA, Rosetta blog, 2014.11.13.)
- Üdvözlet az üstökösről (ESA, Rosetta blog, 2014.11.13.)
- Philae ROLIS 3 km-ről látja a leszállóhelyet (ESA, Rosetta, 2014.11.12.)
Kapcsolódó internetes oldalak:
- Rosetta – Philae leszállás utáni sajtótájékoztató (ESA, 2014.11.13. 14:00)
- Rosetta irányítás – frissítés (ESA, Rosetta blog, 2014.11.13.)
- Simán leszállt a Philae az üstökösön – európai és egyben magyar űrsiker is!
- Hírek a Philae-ről (Űrvilág, 2014.11.13.)
- GYORSHÍR: Célba ért a Philae (Űrvilág, 2014.11.13.)
- Agilkia – ez lett a Rosetta leszállóhelyének új elnevezése
