A SpaceX Falcon–9 rakétájának második fokozata becsapódott a Holdba

3232

Az amerikai SpaceX cég Falcon–9 második rakétafokozata becsapódott a Hold túloldalán égi kísérőnk felszínébe. Sikerült a becsapódási krátert holdszondával lefotózni, és a kidobott anyagfelhő színképét földi nagy távcsővel megfigyelni. Ez a rakétafokozat 2025-ben már két holdraszálló egységet is eljuttatott a Hold közelébe.

Az amerikai NASA CLPS (Commercial Lunar Payload Services) programja keretében a Firefly Aerospace magánvállalat Blue Ghost–1 holdszondája 2025. január 15-én indult útnak a Hold felé, hogy a felszínére leszálljon, és tovább folytassa égi kísérőnk kutatását. Az űrmisszió elnevezése egy jellegzetes észak-amerikai rovar, az ottani szentjánosbogár vagy világító bogár („firefly”, Phausis reticulata) után kapta a nevét.

A SpaceX egy Falcon–9 Block 5 hordozórakéta második fokozatával (azonosítója: 2025-10D) két űreszközt juttatott a világűrbe 2025. január 15-én: a Firefly Blue Ghost-1 („Kék Szellem”) holdi leszállószondáját, ami 2025. március 2-án sikeresen landolt a Hold Mare Crisium (Viharok Tengere) területén. A másik űreszköz egy japán magáncég, az Ispace Hakuto-R Mission 2 Resilience („ellenálló”) szintén sima holdraszállásra tervezett leszálló egysége volt a Hold Mare Frigoris (Hidegség Tengere) területén, de 2025. június 5-én sajnos becsapódott ezen a területen a lézeres távolságmérő hibája miatt.

A Falcon–9 második fokozatának elnyúlt pályája a Föld körül

A két holdraszálló egységet a Hold felé továbbító Falcon–9 második rakétafokozata olyan pályán keringett a Föld körül, amely közel volt a Hold pályájához, és lehetőség volt arra, hogy a rakétafokozat a Hold felszínébe csapódjon. Erre mintegy 19 hónappal a hordozórakéta 2025. január 15-i indítása után került sor. Az alábbi kép a rakétafokozat Hold felszíne felé történő közeledését illusztrálja.

A SpaceX Falcon–9 közeledik a Hold felszínéhez (Illusztráció: Wikimedia / AI-Generated / CC BY-SA 4.0, 2026.07.29. 07:07 AM PDT, www.TheBrighterSide.news).

A becsapódásra azért kerülhetett sor, mert a rakétafokozat olyan elnyúlt pályán keringett a Föld körül, amelynek apogeumpontja (földtávolpontja) a Holdnál távolabb van, így pályáján eltalálhatja a Holdat. Továbbá egy idő után a Hold és a rakétafokozat pályaelemei is változnak, és a két pálya egymás közelébe kerülhet, valamint a Hold és a rakétafokozat is egy időben szorosan közel kerülhet egymáshoz.

A Falcon–9 rakéta második fokozata Föld körüli elnyúlt ellipszispályája (piros színű), a Hold kék színnel jelölt pályájához és a Holdhoz is 2026. augusztus 5-én 6:35 UTC-kor olyan közel került, hogy becsapódott a Hold felszínébe (Celestia/Scott Southerland, The Weather Network, 2026.07.30.).

Milyen a Falcon–9 második fokozata?

A Falcon–9 hordozórakétán a második fokozat elhelyezkedését az összeállítása után, illetve az indítása előtt az alábbi ábra mutatja.

A 70 méter hosszú Falcon–9 rakéta fokozatai. A Hold felszínébe csapódott második fokozat (jobbra) egy kb. ötszintes épület magasságával azonos, 13,8 méter magas, üresen a tömege 4000 kg (4 tonna) (BBC News, 2026.08.05.).

Egy 2022-ben elkészült Falcon–9 hordozórakéta második fokozata a szerelőcsarnokban. A munkatársak a 13,8 méter hosszú, üzemanyag nélkül 4 tonna tömegű fokozat előtt helyezkedtek el fotózásra. A 2025-ben a holdi leszállóegységekkel útnak indított Falcon–9 a képen látható fokozat (SPACE.COM, 2026.07.30.).

A Falcon–9 második fokozatából a hajtóanyag lényegében már elfogyott, így gyakorlatilag már üres, 4 tonna tömegű test csapódott a Holdba.

Egy ausztrál hírvideóban a Spacex Falcon–9 második fokozata tömegét egy nagy afrikai elefánt tömegével hasonlították össze egy szemléletes képen.

A SpaceX Falcon-9 második fokozata tömegének összehasonlítása a 9 NEWS AUSTRALIA (9NEWS) videójában (2026.08.05.).
SpaceX rocket to crash into the moon | 9 News Australia – 9NEWS – 2026. aug. 5. – 02m11s (YouTube).

A fenti videó szerint a Falcon–9 második fokozatának becsapódási sebessége a Holdba 2,5 km/s, a számítások szerint 2,43 km/s.

Más adat szerint a SpaceX Falcon–9 második fokozata 4,9 tonna tömegű. Ezt figyelembe véve a maximális becsapódási energia 14,5 milliárd joule, ami közel 3 tonna TNT-nek felel meg (ennél sokkal nagyobb volt a hirosimai atombomba energiája, ami 15 kilotonna TNT volt).

Hová csapódott be a Holdon a SpaceX Falcon–9 második fokozata?

A becsapódás helye a Holdon a számítások szerint a látható holdkorong holdi északnyugati peremén túl, a Hold túloldalán van, de a látható oldaltól nem messze.

A Falcon–9 második fokozatának becsapódási helye a Földről nézve látható holdfelszín északnyugati pereme mögött van az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) nyugati részén túl a piros körrel jelölt irányban a bal oldali képen. (NASA’s Scientific Visualization Studio/Scott Sutherland, courtesy Bill Gray, Project Pluto, The Weather Network, 2026.07.30.).

A becsapódási hely részletesebben az alábbi képen látható, az Einstein-, a Moseley- és a Bell-kráterekhez közel. Az Einstein-kráter mintegy 181 km átmérőjű, erősen erodált peremű, pre-Nectari korú (4,533–3,921 milliárd évvel ezelőtt kialakult) ősi holdkráter, holdrajzi koordinátái: északi szélesség 16,60 fok, nyugati hosszúság 88,65 fok. Koncentrikus körben benne van az 50 km átmérőjű, határozott összefüggő peremű fiatalabb Einstein A kráter. A Moseley-kráter 90 km átmérőjű és szintén lepusztult peremű nagyon idős kráter. A Bell-kráter egy 86,33 km átmérőjű idős, nectari korú (3,920–3,950 milliárd évvel ezelőtt) vagy korai imbriai (3,850–3,800 milliárd év közötti) korú kráter. Benne a 15 km külső átmérőjű Bell E koncentrikus gyűrűs kráter is.

A Falcon–9 második fokozatának becsapódási helye a Hold tőlünk nem látható oldalán az Einstein-krátertől északnyugatra (a térképet Bill Gray készítette, ProjectPluto.com, USGS/Bill Gray/Project Pluto/Scott Sutherland, The Weather Network, 2026.07.30.).

Az alábbi holdtérkép a becsapódási hely tágabb környezetét mutatja.

A Falcon–9 második fokozatának becsapódási helye a közeli nagyobb kráterekhez viszonyítva.. A becsapódási hely az Einstein- és Moseley-kráter közelében van (Fotó: Project Pluto, aerospaceglobelnews.com, News, 2026.08.04.).

A Falcon–9 becsapódásának következményei

A becsapódást megelőzően számítások, becslések készültek a becsapódási kráter méretéről és a kidobott anyagfelhő kiterjedéséről, fizikai tulajdonságairól és megfigyelhetőségéről.

Az előzetes becslések szerint a kialakult kráter átmérője 20-30 méter közötti, a legvalószínűbb mérete 27 méter. A becsapódási szög a felszínhez képest nem lesz túl kicsi, azaz 30 foknál kisebb, ami azt jelenti, hogy nem egy hosszúkás ovális vagy hosszú árokszerű mélyedés alakul majd ki. A kráter mélysége 3 méter körüli.

A rakétafokozat becsapódása a Hold felszínébe 1 másodpercen belüli felvillanást követően, majd apró szemcsék és nagyobb törmelékdarabok is kidobódnak (Tony Dunn (Orbitsimulator.com), Seedance AI, SPACE.COM, 2026.08.04.).

A kidobódott anyag összetétele nem a becsapódó test (rakétafokozat) anyaga lesz, vagyis a Hold felszínének és néhány méteres mélységből kidobott anyag fog dominálni. Ha ez a kidobott anyagfelhő megfigyelhető, akkor a Hold felszínének és bizonyos mélységig a felszín alatti anyagnak az összetétele lesz tanulmányozható.

A kidobódott nagyobb törmelékdarabok kisebb mellékkrátereket hoznak létre, a kisebb darabok nagyobb magasságban, illetve a becsapódástól távolabbra fognak elrepülni, és legnagyobb részük visszahullik a Hold felszínére.

Előzetes modellszámítások szerint a Falcon–9 második fokozata becsapódása után a felszíntől legfeljebb 50 km magasságig dobódik fel a Hold anyaga. A kidobódási modell szerint a kidobódás a kezdetétől a visszahullásig, illetve szétterülésig mintegy 700 másodpercig tart. Az alábbi ábra a kidobódás maximuma közelében a mintegy 50 km magasságba feljutott törmelékfelhőt mutatja.

A Falcon–9 második fokozatának becsapódása után kidobódott holdi anyag kiterjedése a felszín közelében maximum 300 km átmérőjű körben és legfeljebb 50 km felszín feletti magasságig. A kép a becsapódás után eltelt 265 s idejű helyzetét mutatja a kidobódott törmeléknek. Az Y és Z koordináták a holdi méretek alapján megadott távolság szerintiek (William Jo és munkatársai, University of Texas, Austin, SPACE.COM, 2026.07.30.).

A kidobódott holdi anyagfelhő színképében a nátrium és lítium kimutatása

A becsapódás első másodpercében levő felvillanást földi megfigyelők nem láthatták, és a kis sűrűségű és fényességű, viszonylag kis mennyiségű anyagot sem.

Azonban nagy teleszkóppal már sikerült megfigyelni és meghatározni a néhányszor 10 km magasra kidobódott anyagfelhő színképét a becsapódás utáni 5-10 percben. Az első ilyen megfigyelést az Európai Déli Obszervatórium (ESO, Cerro Paranal, Chile) végezte a 8,2 méteres VLT (Very Large Telescope), Nagyon Nagy Távcsöve UVES spektrométerével. Az UVES (Ultraviolet and Visual Echelle Spectrograph) egy nagyfelbontású ultraibolya és vizuális tartományban működő színképelemző készülék az ESO négy VLT távcsöve közül az UT2 (Unit Telescope 2) Nasmyth-fókuszában van elhelyezve.

A becsapódás után kidobódott holdi anyag színképében a nátrium (Na) és lítium (Li) kimutatása az ESO VLT UVES színképelemző készülékével 2026. augusztus 5-én készített több felvételen. Az itt bemutatott kép 06:40 UTC-kor készült (ESO VLT/UVES, The Guardian, 2026.08.06.).

A Danuri dél-koreai holdszonda lefotózta a becsapódási helyet

A floridai Cape Canaveral indítóállomásról 2022. augusztus 4-én felbocsátott dél-koreai Danuri („élvezd a Holdat”) űrszondája Dél-Korea első Hold körül keringő űrszondája 2022. december 16-án (UTC) érte el a Holdat, és azóta a Hold felszínétől mintegy 100 km magasságban végzi megfigyeléseit. A szonda teljes elnevezése egyébként Korea Pathfinder Lunar Orbiter (KPLO).

A Falcon–9 második fokozatának becsapódása előtt 2026. augusztus 5-én 06:01 UTC-kor a Danuri szonda felvételt készített a becsapódási hely környezetéről, az Einstein-kráter környékéről, majd a becsapódás után 08:01 UTC-kor ismét felvételt készített a helyről. A becsapódás utáni felvételen látható egy új, sötét kráter, ami közel kör alakú, de a Danuri szonda ferde szögből készített felvételén kissé elliptikus alakúnak látszik, hasonlóan a környéken levő többi kráterhez.

A Hold körül keringő dél-koreai Danuri űrszonda két felvétele a Falcon–9 második fokozata becsapódási helyéről: a becsapódás előtt augusztus 5-én 06:01 UTC-kor (balra) és a becsapódás után 08:01 UTC-kor (jobbra). Ez utóbbi felvételen a zöld körön belül egy új kráter látszik (KASA/KARI: Korea AeroSpace Administration (KASA), Korea Aerospace Research Institute (KARI)).

A NASA LRO szondája is felvételt fog készíteni a becsapódási helyről

A NASA LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) Hold körül keringő úrszondája a becsapódás előtt egy héttel repült át a becsapódás előre kiszámított helye közelében, és készített felvételt a felszínről, majd a becsapódás után egy héttel ismét ott fog átrepülni és felvételt készíteni. Az LRO szonda közel merőleges rálátás esetén 1 méternél is kisebb részleteket kimutató felvételeket tud készíteni.

A NASA LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) a Hold felszíne felett. A távolban a Fold is látszik (NASA LRO).

Egyelőre csak a fentebb említett földi teleszkóp (ESO VLT UT2) és a dél-koreai Danuri holdszonda megfigyelései ismertek, valamint várjuk a NASA LRO felvételét a becsapódási helyről.

A hír GINOP-2.3.2-15-2016-00003 „Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.

Források:

SPACE.COM (2026.-08.06.)

The Guardian (2026.08.06.)

BBC News (2026.08.05.)

SPACE.COM (2026.08.04.)

AerospaceGlobalNews.com (2026.08.04.)

SPACE.COM (2026.07.30.)

The Weather Network (2026.07.30.)

The Brighter Side News (2026.07.29. 07:07 AM PDT)

SpaceX Falcon-9 második fokozat becsapódása a holdba (Project Pluto)

Kapcsolódó internetes oldalak:

MCSE hír (2025.03.16.)

MCSE hír (2025.03.02.)

MCSE hír (2025.01.15.)