A TESS jelenti: fokozódik a mega-üstökös aktivitása

20410

A Szaturnusz pályája felé közeledő gigantikus üstökös gáz- és porkibocsátási aktivitása egyre fokozódik annak ellenére, hogy még igen messze jár a Naptól.

Minden idők legnagyobb, mintegy 100-150 km-es mag átmérőjű üstököse, a C/2014 UN271 (Bernardinelli-Bernstein) üstökös (röv. B-B) most még javában a Szaturnusz és Uránusz pályája között közeledik a Nap felé, de csak a Szaturnusz távolságáig jut majd el, amikor 2031-ben 10,97 CsE-re eléri napközelségét, utána pedig visszafordul az Oort-féle üstökösfelhő felé.

A Naprendszer igazi peremvidékéről érkezett égitest képét már hét évvel ezelőtt, 2014. október 20-án sikerült rögzíteni a DES (Dark Energy Survey) égboltfelmérő program 4 méteres teleszkópjával készített CCD-felvételeken. Azonban egészen 2021 júniusáig nem tudtunk a Naprendszernek erről az üstököséről, minthogy az azt megelőző fotókon még kóma nélküli kisbolygónak látszott. Éppen ezért a 2014 UN271 kisbolygó-jelölést kapta, amikor azonban 2021 júniusában az üstökösökre jellemző kómát növesztett, felismertük az objektum valódi természetét és így kapta meg a felfedezők nevét is tartalmazó C/2014 UN271 (Bernardinelli-Bernstein) üstökös elnevezést. A 2014 és 2018 közötti években egyébként számos alkalommal rákerült a DES fotóira, de senki nem vizsgálta részletesebben.

Most a NASA TESS-programja során eddig készült felvételeken egy amerikai kutatócsoport Tony Farnham (Univ. of Maryland) vezetésével a B-B-üstököst azonosították és tanulmányozták a viselkedését, a magjából a gáz- és porkibocsátási aktivitásának időbeli alakulását.

Mint ismeretes, a TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) egy fedési exobolygókra vadászó űrteleszkóp, amely a 2018. április 19-ei felbocsátás óta a Föld-Hold rendszerben kering. Az egész égboltot lefedő felmérés kilenc, identikus nagy látószögű kamerába beszerelt, összesen 144 megapixelnyi (9 x 4000 x 4000 pixeles) CCD-vel történik. Egyébként a TESS programban magyar csillagászok is részt vesznek a szoftver fejlesztésben, illetve az exobolygók, változócsillagok és kisbolygók kutatásában is.

A TESS űrcsillagászati mesterséges hold (NASA).

Farnham és kutatótársai a TESS 2018-ban és 2020-ban készített felvételeinek
összehasonlításával kimutatták a B-B-üstökös gáz- és porkibocsátási aktivitásának időbeli növekedését.

A C/2014 UN271 (Bernardinelli-Bernstein) üstökös porkómája a 2018-ban (felső sor első kép) és 2020-ban (alsó sor első és második kép) készült TESS felvételeken. Mindegyik kis kép szögmérete 8,05 ívperc, ami 8,1 millió km-nek felelt meg az üstökös távolságában 2018-ban, illetve 7,4 millió km-nek 2020-ban. A fotókon az égi északi irány felfelé van, a Nap és az üstökös napkörüli pályabeli sebessége irányát nyilak mutatják (Farnham és munkatársai, 2021).

A B-B-üstökös a 2018-as TESS-megfigyelések idején 23,8 CSE-re volt a Naptól, míg 2020-ban 21,2 CSE-re, vagyis az Uránusz pályájához közel. Ilyen nagy naptávolságban a vízjég kigázosodása még nem kezdődik meg. A vízjég mintegy 2,8 CSE-re a Naptól kezd szublimálni, vagyis a kisbolygók főöve közepes naptávolságában. Farnham és kutatótársai szerint a B-B-üstökös nagy naptávolságban történő gázkibocsátása a szuperillékony szén-monoxid jég kigázosodásával magyarázható. Az üstökösmagból kiáramló szén-monoxid magával ragadja, felemeli a mag felszínéről a porszemcséket, amelyekből kialakul a porkóma és porcsóva. Az amerikai kutatócsoport szerint a szén-monoxid a 2018-as TESS megfigyelések előtt már évekkel korábban, a Kuiper-öv távolságában elkezdhette a kigázosodást és a kóma kialakítását. Farnham és kutatótársai a NASA NEOWISE infravörös űrtávcső 2020. november 26-28-i megfigyeléseit használták az üstökös szén-monoxid kibocsátási aktivitásának becslésére, ami 2 x 1028 molekula másodpercenkénti volt. A megfigyelések szerint a B-B-üstökös gáz- és porkibocsátási aktivitása az időben folyamatos volt és nem időszakos, illetve nem rövid idejű kitörésekkel történt. A mag felszínéről milliméteresnél kisebb porszemcsék kerültek ki a porkómába néhányszor tíz m/s sebességgel.

A TESS fotometriai megfigyelései szerint a B-B-üstökös magjának fényváltozási amplitúdója mintegy 0,3 magnitúdó volt, ami határt szab a kis égitest alakjának elnyújtottságára, illetve a forgástengely térbeli irányára.

A C/2014 UN271 (Bernardinelli-Bernstein) üstökös így nézhet ki távol a Naptól (NOIRLab/NSF/AURA, J. da Silva, Spaceengine).

Egyébként a B-B-üstökös 2031-ben bekövetkező napközelsége idején a még rekordokat döntően nagy méretű magja és a várhatóan nagy kiterjedésű kómája és csóvái sem lesznek szabad szemmel láthatók, de kis távcsövekkel a részletei megfigyelhetők lesznek.

A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.

Forrás:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás