Andy Warhol híres többszínű nyomataitól eltérően a galaxis különböző színben játszó felvételei azt mutatják, hogyan jelenik meg különböző hullámhosszakon megfigyelve – a látható fénytől az infravörösig, ahogyan a NASA Spitzer-űrteleszkópja látta. Az Örvény-galaxis, vagy Örvény-köd, más néven a Messier 51 és NGC 5194/5195 valójában egy kölcsönható galaxispár, melyek vonzzák és torzítják egymást gravitációs kölcsönhatásuk következtében. Körülbelül 23 millió fényévre tőlünk, a Canes Venatici (Vadászebek) csillagképben találhatók.
A bal oldali legszélső (a) panel mutatja a galaxist látható fényben, közel ahhoz, ahogyan a saját szemünkkel látnánk egy óriási távcsövön keresztül. (A valóságban ez a felvétel a Kitt Peak Nemzeti Obszervatórium 2,1 méteres teleszkópjával készült.) A spirálkarokat sötét porsávok hálózzák be, melyek csak kevés látható fényt sugároznak ki és eltakarják a mögöttük, vagy bennük levő csillagokat.
Balról a második panel (b) kétféle látható tartományú hullámhosszt (kék és zöld) tartalmaz a Kitt Peak jóvoltából, de benne van a Spitzer infravörös mérése is piros színnel. Ez kiemeli, hogy a sötét porsávok, melyek eltakarják vizuális tartományban a fényt már sugároznak a hosszabb, infravörös hullámhosszakon.
A Spitzer teljes infravörös felvétele látható a két jobb oldali képen, melyek kissé eltérő hullámhossz-tartományokat ölelnek fel. Balról a harmadik képen (c) háromféle infravörös hullámhosszban készített mérést láthatunk: 3,6 mikron (kékre színezve), 4,5 mikron (zöld) és 8 mikron (piros). Az Örvény-galaxisban levő több milliárd csillag összemosott fénye a legrövidebb hullámhosszú infravörösben a legerősebb, mely itt kék derengésként jelenik meg. Az egyedülálló, szétszórt kék pöttyök többnyire közeli csillagok, vagy néhány távoli galaxis, vörösben látható pedig a többnyire szénből álló por, melyeket a galaxis csillagai késztetnek világításra.
A jobb szélső panel (d) kiszélesíti az infravörös tartományunkat, hogy a 24 mikronos (vörös) sáv is látható legyen, mely főképpen alkalmas a különösen meleg port tartalmazó területek kiemelésére. A fényes vöröses-fehér foltok olyan régiókat tesznek láthatóvá, ahol új csillagok keletkezése zajlik, melyek e folyamat közben felfűtik a környezetüket.
A galaxis infravörös felvételei azt is megmutatják nekünk, milyen drámaian különböző a két tag: a képen felül látható kisebb galaxisból már szinte teljesen hiányzik az a porkomponens, amely olyan ragyogóan kiemelkedik a lenti spirálgalaxisból. A halovány kékes derengés pedig, melyet a felső galaxis körül láthatunk, valószínűleg a galaxisból kidobott csillagok összeolvadó fénye, melyek a két galaxis kölcsönhatása következtében kerültek ki a rendszerből.
Forrás: NASA JPL
