Egy szerencsés véletlennek köszönhetően az Arany János-emlékévben sikerült magyar csillagászoknak megmérni a (89973) Aranyjános kisbolygó forgási periódusát.
A Kepler űrtávcső már több mint három éve fürkészi a Naprendszer síkjának, az ekliptikának a környékét, miután két elromlott lendkereke miatt fel kellett hagynia eredetileg kijelölt területének vizsgálatával. A napokban kezdte el a 15. ekliptika menti terület vizsgálatát, mivel új helyzetében egy adott égterületet maximum 80 napig képes szemmel tartani. Ez a háromhavonta szükséges területváltás ugyan nem kedvez az exobolygók és más asztrofizikai jelenségek hosszú távú megfigyelésének, ám az ekliptika mentén bolygók és holdjaik, üstökösök és kisbolygók garmadája halad át a Kepler látómezején, korábban elképzelhetetlen vizsgálatokat lehetővé téve.
Ezen a Naprendszer objektumaival kapcsolatos vizsgálatokba magyar csillagászok is bekapcsolódtak, megmérték több Neptunuszon túli kisbolygó, a Neptunusz körül keringő Nereida nevű hold, több mint ötven trójai kisbolygó és több tucatnyi főövi kisbolygó forgási periódusát, döntő részükét elsőként a csillagászat történetében. Frissen elkészült újabb munkájuk, Molnár László és Pál András (MTA CSFK) vezetésével, éppen az Uránuszt és holdjait rögzítő, a szokásosnál sokkal nagyobb mezőn átlagosan 1-1,5 nap alatt áthaladó főövi, tehát a Mars és a Jupiter között keringő kisbolygók vizsgálatával foglalkozik. A 80 napos időszak alatt 608 ismert főövi kisbolygó haladt át a területen, melyek közül 90-ről lehetett olyan minőségű adatokat kinyerni, hogy a forgási periódus és a fényességváltozás mértéke meghatározható lett.
A mély szakmai megállapítások mellett egy számunkra igen kedves eredmény is született a terület vizsgálata során, ugyanis most először futott rá az átnézett területre olyan kisbolygó, amelyet hazánkból fedeztek fel, ráadásul ez pont a (89973) Aranyjános volt, melynek névadója éppen 200 éve született Nagyszalontán. Hazánkban a kisbolygók felfedezése nagy hagyományokkal bír, az 1930-as és 40-es években az egyébként szintén Nagyszalontán született Kulin György fedezett fel számos égitestet a svábhegyi csillagvizsgálóból, majd 1998-tól kezdődően a piszkéstetői Schmidt-távcsővel fedezték fel százával az új aszteroidákat a hazai kutatók. Ezek egyike volt a 2002. szeptember 8-án megtalált 2002 RR117 jelű kisbolygó, amely az elegendő számú megfigyelés összegyűjtése után 2004-ben megkapta sorszámát, majd 2009 végén felfedezője, Sárneczky Krisztián az Aranyjános nevet javasolta számára (a kisbolygók elnevezésében nem engedélyezik az üres karaktereket, így a személynevekre is csak egybeírt változatot fogadnak el).
A fényessége alapján 1-2 km átmérőjű égitest 3,3 év alatt kerüli meg a Napot, átlagos naptávolsága 330 millió km (a Nap-Föld távolság több mint duplája), de kedvező esetben sem fényesedik 18,5 magnitúdó fölé, vagyis csak fotografikus úton észlelhető. Ám ekkor is nagyon halványnak számít, így a kisbolygók fényességmérésével foglalkozó földfelszíni kutatások hatókörén kívül esik. Ezért is nagy szerencse, hogy ráfutott az Uránuszt és holdjait célzó mezőre, amelyen szintén nem volt fényes, de a kitartó elemzésnek köszönhetően sikerült megállapítani a forgási periódusát. Ez fél órányi bizonytalansággal 3,5 órának adódott, ami a kisbolygók átlagosan 8 órás forgási idejéhez képest igen gyorsnak számít. A szabálytalan alakú test forgásából adódó fényességváltozás 0,18 magnitúdó, ami arra utal, hogy alakja közepesen elnyúlt, ha odautaznánk, a gömbtől jelentősen eltérő alakúnak látnánk a kétszáz éve született Arany János kisbolygóját. Leszállás után pedig három és fél óránként átélhetnénk a napkelte eseményét, hiszen a rövid forgási periódus éppen a nap hosszának felel meg az égitest felszínén.
Az eredményeket bemutató szakcikk (Molnár L., Pál A., Sárneczky K., Szabó R., Vinkó J., Szabó M. Gy., Hanyecz O., Kiss, Cs., Marton, G., Kiss, L. L.: Main-belt Asteroids in the K2 Uranus Field) az Astrophysical Journal Supplement Series folyóirathoz lett beküldve bírálatra.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” (KHK) projekt támogatta.
