Ásványokban gazdag és sós víz lehetett a Marson

4253

Jelenleg a Föld az egyetlen hely az Univerzumban, ahol tudjuk, hogy van élet. A legutóbbi fizikai Nobel-díj felét két olyan csillagász kapta, akik több mint 20 évvel ezelőtt már bebizonyították, hogy a Naprendszeren kívül is léteznek bolygók. Az élet változatos formákban fordul elő, a mobiltelefon cipelő organizmusoktól kezdve, mint az ember, a mindenütt előforduló mikroorganizmusokig, amik a Föld szinte minden négyzetcentiméterét beborítva, kis híján minden folyamatra hatással vannak. Valószínűleg nem mostanában fogunk először mérni vagy detektálni a Naprendszeren túl életet, de a Naprendszeren belül is számos olyan hely fordul elő, amelyeken keresztül láthatjuk, milyen nehéz is az élet kialakulása.

A Mars ezen helyszínek listájának tetején helyezkedik el, két okból is. Először is, relatíve közel van a Földhöz a Szaturnusz és a Jupiter holdjaihoz képest (melyek szintén jó célpontok az élet felkutatásához, a következő évtizedekben tervezik is a részletes vizsgálatukat). Másodszor pedig a Mars roppant egyszerűen megfigyelhető, mivel nincs vastag légköre, mint például a Vénusznak, valamint úgy fest, hogy a felszíni hőmérséklete és légnyomása bizonyíthatóan a folyékony víz létezéséhez (amit létfontosságúnak gondolunk az élethez) szükséges értékek körül mozog. Ezeken is túl, elég meggyőző bizonyítékaink vannak a megfigyelhető folyódelták nyomaira, valamint újabb mérésekre a bolygó felszínéről, melyek bizonyítják, hogy évmilliárdokkal ezelőtt folyékony víz volt a felszínén.

A kutatói társadalom egyre inkább azon az állásponton van, hogy a Mars évmilliárdokkal ezelőtt lakható bolygó volt. Hogy valóban létezett is rajta élet, vagy netalán még mindig létezik, továbbra is heves vitáknak ad témát. Ezen kérdések jobb megválaszolásához igyekeznek megérteni, hogy milliárd évekkel ezelőtt milyen kémiájú víz hozhatta létre a ma megfigyelhető marsi kőzeteket, ásványokat.

Az agyagos ásványok egyik fajtája, a szmektit, vizes környezetben képes különböző ioncserélő folyamatokon keresztül ionokat csapdázni. Így, még a víz eltűnése után is, a szmektit réteges szerkezetéből kimutatható az egykori ionösszetétel. (Nature Communications)

A sótartalom (a jelen levő só mennyisége), pH (a víz savasságának mértéke) és a redox állapot (durván annak a mértéke, milyen gyakorisággal fordultak elő olyan gázok, mint a hidrogén (H2, redukáló környezet), vagy az oxigén (O2, oxidáló környezet)) a víz alaptulajdonságaihoz tartoznak. Például a Föld modern légköre erősen oxigéndús (nagy mennyiségben tartalmaz O2 molekulákat), de csupán pár centire kell leásnunk egy tengerpart vagy tópart mélyére, hogy erősen redukált környezeteket találjunk.

Friss távérzékeléses mérések azt sugallják, a Mars ősi környezete segíthet a korai lakhatósága kérdésének megválaszolásában. Konkrétan, a Gale-kráter üledékes kőzetei pórusvizeinek tulajdonságaiból arra következtethetünk, hogy olyan folyékony vizes környezetben alakulhattak ki, amely a Föld mai óceánjainak pH értékéhez közeli. A földi óceánok számtalan változatos fajnak nyújtanak életteret, így csábító az elmélet, hogy a Mars korai felszíni környezetében egykoron a földihez hasonló élet létezhetett, a rejtély azonban továbbra is fennáll, vajon miért olyan nehéz erre bizonyítékot találni.

A borítóképen művészi elképzelés látható arról, hogyan nézhetett ki a Mars egykor.

Forrás: phys.org

Hozzászólás

hozzászólás