A déli égbolt csodája: a Carina-köd

1406

A nagyfelbontású, részletgazdag képen jól kivetők a köd különböző objektumai: fiatal csillagok halmazai, nagy por- és gázcsomók, poroszlopok, globulák, s természetesen a köd éke, az η Carinae. A kép a 2,2 méteres ESO/MPG teleszkóp WFI (Wide Field Imager) kamerájával hat különböző színszűrőn keresztül rögzített felvételekből állt össze.

Az ESO/MPG teleszkóp WFI műszerével különböző színszűrőkön keresztül rögzített felvételek számítógépes kombinálásával előállított kép a Carina-ködről. A kép közepétől kissé balra lefelé látható fényes korong az η Carinae, jobbra mellette a Kulcslyuk-köd (Keyhole nebula). Ettől jobbra felfelé fényes, fiatal csillagokból álló halmazt, a Trumpler 14-et találjuk. Az η Carinae alatti nyílthalmaz a Collinder 228. A látómező 33×33 ívperc, ami a köd távolságában 72×72 fényévnek felel meg.

[European Southern Observatory]

A Carina-köd körülbelül 7500 fényévre található tőlünk, a déli Carina (Hajógerinc) csillagképben figyelhető meg. Mérete mintegy 100 fényév, azaz négyszer akkora, mint az Orion-köd, s annál sokkal fényesebb is. Aktív csillagkeletkezési terület, a csillaghalmazokat körülölelő fénylő ködöt hideg por sötét sávjai szabdalják részekre.

A köd fénykibocsátásáért főként a forró hidrogén felelős, melyet a fiatal, nagytömegű csillagok erős ultraibolya sugárzása gerjeszt. Ez adja a köd jellegzetes vörös és bíbor színét. Az óriási kiterjedésű konglomerátumban legalább egy tucat olyan csillag van, melynek tömege 50-100-szorosa a Napénak. Ezen csillagok nagyon gyorsan égetik nukleáris fűtőanyagukat, s mindössze néhány millió év leforgása alatt felemésztik magukat.

A köd meghatározó objektuma a Világegyetem talán egyik legérdekesebb csillaga, az η Car, amelynek tömege a Napénak körülbelül százszorosa, míg fényessége négymilliószorosan haladja meg csillagunkét. Az η Car nagyon instabil, intenzív kitöréseket produkál. Ezek közül az 1842-es akkora volt, hogy majdnem felért egy szupernóva-robbanással, de a csillag túlélte az eseményt, s néhány évig az éjszakai égbolt második legfényesebb objektumaként ragyogott. Van egy kísérője is, melynek keringési periódusa 5,54 év. Mindkét csillagról sok anyag távozik csillagszél formájában, s az ezekben kiáramló részecskék ütközése szintén sok érdekes jelenséget produkál. 2009. január közepén a kísérő minimumtávolságra volt a főkomponenstől, s ez kitűnő lehetőséget biztosított a csillagszelek szerkezetének tanulmányozására, ezért ebben az időszakban az ESO több távcsövének számos műszere figyelte a kettőst.

Kiss László es Derekas Aliz felvétele a Carina-köd centrális részéről. A hamisszínes kép alapjául szolgáló R (2 perc), V (4 perc) és B (8 perc) szűrőkön keresztül rögzített expozíciók 2005. január 11-én készültek a Siding Spring Observatory 1 méteres távcsövével. A képfeldolgozást Sárneczky Krisztián és Kiss László végezte. A látómező mérete 26×13 ívperc.
[Kiss László és Derekas Aliz]

Az ESO/MPG nagyfelbontású képe JPEG formátumban itt érhető el.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás