A kétszázezredik kisbolygó

808

Az első kisbolygót 1801. január 1-jén fedezte fel Giuseppe Piazzi. Az első 15 kisbolygónak még nem volt sorszáma, csak nevükkel hivatkoztak rájuk. A sorszámokat Benjamin Gould javaslatára vezették be 1851-ben. A következő negyven évben az újonnan felfedezett kisbolygók azonnal megkapták sorszámukat, ám sokat nem tudtak követni közülük, így hamarosan elvesztek. Olyan is előfordult, hogy ugyanaz a kisbolygó két sorszámot is kapott. A 100. sorszámot 1868-ban, a 200-at 1879-ben osztották ki. A fotográfia csillagászati bevezetése után azonban annyira megnőtt a felfedezett kisbolygók száma, hogy az azonnali sorszámozás rendszerét nem lehetett tovább tartani. Adalbert Krüger javaslatára 1892-ben vezették be az ideiglenes jelöléseket, amely után csak akkor kaphatott sorszámot egy égitest, ha legalább két különböző évben észlelték. Ekkor már 332 sorszámozott égitest volt, melyek jelentős részét csak néhányszor látták.

Százezernyi kisbolygó helyzete és mozgása a belső Naprendszerben. A zöld pontok a főövi kisbolygókat, a pirosak a földközeli égitesteket jelölik. A Jupiter pályája mentén látható két sötétkék felső a Trójai kisbolygók serege. A világoskék négyzetek üstökösök. (MPC)

Az 1000. kisbolygót 1923-ban vették lajstromba, az ötezrediket pedig 1992-ben. A 10000. égitest 1999-ben került a katalógusokba, a következő duplázásra, azonban már csak két évet kellett várni, az újabbra, tehát a 40000. kisbolygóra pedig kevesebb, mint másfelet. Eközben több százezerre emelkedett azoknak a kisbolygóknak a száma, melyeket már észleltek, de a sorszámozáshoz még nem állt rendelkezésre megfelelő számú észlelés. A százezredik aszteroidát végül 2005. októberében katalogizálták. Sokáig úgy volt, hogy a Pluto kapja meg a nevezetes sorszámot, de végül egy teljesen átlagos, főövi kisbolygóra esett a választás. A kerek sorszámú égitesteknek igyekeztek különleges nevet választani: (1000) Piazzia, (2000) Herschel, (5000) IAU, (100000) Astronautica.

A (20000) Varuna kisbolygó a Neptunuszon túli égitestek csoportjába tartozik, ezért két nap alatt is alig mozdul el a csillagokhoz képest. (MTA KTM CSKI, SZTE)

Amíg az első százezer kisbolygó 205 év alatt jött össze, a második százezerre csak 4 évet kellett várni! A 200000. sorszámot a 2007 JT40 ideiglenes jelölésű égitest kapta, melyet 1998 és 2008 között hét különböző évben észleltek. A teljesen átlagos, a fő kisbolygóöv szívében található kisbolygó keringési ideje 4,5 év, pályahajlása 7 fok. A Minor Planet Center merevlemezein további 230 ezer, legalább három éjszaka megfigyelt kisbolygó adatait tartják nyílván, így valószínűleg a 300000. sorszám kiosztására sem kell négy-öt évnél többet várni.

Hozzászólás

hozzászólás