A december 29-i együttállás
sikeres megfigyelésén fellelkesülve az év utolsó
égi attrakciójára készültünk;
Szilveszter éjszakáján a Vénusz és
a Hold közel három fokra, míg a Jupiter és
a Merkúr alig több mint egy fokra fénylett
egymástól. Igen ám, de a Kárpát-medencét
sűrű felhőréteg borította, amelyből a közelükben
nem emelkedett ki egyetlen hegycsúcs sem. Az északi
országrész magaslatain voltak ugyan derült
magaslatok, de lakóhelyemről az Alpok
közeli vonulatai gyorsabban elérhetőek.
Így kerekedtünk fel 31-én
délután harmadmagammal, Landy-Gyebnár Mónika
és Kocsis Antal társaságában a
Wechsel-hegységben 980 m-en található
Mönichkirchen irányába, miután a síterület
webkamerái egész nap derült időt mutattak.
Jó két órás
autózás után a faluba érve kavargó
felhőréteg fogadott minket, így az a terv, hogy az
általam ismert, település elején levő nagy
parkolóból észleljük a jelenséget,
veszni látszott. Régebbről emlékeztem egy
hegyi útra az 1200 m-en levő Enzian fogadóhoz, így
elindultunk felfelé. Rövidesen, a ködből kiérve
egészen elképesztően tiszta éggel találkoztunk;
a ragyogó Vénusz – Hold páros sejtelmesen
bevilágította az alpesi tájat. A Jupiter –
Merkúr kettősre viszont nem volt jó rálátás,
így egy a sípályán fel kellett
kapaszkodnunk egy 1350 m-en levő gerincre. Az idő haladt tova, így
mire a felértünk, a halványabb bolygópáros
már takarásba került.
Minden más azonban többszörösen
kárpótolt minket! Behúzódtunk a helyi
sportklub házikója nyújtotta szélárnyékba,
és onnan fényképeztük ég kísérőnket
a -4 magnitúdós Vénusszal. A „kötelező”
együttállásos képek elkészülte
után elkezdtem bóklászni a környéken,
a képbe valami életszerűséget keresendő. Így
született meg a legizgalmasabb kompozíció a
faházzal, fenyőfákkal és Kocsis Antal
barátommal kiegészülve, aki volt oly’ szíves,
és kérésemre mobiltelefonjával egy kis
fényderítést is adott. A készült
képet otthon átvizsgálva vettem észre,
hogy Anti sapkája feletti kis halvány csillagban a
Neptunuszt tisztelhetjük.
Az ég sok más
látványossággal is szolgált: miután
a felhőréteg a közeli települések fényeit
lezárta, a szinte vakító Hold mellett is
karakteresen látszott a téli Tejút,
szabadszemmel az Uránusz és az éppen felkelő
Orion.
Elnézelődtünk volna még
sokáig, de igyekeznünk kellett haza, hiszen
mindegyikőnket várta otthon a Szilveszter családdal,
barátokkal; 21 óra körül érkeztünk
vissza Veszprémbe. Jómagam sínadrágban
koccintottam az újévre, majd miután egy kis
poharazgatás után az éjszaka hazaértem, a
szóban forgó képet el is küldtem a
Spaceweather-nek, majd később az APOD-nak. Mindkét
népszerű fórum szívélyesen fogadta a
felvételt, és nem kis meglepetésemre, Jerry
Bonnell a publikáció beélesítése
előtt még egy előnézeti képet is küldött
számomra, hogy a január másodikai APOD a csatolt
formában elfogadható-e számomra.
„Soha rosszabb évkezdést!”
– mondotta volt Mizser Attila, illetve az „Új év rögtön
egy TWAN felvétellel kezdődik!” – folytatta lelkesen Thad V’Soske.
Elvégre 2009-ben a csillagászat évét
írjuk!
