Folytatva 2017 augusztusában történt, három hetes amerikai körutazásunk csillagászati vonatkozásainak bemutatását, ebben a részben a híres arizonai Lowell Obszervatóriumról számolunk be.
Az obszervatórium neve a Pluto 1930-ban történt felfedezésével forrt össze. Méltán, hiszen az alapító, Percival Lowell a Mars-csatornák megfigyelése mellett a Neptunuszon túli X bolygó utáni hajtóvadászat költségeit is finanszírozta, bár magát a felfedezést már nem érhette meg, mivel 1916-ban elhunyt. A többi már történelem: 1930-ban Clyde Tombaugh sikerrel járt, több, különböző időben exponált fényképlemez vizuális összehasonlításával rábukkant a lassan mozgó égitestre. Sajnos a felfedezéshez használt műszer és annak kupolája ott jártunkkor felújítás miatt zárva volt, de aki kedvet kap az obszervatórium felkereséséhez, az hamarosan jó eséllyel megtekintheti majd a tudománytörténet fontos állomását jelentő 33 cm-es „Pluto-távcsövet”, pontosabban asztrográfot. A Pluto-élményből azért így sem maradtunk ki: az intézet gazdag dokumentumanyagot és relikviát őriz. Áhítattal szemléltük az eredeti észlelési naplókat, a Pluto felfedezését bejelentő és a bolygóból azóta törpebolygóvá degradált égitest névadásával kapcsolatos táviratokat.
Az obszervatórium évi 85 ezer látogatót fogad. Egyik fő attrakciója az 1895-ben átadott 61 cm-es lencsés Clark-teleszkóp, ami szakmai szemmel is tartogatott meglepetéseket. Az alapító, Percival Lowell, ezt a műszert használta a Mars felszíni alakzatainak megfigyelésére, amikkel a marsi élettel kapcsolatos teóriáit igyekezett alátámasztani. A távcső mellett papírra vetett érzékletes leírásai a rakétatervező Robert Goddardot és H. G. Wells-t, az írót is megihlették. Ezzel a távcsővel készültek az extragalaxisok legelső vöröseltolódás-mérései, melyeket V. M. Slipher egy, a távcsőhöz illesztett spektroszkóppal végzett. Ezek a megfigyelések – mások méréseivel együtt – az Univerzum tágulásának felismeréséhez vezettek. Később a távcsövet a Hold részletes feltérképezéséhez és az amerikai emberes holdexpedíciók leszállóhelyének kijelöléséhez használták. Az űrhajósok kiképzésének részeként ide hozták őket csillagászatot tanulni és a távcső segítségével saját szemükkel megszemlélni a későbbi landolások helyszíneit. Felújítás után a Clark-távcső és kupolája ma is működnek, de tudományos méréseket nem folytatnak vele. Érdekes technikai megoldásként a kupola gumiabroncsokon gördül. Az eredeti terveket és a kivitelezést a Sykes-testvérekre bízták, akik akkoriban bicikliszerelő műhelyt működtettek. Jelmondatuk ambiciózus, de kellőképpen mentes volt a túlzott szerénységtől: „Bármit elkészítünk vagy megjavítunk”.
A hely legnagyobb dobása kétség kívül az interaktív bemutatóterem. Kitűnő tálalásban, angolul kevésbé tudó gyermekeim számára is élvezetesen, elsősorban a kisbolygók témája köré csoportosítva (összetételüktől kialakulásukon át, felfedezési módszereken keresztül a bányászatukig, az általuk jelentette veszélyig és lehetséges asztrobiológiai szerepükig) nyújt átfogó képet az érdeklődőknek. Akár órákat el lehet tölteni itt a különböző feladványok, kvízek és kihívások teljesítésével, miközben észrevétlenül tanul az ember fia és lánya. Mindehhez a delikvens egy rövid és játékos űrhajóskiképző programon esik át, és máris szakértőnek érezheti magát, amihez a kellő háttérinformációt meg is kapja, ha figyelmesen halad a tárlók és monitorok között. Kijelzők, nyomógombok, hangok, sci-fi filmekben látott űrhajó vezérlőpultjára hajazó kontrolleszközök segítségével folyamatosan fenntartják a kisebb gyermekek érdeklődését is. A tudományosan helytálló és kommunikációs szempontból nagyon átgondolt közlési módszer követésre méltó lehet hazánkban is. Persze könnyű az ilyesfajta kutatásokat tekintve nagy múlttal rendelkező Amerikában – mondhatnánk, de hasonlóan igényes, tematikus látogatóközpont kialakítására bizonyosan lenne igény szűkebb pátriánkban is.
A csillagászati zarándokhelyen professzionális kutatások is folynak, megemlítendő például az Uránusz gyűrűinek és a Pluto légkörének felfedezése. Említést érdemel továbbá az obszervatóriumhoz tartozó, Flagstaff-től 20 mérföldre dél-keletre található Anderson Mesa megfigyelőhely teleszkóp-parkja. Itt kapott helyet többek között egy interferométer (Navy Precision Optical Interferometer, NPOI), valamint több 1 méter körüli átmérőjű távcső. A szintén a közelben felállított 4,3 méteres Discovery Channel Teleszkópot is a Lowell Obszervatórium kezeli. A 2015-től működő távcső az ötödik legnagyobb a kontinentális Amerika területén, és fő feladata többek között az extragalaxisok és a Neptunuszon túli kisbolygók kutatása spektroszkópia segítségével. A név eredete a Discovery alapítójának 16 millió dolláros, 2003-ban történt adományára vezethető vissza. A tévécsatorna a távcsővel készített képeket oktatási programjaiban használja. Egyébként a műszer a szokásos módon működik, számos amerikai egyetem együttműködésében.
A távcsöves bemutatással és ismeretterjesztő előadásokkal fűszerezett látogatás minden korosztálynak ajánlható, főként azoknak, akiket érdekel a csillagászat története, jelene és mindenkori csodái. A következő részben a Kitt Peak Obszervatóriumba látogatunk.
A Lowell Obszervatórium honlapja: https://lowell.edu/
