Hogyan nem fedeztem fel a 2008D jelű szupernóvát?

964

A
jó sorsom és sikeres pályázatom folytán
január 10-e ismét Piszkés-tetőn, az MTA Konkoly
Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének
hegyvidéki megfigyelőállomásán ért.
Az időjárás előrejelzések nem sok jóval
kecsegtettek, így a szokásoknak megfelelően több
tartalék programmal készültem, hogy a rossz
átlátszóságú éjszakákon
is tudjak valami hasznosat észlelni. Az egyik ilyen program az
elmúlt két hétben felfedezett szupernóvák
megfigyelése volt, elsősorban a pontos helyzetük,
másodsorban fényességük meghatározása
céljából.

 

Piszkés-tető a ködtenger felett (a szerző felvétele) 

A
január 10/11-e éjszaka sajnos igazolta a várakozásokat,
amíg fentről termetes cirruszfelhők árnyékolták
a csillagok fényét, lentről a hegycsúcsot
ostromló köd keserítette az életem. Egyszer
tejutas ég, sziporkázó csillagokkal, egy perccel
később pedig teljes borulás, az egy szem, halványan
pislákoló Marssal. Ilyen körülmények
közt a 19-22 magnitúdós kisbolygók szóba
sem jöhettek, elővettem hát a szupernóvák
listáját. Három célpontról
sikerült értékelhető felvételek gyűjteni,
köztük az NGC 2770 jelű, közel éléről
látszó spirális galaxisban felrobbant SN
2007uy-ról. Az oda nem illő csillagot Yoji Hirose, japán
amatőrcsillagász fedezte fel Szilveszter éjszakáján.
A később felvett színképek alapján a
szupernóva egy hidrogénben szegény, a Napnál
sokszorta nagyobb óriáscsillag magjának
összeomlása során jött létre – mintegy
70 millió évvel ezelőtt.

 

 Yoji Hirose január 2-ai felvétele a fényesedő SN 2007uy-ról. Az SN 2008D-nek még nyoma sincs.

A
kilenc darab 1 perces felvételből öt lett használható,
melyeken már előtűnt a felfedezése óta tovább
fényesedő szupernóva. Mivel a ködös időben
tovább harcoltam az újabb célpontokért, a
képek kimérését másnapra hagytam.
Január 11-én az esti órákban kezdtem el
feldolgozni a képeket, amelyeket a mérés
pontosságának növelése érdekében
összeadtam. Ezután kimértem a szupernóva
pozícióját, az anyagalaxis magjához
viszonyított relatív helyzetét és
közelítő fényességét. Miután
a másik két vendégcsillag (SN 2008B és SN 2008C) hasonló
paramétereit is meghatároztam, egy rövid
közleményt küldtem a Csillagászati Táviratok
Központjába. A jól végzett munka öröme
azonban csak másnap estig tartott.

A
borult eget kihasználva szombat este – egy nappal a kimérés
után – elkezdtem összegyűjteni saját
katalógusomba a korábbi napokban felfedezett
szupernóvákat. Igazából csak egy
égitestről volt szó, a január 11-én
felfedezett SN 2008D-ről. Korábban már átfutottam
a közleményt, amelyből egy igen érdekes égitest
képe bontakozott ki. Az optikai felfedezés előtt két
nappal a Swift műholddal sikerült megfigyelni a csillag
összeroskadása során keletkező
röntgenfelvillanást, ami csak a legenergikusabb
robbanásokra jellemző. Hanem amikor részletesen is
elolvastam a hírt: „Az új csillag az NGC 2770-ben
jelent meg, ahol alig két héttel korábban az SN
2007uy-t is felfedezték.” Ugye nem, kezdett pörögni
az agyam, mert a sok betűjelzés között eltévedve
hirtelen nem emlékeztem, hogy az ux, uy vagy uz jelű
szupernóvát észleltem mintegy 10 órával
az SN 2008D hivatalos felfedezése előtt. Sajnos hamar rá
kellett jönnöm, hogy valószínűleg
elszalasztottam egy szupernóva felfedezését.

 

A január 11-én hajnalban a Konkoly Obszervatórium 60 cm-es Schmidt-távcsövével készült képen jól látható az újabb szupernóva.

Bizony,
az ismét összeadott képeken világosan
látszik a galaxis északnyugati spirálkarjának
végénél felvillant SN 2008D, tíz órával
a felfedezés előtt. Ezután az ilyen esetekben szokásos
– kisbolygók elvétett felfedezése okán
van tapasztalatom az ilyesmiben – apátia és ideges
önmarcangolás közti libikókázás
kezdődött, amit az égitest paramétereinek
meghatározásával próbáltam
kordában tartani. Elkezdtem átolvasni a pár nap
alatt összegyűlt tekintélyes mennyiségű
internetes körlevelet, amiből kiderült, hogy mégsem
kell a Dunának mennem, valójában a felfedezés
a Swift műhold érdeme, az első, célzatosan az
égitestet kereső és megmutató felvételeket
pedig kínai csillagászok készítették
hat órával az én észlelésem előtt.
Ezek szerint nem maradtam le semmiről, pontosabban esélyem
sem volt a felfedezésre. A felismerés nagy
megnyugvással töltött el, így átadhattam
magam a szupernóva érdekességeinek és a
szerencse forgandóságáról való
elmélkedésnek. Utóbbi azért ragadott
magával, mert szinte pontosan nyolc évvel ezelőtt
egyszer már eljátszottuk ezt a történetet.
Akkor Kiss László barátommal, a hírportál
főszerkesztőjével a gyönyörű NGC 6951 jelű
spirálgalaxist és a benne felvillant SN 1999el jelű
szupernóvát észleltük. Már egy
hónnappal korábban is készítettünk
felvételeket az objektumról, és Lacinak zavaros
is volt a csillagmező, mert nem teljesen ilyenre emlékezett.
Másnap kiderült, hogy azért, mert egy másik
szupernóva, az SN 2000E is megjelent a galaxisban… Arról
két nappal maradtunk le.

Balra: Az SN 1999el az NGC 6951 galaxisban, 1999 novemberében. Jobbra: Két hónappal később újabb szupernóva, a 2000E tűnt fel ugyanabban a csillagvárosban (fotó: Kiss-Sárneczky) 

Mondhatnánk,
hogy micsoda különleges esemény az egy galaxisban
egyszerre látszó két szupernóva, de
igazság szerint a technika fejlődésének
köszönhetően – tavaly ötszáznál is több
szupernóvát fedeztek fel – ma már évente
több hasonló esetet is feljegyezhetünk. Továbbra
is érdekes azonban maga az SN 2008D, amely szupernóvák
egyik legérdekesebb csoportjába, a hipernóvák
közé tartozik. Ezeket az égitesteket rendkívül
nagy energiájú robbanás és különleges
színkép jellemzi. A mérések szerint az SN
2008D robbanási felhője 23 000 km/s-os sebességgel
röpül kifelé, ami a fénysebesség 8%-a!
Ilyen tempóban kevesebb, mint két óra alatt
gyűrné le a Nap-Föld távolságot. Hogy
pontosan mi hozza létre azt a nagy sebességet, ma még
nem tudjuk. Elméletek persze akadnak szép számmal,
de igazából még nem sikerült kitalálni,
hogy milyen égitest és milyen fizikai folyamatok
képesek létrehozni ezt a különleges
robbanást. Talán az SN 2008D is közelebb visz
minket a rejtély megoldásához, amelyet sajnos
megint nem sikerült felfedezni.

 

A Swift műhold január 9-ei felvételei az NGC 2770-ről. A bal oldali, kék tartományban felvett képen könnyen azonosítható az SN 2007uy, de a  másik szupernóva még nem látható. Az ugyanakkor készült jobb oldali röntgenfelvételen viszont csak az éppen felrobbanó SN 2008D sugárzása azonosítható.

mulberry bags sale
hollister Deutschland online shopmichael kors outlet
cheap mulberry bags
cheap toms
christian louboutin pas cher
jordan pas cher
ray ban outlet
mulberry outlet
toms outlet
mulberry outlet
mulberry outlet uk
hollister france
michael kors outlet
toms outlet
louboutin soldes
cheap toms
cheap mulberry bags
mulberry handbags
retro jordan shoes

Hozzászólás

hozzászólás